Bódog Tamás: Szerintem rendben van a jövő Miskolcon

Sajtófigyelő - m4sport.hu

A korábban a Diósgyőrnél, a Kisvárdánál és a Honvédnál is vezetőedzőként dolgozó Bódog Tamás tavaly nyáron távozott a Hertha BSC másodedzői posztjáról. Azóta jutott ideje a pihenésre, most már szívesen vágna bele egy újabb feladatba, s egyáltalán nem bánná, ha Németországból haza kellene költöznie egy itthoni munkalehetőség következtében.

Az m4sport.hu-nak adott interjújában szót ejtett a Jürgen Klopp-pal ápolt barátságáról, ezzel együtt a Red Bull-projektről, a játékosmegfigyelői állása kapcsán az adatokról, illetve a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel beszélt a magyar labdarúgás, edzők helyzetéről, illetve a korábbi állomáshelyein tapasztalt pozitívumokról és negatívumokról.

Az amigeleken.hu 2017 októberében készített interjút Bódog Tamással, amelyben edzői hitvallásáról beszélt. Neki köszönhetően megpezsdült a futball Diósgyőrben, a szurkolók újra örömmel jártak meccsekre. Nem adatott meg neki, hogy hazai közönség előtt vezethesse a csapatot, mert abban az időszakban épült az új stadionunk, a hazai meccseinket Mezőkövesden illetve Debrecenben játszottuk. Azt hittük, hogy vele évekre megoldódhat a diósgyőri edzőkérdés, de sajnos nem így alakult, nem mindenki díjazta őszinteségét és a munkastílusát. Menesztését követően az amigeleken.hu szimpátia tüntetést is szervezett mellette, amivel akkoriban rendesen kihúzta a gyufát a klubvezetésnél.

A 2017-ben készült "Szenzációsan érzem magam Diósgyőrben" című interjút ide kattintva olvashatod el >>>>>>

Itthon szinte mindig hallatott magáról, de az elmúlt közel egy évben jóval nagyobb a csend a Németországban élő Bódog Tamás körül.

Az 54 éves szakember 2022 júliusában csatlakozott az akkor a Bundesligában szereplő Hertha BSC-hez, még Sandro Schwarz másodedzőjeként, majd a német utódja, Dárdai Pál mellett lehúzott 44 meccset, ám tavaly májusban a vezetőedzővel együtt távozni kényszerült az akkor már másodosztályú fővárosiaktól. Közvetlenül a menesztése után hazaköltözött Mainzba, s hosszú idő után sikerült feltöltődnie a családjával.

„Berlinben voltunk két évig. Amellett, hogy Németországon belül van, azért mégiscsak 600 kilométer választott el az otthonunktól, úgyhogy a családot, a gyerekeket annyira nem láttuk. Ezért is jöttünk vissza Mainzba, élvezzük az együttlétet, végre jutott idő a kikapcsolódásra, utazásra. Természetesen nem mondtam le a futballról, ugyanúgy része az életemnek, járok meccsekre, edzésekre, látogatom a klubokat. Lehet élvezni a pihenést, de most már azt mondom, eleget lazítottam, ha jön egy jó lehetőség, akkor benne vagyok. Hogy kerestek-e mostanában Magyarországról? Olvastam, hogy a Vasas gondolkodott a kinevezésemen, még Pintér Attila bejelentése előtt. Nem titok, voltak olyan csapatok, amelyekkel valóban tárgyaltam, de nem jutottunk el odáig, hogy történjen is valami. Voltak azonban olyan hírek is, amelyeken csak mosolyogtam, nem értettem, hogy merült fel a nevem az adott klub kapcsán a sajtóban. Az elmúlt nyolc-tíz hónapban négyszer-ötször voltam otthon, jó néhány meccset megnéztem. Emlékszem, volt olyan hétvége az ősszel, amikor öt meccset is a helyszínről követtem végig, tehát képben vagyok. Hasonló tervem van a mostani hétvégére is, hiszen hazautazom. Azért külföldön is beszélgetek klubvezetőkkel, fontos a kapcsolattartás.”

– mondta az m4sport.hu megkeresésére Bódog Tamás.

