Rudi Požeg Vancaš: Miskolcot szeretem, az emberek kedvesek

Sajtófigyelő - nb1.hu

Ukrajnai időszakának Odessza bombázása, míg a kazahsztáninak gyermeke születése vetett véget, Miskolcon viszont szeret élni. A tizenkét csapatos lebonyolítású NB I-et játékos szemmel jónak tartja, a Paks és a Kecskemét magyaros filozófiáját elismeri. Az nb1.hu az Újpest és a Fradi ellen 6 pont megszerzésére készülő Rudi Pozeg Vancassal beszélgetett. Az interjúból idézünk.

Hazádban, Szlovéniában nevelkedtél, majd másfél évet Ukrajnában és Kazahsztánban töltöttél. Hogy jött akkor a váltás?

Jó ajánlatot kaptam az Odesszától, úgyhogy aláírtam két évre. Három hete voltam Ukrajnában, amikor Törökországba mentünk, hogy felkészüljünk az új szezonra. Mire visszatértünk, kitört a háború. Életem legnehezebb időszaka volt: távol voltam a családomtól, a várost bombázták, néhány bomba a hotelünktől 5 percnyi távolságra csapódott be a tengerbe. Először éltem át hasonlót, közben egyedül edzettem. Ekkor jött a Tobol ajánlata, ahová egy éves kölcsönszerződéssel igazoltam.

Ennek viszont két hónap után vége szakadt. Miért?

Kiderült, hogy a feleségem várandós. Kazahsztán nagyon messze van, én viszont szerettem volna mellette lenni ebben az időszakban. Jeleztem ezt a klub felé, akikkel sikerült is megállapodnom a kölcsön felbontásáról, így hazaigazolhattam Szlovéniába, a Koperhez.

Bő egy évvel ezután viszont már Miskolcon vagy.

Egy barátom felhívott a nyáron, hogy tudna nekem egy olyan csapatot, ahol szerinte nagyon jó edző dolgozik, akinek illenék az elképzeléseibe. Felvettük a kapcsolatot, és mivel nekem is tetszett a vízió, amit felvázoltak, gyorsan megegyeztem a DVTK-val.

Korábbi állomáshelyeidhez viszonyítva milyennek látod Magyarországot és az NB I-et?

Magyarország szimpatikus hely, és Miskolcot is szeretem. Az emberek kedvesek, a város pedig nem túlságosan nagy, nincs túl sok nyüzsgés, ami nekem komfortos. Ami a bajnokságot illeti, sok erős csapata van a magyaroknak. Csak a Ferencváros emelkedik ki, akik szinte mindig ott vannak egy nemzetközi kupa főtábláján. A többi csapat viszont nagyjából azonos szinten van, így sok szoros meccset játszanak, ami jót tesz a bajnokságnak.

A tizenkét csapatos NB I éppen ennek kapcsán kapja a legtöbb kritikát, miszerint a sok háromesélyes meccs miatt hétről hétre kell készülni, és nehezebb hosszú távú koncepciót építeni. Neked ezek szerint tetszik ez a rendszer?

Csak játékosszemszögből tudom megítélni, de én szeretem. Szerintem motiváló, ha minden héten olyan ellenféllel mérkőzöl, aki hasonló kaliberű, és ha nem hozod a kellő teljesítményt, akkor kikapsz tőle. Futballistaként ez fenntartja benned a tüzet, ösztönöz arra, hogy folyamatosan, hétről hétre fejlődj. Szlovéniában úgy nézett ki a bajnokság, hogy volt négy erős csapat, a többinek pedig szinte esélye sem volt ellenük. Így egy játékosnak nehezebb folyamatosan a maximumon pörögnie. Magyarországon ez a szakadék nincs meg, és szerintem jó hatással van a liga csapataira.

A Diósgyőr a fél csapatát lecserélte a nyáron, ami gyakori jelenség Magyarországon, az viszont, hogy ezt egy ilyen sikeres szereplés kövesse, már kevésbé. Mint az egyik új érkező, szerinted mitől ilyen jó a játékoskiválasztás a DVTK-nál?

Szerintem attól, hogy az edző nagyon alaposan feltérképezi, hogy a kiszemelt játékosok beleillenek-e abba a játékrendszerbe, amit játszatni szeretne. Szempont, hogy ha külföldi játékost igazolnak, akkor az jobb legyen a magyaroknál. Ez egy fontos kritérium, mert a magyar játékosok is jók, ezt láthatjuk a Paks vagy a Kecskemét példáján. Kemény munka van mögöttünk, mert sok játékost kellett beilleszteni a csapat rendszerébe, de szerencsére jól sikerült.

Tovább az nb1.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

forrás: nb1.hu

fotó: dvtk.eu