Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Legyen most szomorú a hazaút a debrecenieknek
Unalmas volt a kupameccs, mert annyira látszott a két csapat közötti különbség, hogy nem igazán tartogatott izgalmat az összecsapás. Simán nyertünk sok gólt lőve és készülhetünk a következő vizsgára. Mindenki örül, mert úgy tűnik, hogy végre komolyan vesszük a kupát és rúgjuk a gólokat számolatlanul.
De nem mindenki. Újra jönnek a károgók és már Szergej is közéjük tartozik. Egy ilyen meccs után ki van akadva, és leteremti a játékosokat a félidőben és a meccs után is. Hát milyen diósgyőri ez az ember? Ennek semmi nem jó? KÁ-RO-GÓ!
Vagy mégsem? Lehet, hogy csak a jó eredmény ellenére látja a hibákat és látja azt, hogy miben lehetne fejlődni? Lehet, hogy folyamatosan jobbat akar, mert ő nem elégszik meg a langyos vízzel? Nem elég neki a kettes a felelés után, ötöst akar? Ha ötöst kap, akkor meg majd dicséretet szeretne? Nagyon közel áll hozzám ez a mentalitás és az, hogy ezt nyíltan vállalja. Nem azt olvashatjuk a meccs után, hogy a fiúk mindent megtettek és élvezetes meccset játszottunk, sok sikert az ellenfélnek és várjuk a következő párharcot. Ő azt látja, hogy kaptunk két gólt és azt, hogy néhol nem működött a taktika és többet is rúghattunk volna. Ez visz előre! Ebben a gondolkodásban van benne a győzelem, a fejlődés, és az ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy van csapat és az éppen az első osztályban szerepel. Mindenkit le akar győzni és mindent meg akar nyerni. Szóval, üdv a károgók klubjában Szergej! Kösz, hogy jöttél!
Szombaton a Loki ellen kell majd megmutatnunk, hogy mit is tudunk, és az ellenfelünk edzője nagyon elismerően nyilatkozott a csapatunkról és az első háromba várja a Diósgyőrt. Persze, lehet ez egy udvarias elszólás is, de én inkább hiszek abban, hogy szakmailag elemezte a csapatunkat és így jutott erre a következtetésre. Érdemes megnézni, hogy miket mondott rólunk. Mindenesetre azt szerintem leszögezhetjük, hogy régen vártuk úgy a debreceni csapatot, hogy előre ne adtuk volna oda a három pontot nekik gondolatban. De most én egyet sem adok.
Bízom abban, hogy győzelemmel vonulunk majd le a pályáról, mert számomra a Debrecent legyőzni mindig is fontos volt. Nem felejtem el azokat a meccseket, amikor megsemmisítő vereségeket mértek ránk és annyit rúgtak, amennyit bírtak. Előre elkönyvelték a kilenc pontot és többnyire meg is szerezték. Nem felejtem el a keserű hazautakat sem a cívisvárosból.
Szóval, én így készülök erre a meccsre. Azon kívül, hogy igazi erőpróba lesz a csapatnak, végre szurkolói szemmel is értékelhető jelenlét várható a vendég szektorban. Ráadásul nem lesznek egymásra vadászó csoportok az utcán, hanem olyan hangulat lesz, ami ritka a magyar pályák közelében. Ami talán a régmúlt időket idézi majd, amikor mindkét táborból zengett, hogy Hajrá vidék!
Belegondolni nagyon jó ebbe, de nekem minden gondolat végére odakerül, hogy azért nyerjünk is. Várom a meccset, mert fantasztikus szurkolói élmény lesz és erre biztosan érdemes lesz elhozni olyan ismerősöket, akik nem járnak a stadionba. Előre elmondható, hogy olyan hangulat lesz, amibe bele lehet szeretni. Szóval jöjjön mindenki és hozzon magával valakit!
De azért nyerjünk is…
Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.