Vladimir Radenkovic: Soha nem fogok rosszat mondani a Diósgyőrről!

Sajtófigyelő - sportal.blikk.hu

A labdarúgó NB I őszi szezonját a harmadik helyen záró Diósgyőr nem úgy kezdte a tavaszt, ahogy azt Miskolcon remélték, három bajnoki mérkőzésen csak egy pontot szerzett.

A gyengébb szereplés a vezetőedző állásába került: a tavaly februárban szerződtetett Vladimir Radenkovicstól szerda délelőtt közös megegyezéssel, azonnal hatállyal megvált a DVTK.

Néhány órával a bejelentés után a szerb szakember készséggel válaszolt a Sportal kérdéseire.

Az őszi szezont a harmadik helyen zárta a csapat, amelyet jelenleg is csak három pont választ el a dobogótól. Remek szereplés ide vagy oda, a vezetőség megköszönte a munkáját, ami kétségkívül sokakat meglepett. Önt is?

Engem is, igen – ismerte el a Sportal érdeklődésére a 47 esztendős szakember, aki 2013 és 2015 között másodedzőként dolgozott a Diósgyőrnél, hogy aztán 2024. február 14-én vezetőedzőként térjen vissza a piros-fehérekhez, akiket végül 37 tétmeccsen irányíthatott (a mérlege 15 győzelem, 12 döntetlen és 12 vereség volt). – Ugyanakkor büszke vagyok arra, amit az elmúlt egy évben elértünk. A játékosaimra pedig, ha lehet, még büszkébb vagyok, mert ők csináltak belőlem edzőt. Ezt őszintén így gondolom! Csodálatos légkörben dolgoztunk, rendkívül szoros kapocs volt köztünk. Mint egy nagy családban, úgy éreztem magam. Azt meg tudomásul kell vennem, hogy ilyen a futball, bármikor alakulhat úgy a történet, hogy megköszönik a munkád. Több országban is volt már szerencsém dolgozni, sok mindent megtapasztaltam, de mindig tiszteletben tartottam mások döntését. Én soha nem fogok rosszat mondani a Diósgyőrről! Egyebek mellett azért sem, mert tavaly februárban hatalmas lehetőséget kaptam a klubtól azzal, hogy vezetőedzőként térhettem vissza. Egyszerűen imádom ezt a csapatot, ezt a várost, ezt a szurkolótábort!

A klub által kiadott közleményben megszólaló Horváth Csenger sportigazgató úgy fogalmazott, bár hosszabb távon számolt önnel és stábjával, kiderült, nem egyezik a klub futballfilozófiája és a vezetőedző által elképzelt játék. Ezzel egyetért?

Amikor kineveztek, az elsődleges feladatom az volt, hogy megismerjem a játékosokat, felmérjem, milyen futball fekszik legjobban a csapatnak. Ne feledjük, a DVTK korábban hosszú éveket töltött a másodosztályban, tőlem azt várták el, hogy stabilizáljam a helyét az élvonalban, találjak egy olyan stílust, amilyennel eredményesek lehetünk. Az is a szemem előtt lebegett, hogy elérjem, mindenki érezze jól magát a pályán, legyen önbizalma, higgyen magában és a társaiban. Úgy hiszem, ezen a téren sikerrel jártunk. Az előző idényben magabiztosan, negyvenöt pontot gyűjtve harcoltuk ki a bennmaradást. Erre a bajnokságra is úgy készültünk, hogy tudtuk, igencsak nehéz dolgunk lesz az erős mezőnyben, de a tabella arról árulkodik, hogy ismételten megálltuk a helyünket, sőt előre is léptünk. Azt azonban elfogadom, hogy nem mindenki látja úgy a helyzetünket, mint én, s mint mondottam, minden döntést tiszteletben tartok. Tudomásul veszem, hogy ilyen a sors.

Mennyire tartja magát szerencsésnek, hogy Diósgyőrben dolgozhatott ismét, illetve mennyire tartja magát balszerencsésnek, hogy a legutóbbi két mérkőzést egyaránt a hosszabbításban veszítették el?

Sokkal inkább tartom magam szerencsésnek, mintsem balszerencsésnek, mert az utóbbi tizenkét hónapban az álmaimat élhettem meg. Tavasszal három mérkőzést játszottunk, mindhárom ki-ki meccs volt, legalább annyi esélyünk volt a győzelemre, mint riválisainknak. Bár a Zalaegerszegtől és a Nyíregyházától kikaptunk, egyik találkozón sem volt nagy különbség az ellenfeleink javára, nem vesztettük el a kontrollt. Említettem már a sorsot: van, amikor megnyersz egy kiélezett mérkőzést, van, amikor vesztesen kell lejönnöd a pályáról. Az utóbbi két meccsünkön sajnos pont nélkül maradtunk, de nekem meggyőződésem volt, hogy nem tértünk le a jó útról.

Vajon ha a ZTE és a Nyíregyháza nem szerez gólt a 96. és a 91. percben, még mindig ön a DVTK vezetőedzője?

Na, ezen még gondolkodtam… Ami a két mérkőzés hosszabbításában történt, arra már nem volt ráhatásom a kispadról, bármennyire is szerettem volna, nem tudtam tenni azért, hogy ne kapjunk gólt. De ami tőlem telt, azt megtettem korábban! Az előző tavasszal úgy szerepeltünk sikeresen, hogy Bényei Ágostonnal és Jurek Gáborral az élen a fiatalokra is bátran támaszkodtunk. Hogy a fiatalokban mennyire bíztunk, talán az is bizonyítja, hogy a korosztályos válogatottba is meghívót kaptak. S ha már válogatott: elmondhatatlanul örültem annak, hogy Gera Dániel ősszel lehetőséget kapott Marco Rossitól, ha valaki megérdemelte, hogy magára ölthesse a címeres mezt, ő volt! Úgy vélem, ahogyan Danival, más labdarúgókkal is jó munkát végeztünk. Egy biztos, élmény volt velük dolgozni, és ez nekem fontosabb, mint az, hogy az utolsó két meccsen szerencsém volt-e, vagy sem. Mindent összevetve ki merem jelenteni, ebben az idényben igazán különlegeset alkottunk.

Tovább a sportal.blikk.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>>>

forrás: sportal.blikk.hu