Sáreczki Szabolcs: Egy álmom vált valóra

Egy fiatal játékos nagy pillanata

Elérkezett a mérkőzés 86. perce. Egy fiatal játékos nagy pillanata. A Debrecen ellen is kiválóan futballozó Elton Acolatse helyett Sáreczki Szabolcs lépett pályára. A DVTK Labdarúgó Sportakadémia újabb saját nevelésű növendéke mutatkozott be az élvonalban. Hosszú út vezetett eddig a pillanatig a 18 éves játékos esetében.

- Hogyan kezdődött a barátságod a labdával?
- Alig négy éves voltam, amikor elkezdtem focizni Kazincbarcikán. A kezdetekre már nem nagyon emlékszem, de mindig szerettem mozogni és az is fontos volt, hogy körülöttem legyen a labda. A családban nem volt korábban futballista, ennek ellenére a szüleim mindig támogattak. Jóban-rosszban mellettem álltak.

- A pályafutásod kapcsán melyek az első emlékek, amelyekre már tisztán vissza lehet emlékezni.
- Komlósi Ádám volt az edző a Sajóvölgyénél. Mindig bízott és hitt bennem, ő vitt magával Barcikáról a focisuliba. A személye mind a mai napig kulcsfontosságú a karrieremben. Természetesen több edzővel dolgoztam együtt, de Ádám mindig figyelt és terelgetett az útvesztőben. Egyik alkalommal a megye válogatottal játszottunk Diósgyőrben, ezután igazolt le a DVTK.

- Hány éves voltál ekkor?
- Tizennégy. Az akadémiai éveket már piros-fehérben töltöttem. Végigjártam valamennyi korosztályt, nagyon sok kiváló edző segítette a fejlődésem. Dolgoztam Gyarmaty Attilával, György Gáborral, Komár Gáborral, Paulik Istvánnal, Kádár Lászlóval, Miskei Attilával, Szamosi Tamással és Vincze Richárddal. A fizikális állapotom folyamatos javításában pedig Bortnyák Szilárd erőnléti edzőnek köszönhetek nagyon sokat. Nagyszerű utánpótlás éveken vagyunk túl, de természetesen nekem is voltak nehezebb időszakok. Talán a legnagyobb ugrás az volt, amikor az U17-es csapatból a második csapat keretében találtam magam. Szerencsére sikerült megállni a helyem és felvenni a tempót.

- A DVTK II F4R együttesében ebben a szezonban már alapemberként vesznek számításba. Mindig a támadó sorban érezted magad a legjobban?
- Igen. Az viszont majdhogynem mindegy, hogy a bal vagy a jobb oldalon kapok lehetőséget, de arra is volt példa, hogy középcsatárt játszottam. A lényeg, hogy éljek a lehetőséggel, amit a szakmai stábtól kapok.

- Ez az utóbbi időszakban sikerült, hiszen véletlenül nem hívják az embert az első csapat edzésére.
- Nagyon boldog voltam, amikor beléphettem a nagyok öltözőjébe. A tavaszi szezonban jött el először ez a pillanat, ősszel pedig már többször számítottak rám a hétközi tréningeken. Egy újabb szintlépés volt, amikor bekerültem a meccs keretbe. Épp a címvédő Ferencváros ellen. A Groupama Arénában fantasztikus élmény volt együtt lenni a csapattal. Amit eddig a tv-ből követtem figyelemmel annak most én is részese lehettem. A debütálásom ekkor még elmaradt, de szerencsére erre sem kellett sokat várni.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu