1998.10.24. FTC - DVTK 3-4

Legyen az fiatal, vagy idősebb diósgyőri szurkoló, egészen bizonyos, hogy mindenkinek van olyan meccs az emlékezetében, amelyre úgy gondol vissza, hogy ez volt életem meccse. A legidősebbek Dobó Zoltán varázslatos szabadrúgás góljaira vagy Pesti György mindig talpig úriember viselkedésére és cseleire emlékeznek, a kicsit idősebbek még abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy láthatták a gumiember, Tamás Gyula védéseit, csodálhatták Kovács Mustos Jobbösszekötő István, Sikora Ferenc vagy Vass László játékát. A középkorú diósgyőri szurkolók pedig átélhették a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének a csodáit, a két nyertes kupadöntőt, a nemzetközi kupameccseket és az olimpiai selejtezőket. De sokak hátán még ma is végigfut a hideg, amikor a Tornyi csapat emlékezetes meccseire gondol, Kulcsár Sanyival, Egressyvel, Kiser Marcival, a legfiatalabbak pedig féltve őrzik otthon Luque és Gallardo fotóit.

Az amigeleken.hu szeretné felidézni ezeket a csodás időszakokat, a legizgalmasabb, legemlékezezetesebb meccseket. Ezért "Ez volt életem meccse" címmel egy sorozatot indítunk útjára, amelyhez várjuk élménybeszámolóitokat arról a DVTK meccsről, amely a legmélyebb nyomokat hagyta az emlékezetetekben. Mi, szerkesztők is felidézzük majd a számunkra legemlékezetesebb csatákat, de titeket is arra serkentünk, ragadjatok billentyűzetet és küldjétek el nekünk az info@amigeleken.hu e-mail címre írásotokat.

Következzék tehát elsőként, a szombati virtuális DVTK - Ferencváros meccs felvezetőjeként geotic szurkolótársunk visszaemlékezése a számára legemlékezetesebb DVTK meccsről, az 1998.10.24-én az Üllői úton lejátszott Fradi meccsről.

Életkoromból adódóan nincs túl nagy merítési lehetőségem, köszönöm, hogy indíthatom a sorozatot, de nagyon remélem, hogy a nálam rutinosabb szurkolótársak elhozzák az igazi “régi idők focija” érzést.

Édesapám szerint ott voltam egy Magyarország-Ciprus mérkőzésen a Népstadionban, ez talán 84 körül lehetett. Halvány emlékfoszlányok megvannak, de mivel akkoriban alig múltam el 3 éves, érthetően nem ez a meghatározó élmény az életemben. Annál inkább meghatározó élmény, amire már tisztán emlékszem, hogy kb 89-90 körül (direkt nem kerestem rá, hogy mikor) bombameglepetést szolgáltatva legyőztük a Honvéd csapatát az MNK-ban. Váczi Bélára szerintem mindenki emlékszik, aki ott volt. Ezen a meccsen fertőződtem meg teljesen.

De az életem meccse mégsem ez volt, hanem az 1998. október 24-én lejátszott FTC-DVTK bajnoki, amelyen 4-3-ra nyertünk idegenben. Fiatalabb koromban én is próbálkoztam a labdarúgás nevű játékkal. Néhány falusi csapatban eltöltött év után az egyik Borsod megyei NB-3-as csapathoz kerültem, büszkén viseltem az ifjúságiak cserekapusának szerepét, aki tényleg csak akkor áll be, ha a meccs végérvényesen eldőlt. 1998. októberének végén Gödöllőn volt mérkőzésünk. Akkoriban még az NB-3-ban is a felnőtt meccs előtt játszott az ifi. 6:0-ra vezettünk, a 70. perc körül be is álltam, volt is 2 vagy 3 védésem, boldogan sétáltam be az öltözőbe, mert kivételesen én is hozzá tudtam tenni csapatom győzelméhez. Nagyon meleg volt, teljesen leizzadva sétáltam be az öltözőbe. Legnagyobb meglepetésemre édesapám az öltöző előtt várt, csak ennyit mondott: “Gyorsan zuhanyozz, mindjárt megy a vonat” Nem is kérdeztem semmit, percek alatt elkészültem, majd szaladtunk a pályaudvarra. Mire észbe kaptam, már a Keletiben szálltunk le, majd mivel nagyon szorított az idő, taxiba ugrottunk, és én csak akkor fogtam fel, mi történik velem, amikor apukám a sofőrt megkérte: “Az Üllői Útra, legyen szíves!” Sajnos nem értünk oda időben, hiába mutogattuk a biztonságiaknak, hogy miskolci lakosok vagyunk, esélyünk sem volt bejutni a vendégszektorba. Jobb híján oda vettünk jegyet, ahova még kaptunk: ez a hazai VIP szektor volt (akkoriban azért még nem ugyanazt jelentette, mint manapság) Még alig ocsúdtam fel, hogy hol is vagyok, szabadrúgáshoz jutottunk: Kulcsár Sanyi annak rendje és módja szerint becsavarta Udvarácz kapujába. Mielőtt egy hang kijött volna a torkomon, apukám a számra csapta a kezét, tudatva velem, ez nem az a szektor, ahol önfeledten lehet örülni egy diósgyőri gólnak. Alig tettem helyre az érzelmeimet, újra uralkodni kellett volna magamon: Kulcsár Sanyi góljával 2:0 ide! Ekkor már apukám sem tudta kordában tartani érzelmeit, megfogta a kezem, lerángatott a lelátó alatti vécébe. Miskolci apa és fia ölelgeti egymást az Üllői úti stadion vécéjében gólöröm gyanánt. Képzelhetitek... Apró szépséghiba, mire visszaértünk a helyünkre, a Fradi szépített Szabics Imre révén, majd már a második félidőben, több diósgyőri kapufa után, ugyanő egyenlített is. Azt hiszem, Szabics ezen a meccsen tört be igazán a magyar foci tudatába. Ezután nehezen tudtam követni az eseményeket, Egér góljával újra vezettünk, a Fradi újra egyenlített. Nagyon X-re állt a meccs, majd nem sokkal a vége előtt Szabó Tibi egészen valószínűtlen szögből, takarásból bevágta a győztes gólunkat. Ekkor már egyikünket sem érdekelt, hogy melyik szektorban vagyunk, csakazértis ünnepeltünk a hazai VIP szektorban, de soha ennyire irigy nem voltam még a diósgyőri ultrákra. Dejó lett volna köztük lenni... A meccset lefújták, irígykedve néztük végig, ahogy Tornyi Barna kisétál a vendégszektorhoz ünnepelni, testközelből láttuk, hogy a magyar labdarúgásban ismert, de a Fradihoz hivatalosan nem köthető személyek szitkozódva hagyták el a szektorunkat. Hogy a nap még szebben érjen véget: Már csak egy vonat ment aznap Miskolcra, mi simán elértük, de szerencsére a vendégszektort is megvárta. Boldogan telt a hazaút.

Emlékeztetőül a meccs összefoglalója:

Ferencváros – Diósgyőri FC 3-4 (1-2)
Üllői út, 10.000 néző, V: Ábrahám

Ferencváros: Udvarácz – Telek – Vámosi, Mátyus – Kriston (Simon 86.), Nyilas, Schultz (Jagodics 83.), Kovács B. (Vincze O. 60.), Nagy N. – Bükszegi, Szabics

Diósgyőr: Nota – Téger, Szmiljanics, Kuttor, Kovács T. – Turóczi (Babos 59.), Kiser, Szabó T. (Kákóczki 87.), Buzás – Kulcsár (Szabados 83.), Egressy

Gól: Szabics (20., 69.), Bükszegi (74.) illetve Kulcsár (9., 19.), Egressy (73.), Szabó T. (84.)

Sárga lap: Vámosi (8.), Kovács B. (13.) illetve Egressy (59.), Szabados (88.)

Jók: Mátyus, Szabics, Vincze illetve Kuttor, Szabó T., Kulcsár, Egressy

Schultz átadása vezette be a találkozót, Kovács B. került jó helyzetbe, de 14 méterről fölé lőtt. Lendületesen játszottak a csapatok, a hazaiak birtolták többet a labdát, védekezésre kényszerítették a vendégeket. A 9. percben a diósgyőriek jutottak szabadrúgáshoz. Kulcsár a balösszekötő helyéről, 22 méterről a jobb felső sarokba csavarta a labdát (0-1).

A 19. percben újabb gólt szerzett Kulcsár. Egressy futott el a bal oldalon, éles beadásából Kulcsár középről, 5 méterről bombázott a ferencvárosi kapu jobb felső sarkába (0-2).

Egy perc múlva szépítettek a hazaiak. Nyilas jobb oldali beadásából Szabics fejelt kapura 5 méterről, Nota a labdát csak a gólvonalon túlról tudta kiütni (1-2).

A szünetet követően ott folytatták a csapatok, ahol befejezték az első félidőben. Pillanatok alatt a legmagasabb fokozatra kapcsoltak. Az 52. percben Turóczi lőtt középre, Szabó T. 15 méterről, kapásból a keresztlécre bombázott. A folytatásban újra a hazaiak kerültek fölénybe, percekig a vendégek 16-osánál pattogott a labda. A 69. percben egy gyors diósgyőri ellentámadás után Egressy került helyzetbe, de a bal kapufára pörgette a labdát. Azonnal jött a ferencvárosi válasz: a 69. percben Vincze cselezte tisztára magát a jobb oldalon, önzetlenül Szabicshoz gurított, aki két lépésről az üresen maradt diósgyőri kapuba passzolt (2-2).

Az újabb nagy lehetőségét a 73. percben nem hagyta kihasználatlanul a diósgyőriek válogatott csatára, Egressy: Téger beadása után 12 méterről a bal alsó sarokba lőtt (2-3).

Újra jött a válasz a következő percben. Ismét Vincze cselezte magát tisztára a jobb oldalon, pontosan ívelt a túloldalra és Bükszegi 5 méterről fejelhetett a diósgyőri kapuba (3-3).

Egy pillanatra sem lankadtak a csapatok, fergeteges játékot produkáltak. A 77. percben Bükszegi 15 méteres lövését hárította Nota, majd Schultz 20 méteres bombáját hatástalanította a diósgyőri kapus. A 84. percben negyedszer is megszerezte a vezetést a DFC: Szabó T. 18 méterről, jobbról, laposan lőtt a ferencvárosi kapu jobb alsó sarkába (3-4).

Ha ide kattintasz, a dvtk-blog.blogspot.com oldalon megtekintheted a 98/99-es szezon többi meccsének összefoglalóit is >>>>

forrás: youtube.com, tempofradi.hu, dvtk-blog.blogspot.com