Zakatol

Egy másik Délvidéki Betyár, Orbán József írásával folytatódik az "Életem meccse" sorozatunk.

Szeretnénk arra biztatni Titeket, hogy írjátok meg Ti is, melyik DVTK meccs volt számotokra a legemlékezetesebb. Szerkesszük együtt a sorozatot! Írásaitokat az info@amigeleken.hu e-mail címre várjuk.

Betyárok szurkolókomám történeteit olvasva megihletett, ahogy az „életem meccsé”-re visszaemlékezik. Nos, talán a karantén zavarta meg az agyamat és napok óta néhány rigmus jár a fejemben, ami régi meccsekhez köthetőek. Én is egy kis időutazásra indultam. Meg se álltam az 1990/91-es bajnokságig. Ekkor került a legendás „kacskalábú” (NS) Váczi Béla a támadósorba a szigorú tekintetű Tóth Gyuri és a villámgyors Lakatos Csaba mellé. Az edzőnk Palicskó Tibi bácsi volt, akivel ebben az idényben sikerült a feljutás.

„Hiába van taxis blokád, úgyis elverjük a Kabát!”

1990. október 28.

Ekkor már napok óta tartott a káosz Magyarországon. A benzin ára 50 forint felé emelkedett. Ez vezetett oda, hogy a taxistársadalom gyakorlatilag karantén alá helyezte az ország nagy részét. Gyalog jártunk boltba, iskolába és természetesen meccsre is. A Szentpéteri kapuban laktam akkortájt. Ez azt jelentette, hogy oda-vissza 15 km-t kellett gyalogolnom, hogy láthassam a DVTK-Kabai Egyetértés NB II-2-es mérkőzést. Szerencsére, a Vologdánál csatlakozott hozzám Varró Tomi osztálytársam, így kicsit vidámabban telt a hosszú hazai túra hátralévő része. A meccsre a Nemzeti Sport szerint így is 2000 néző zarándokolt el. Az akkori B-közép a Vasgyár oldali kanyarban a megboldogult Arafat vezénylésével többször elbömbölte a fent említett kétsorost. Végülis 4-0-ra nyertünk. A hazaút már jóval rövidebbnek tűnt. Tamás barátommal végigordítottuk a várost: „Hiába van taxisblokád, úgyis elverjük a Kabát!” Aznap este 9 órakor megegyeztek a taxisok és a kormány a 12 forintos literenkénti kompenzációban, és véget ért a demonstráció.

„Nem baj gyerekek, jóban-rosszban veletek!”

1990. november 25.

Ezen napon volt az első szabad választás Lengyelországban, aminek következményeként a kommunista Wojcieh Jaruzelskit megbuktatták, és Lech Walesa lett lengyel barátaink elnöke. Persze, minket nem érdekelt, hogy történelmi időket élünk és ezen a vasárnapon is meccsre mentünk. Egerben szerepelt imádott csapatunk, akik az első 14 fordulóban nem hagyták el vesztesként a pályát. Ennek köszönhetően több száz Diósgyőri vette be az egri pincéket. Bár ekkor még csak 15 éves voltam, de a borkutúra megismerésére irányuló vágyamat nem tudtam legyőzni. Sajnos, itt az őszi utolsó fordulóban 2-1-re kikaptunk, de nem csüggedtünk nagyon, hiszen így is kitűnő őszt zártunk. A csapat és mi szurkolók nagyon egymásra találtunk. Megkerestük a meccs után a csapat buszát, megvártuk a fiúkat és úgy szállhattak fel a buszra, hogy sok száz torokból szólt: „Nem baj gyerekek, jóban-rosszban veletek!” Az állomás felé tartó drukkerhad a vendéglátó egységekbe betérve néhány apró szuvenírt is magával vitt, mint például bárszék, óriás napernyő lábazattal, borok, sörök.... A baj csak az volt, hogy rendőrség nem engedte útjára a füzesabonyi személyvonatot, amíg az ereklyék egy része visszaszolgáltatásra nem került. Tették ezt előszőr szép szóval, majd gumibot és rendőrkutyák bátorításával. Végül több mint egy órás késéssel gördült ki a szerelvény Maklár irányába.

„Ne vegyetek Népsportot, kivertük a Honvédot!”

1991. március 20.

Az Észak-Magyarország című napilap beszámolt arról, hogy az országban az influenzajárvány kezd visszaesni, de a Megyei Kórházban továbbra is fenntartják a látogatási tilalmat, karantént. Borsod megyében pontosan 4253 beteget tartottak nyilván. Szerda, tanítási nap volt. A Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutásért játszottunk a Honvéd ellen idegenben. Várt az Avasi Gimnázium tanterme, de hívott Fekete Feri barátom is, hogy gyerünk a kupameccsre. Felmerülhetett volna bennem, hogy akkor most hova, de egyáltalán fel sem merült. Egyértelmű!!! Irány picipest! Annál is inkább, mert az odavágón 3-2-re vertük a bajnokesélyest 10 ezer ember előtt Monyó (Molnár István), és Váczi Béla 2 góljával. Az akkori Honvédban játszott Petry Zsolt, Pisont István, Fodor Imre, de nekünk is ott volt már Viteki, Kiser, Bém stb... Sőt, megérkeztek az első idegenlégiósaink is: Parhomenko és Szvisztun. Egy nagyon jó meccsen 0-0-ás eredménnyel hatalmas meglepetésre továbbjutottunk. Eufória. A Tiszai pályaudvarra érve már az egész vonat énekelte az új mondókánkat. Közel 3 évtized után is a fülemben van az a döbbenetes hangorkán, ami az aluljáróban szaggatta a gyanútlan arra járók dobhártyáját: „Ne vegyetek Népsportot, kivertük a Honvédot!” Másnap az iskolába érve sorra mosolyogva üdvözöltek ismerősök és kevésbé ismerősök. Mindenki ugyanazt mondta, hogy láttak a TV Híradóban. A mérkőzés összefoglalójában valamiért hosszabban elidőzött rajtam a kamera. Szerencsére osztályfőnököm Dóry Csaba tanár úr nem figyelte túl alaposan az előzőnapi sporthíreket, és szemrebbenés nélkül elfogadta a szüleim által írt „családi okok miatt hiányzott” igazolást.

Leskó Zoli mezdarabja, amit az osztályzó után adott nekem, de kitépték a kezemből és ennyi maradt belőle

A diósgyőri odavágó felvétele:

Az elmúlt 30 évben rendkívül sok kalandot köszönhetek a csodálatos Diósgyőrnek. A fejembe zakatoló rigmusok is tovább zakatolnak, zakatolnak, zakatolnak......

Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Audio kimenet - Betyárok írása >>>>

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>