Hozzátette, nem riasztaná el őt és a családját sem egy magyarországi lehetőség, sőt:

„Még játékos voltam, amikor 1994-ben kiköltöztünk Mainzba. Annak idején két nejlonzacskóval jöttünk ki két évre, aztán ez lett belőle. Hiába tervez az ember, mindig minden változhat. Szívesen élünk Németországban, de szívesen haza is költöznénk. Persze hirtelen nem tudsz mindent feladni, lehet, hogy a gyerekek maradnának, mivel ők itt születtek, most egyetemre járnak. De ha úgy alakul, el tudjuk képzelni, mi több, úgy is tervezzük a feleségemmel, hogy hazaköltözünk, mert mindig szenzációsan érezzük magunkat Magyarországon, és egyre erősebb a honvágyunk.“

Hazai vizekre evezve először általánosságban értekezett a magyar futball mostani helyzetéről:

„Jelenleg az egész magyar labdarúgást a válogatott alapján ítélik meg. Az utóbbi évek kiugró eredményei miatt jelenleg Németországban is kifejezetten jó a megítélésünk. Klubszinten már nem feltétlenül vannak olyan sikerek, mint a nemzeti csapatnál, az utánpótlásról nem is beszélve. Ha jól tudom, az U21-es, az U19-es és az U17-es válogatott összesen egyszer nyert az elmúlt héten. Nincs olyan rálátásom, mint régen, de az adott lehetőségek nincsenek kihasználva, nincsen számonkérés az akadémiák felé, pedig sokkal több jó játékos kellene kinevelni, Európába eladni. Magyarországon nagyon szerencsés helyzetben vannak a klubok, megkapják a kellő támogatás, sok kiemelt akadémia van, de ez nem feltétlenül párosul minőséggel. A felnőtt válogatottban négy olyan játékos játszik, akik egy saját tökéből induló kis műhelyből, a Főnixből indultak. Szoboszlai Zsolt világklasszist nevelt a fiából, mellette Csobothot, Szabót és Bollát is ő adta a válogatottnak. Az MLSZ helyében rábíznám az egész utánpótlást, de legalább megkérdezném tőle, mi az, amit másképp csinál, gondol, vagy mit javasolna.”

Az NB I-es klubok kapcsán az állandó vitatémát szolgáltató „magyar kontra külföldi edző” témáról is faggattuk Bódogot.

„Zavarni nem zavar, de a véleményem megvan róla. Sajnálom az otthoni edzőket, nem jó a megítélésük, állandóan csesztetve vannak felülről, nyomás van rajtuk, még akkor is, ha jól dolgoznak. Az, hogy valaki külföldről jön, nem feltétlen jelent minőséget, ugyanúgy vannak jó és rossz edzők külföldön, mint Magyarországon. Otthon nem egyszerű a helyzet, a külföldi klubokhoz képest az NB I-es csapatoknál eltérőek a tulajdonosi viszonyok, nekem is volt ebből problémám a Diósgyőrnél. Annak idején volt olyan klubom, ahol a tulaj háromszor javasolta ugyanazt a játékost, a barátjának a fiát, hogy igazoljuk le, mert szeretne nálunk játszani. Mondtam, hogy nem érdekel, mert arra a pozícióra van két emberem. Otthon az a baj, ha őszinte vagy, ha valamit megmondasz az illető szemébe, akkor rögtön megsértődik”

- jelentette ki a tréner.

A Honvéd előtt, 2020 februárja és júniusa között a Kisvárdát irányította, de a legtöbb időt (2017 márciusa és 2018 áprilisa) a Diósgyőrnél töltötte itthon vezetőedzőként. Miskolcon 46 tétmeccsen átlagosan 1.41 pontot gyűjtött, a drukkerek rajongtak érte, ám mint fentebb is elhangzott, a tulajdonossal nem értett egyet, így távoznia kellett.

Megkérdeztük, mit gondol a távozása óta - főleg idén, Horváth Csenger kinevezésével - jókora átalakuláson áteső DVTK-ról.

„A drukkerek megérdemlik, hogy átélhessék, láthassák a klub fejlődését. Diósgyőrben nagyszerű a közeg, akkoriban ezért is szerződtem oda. Sajnos az elképesztő szurkolást nem élhettem át rendesen, mert a hazai meccseinket mindig idegenben játszottuk, Mezőkövesden vagy Debrecenben. A sors furcsa fintora, hogy nem sokkal azután adták át a stadiont, hogy a tulajdonossal összevesztem és kirúgott. Örömmel dolgoztam Diósgyőrben, jól éreztem magam. Akinek nem kellettem, már nincs ott, szóval azóta is figyelem a klubot, szurkolok nekik. Úgy látom, jelenleg a DVTK rendben van vezetői részről, illetve a játékoskeret is megfelelő. A sportigazgató fiatal, sokat kell még tanulnia, de megvan benne az a lendület, pozitivitás, ami kell egy ilyen klubnál. Az új edzőt nem tudom megítélni, de szerintem rendben van a jövő Miskolcon.”

Tovább az m4sport.hu-ra a teljes interjúera >>>>>>>>>>

forrás: m4sport.hu