Ne kelljen kufárként bánni a fiataljainkkal!

Álmomban utópisztikus gondolataim voltak.

A magyar értelmező kéziszótár szerint a kufár jelentése: "Csak a maga hasznával törődő, önző, nyereségre vágyó, nyerészkedő."

Álmomban utópisztikus gondolataim voltak. Azt álmodtam, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség nem kényszeríti arra a klubvezetőket, hogy kufárként bánjanak a fiatal játékosainkkal. Ne az legyen az elsődleges szempont a szemükben a fiatalok tekintetében, hogy csörögjön a kassza és minden fillért kaszírozzanak be, ami csak kisajtolható az MLSZ sehová sem vezető produktivitási rendszeréből. Nem a nullákat látják a szerződéseken, hanem azokat a gyerekeket látják mögötte, akik gyerekkoruk óta a DVTK Akadémián nevelkedtek és a sok-sok lemondás után mindannyiuk álma az volt, hogy az utánpótlás szamárlétrát végigjárva szülővárosukban, a családjuk, a rokonaik, az ismerőseik előtt vonuljanak be a diósgyőri stadion gyepére és itt váljanak NB I-es futballistává.

Ezek a srácok nem Mezőkövesden, nem Debrecenben és nem is Kecskeméten akartak élvonalbeli futballiisták lenni, hanem a szülővárosukban. Innen azonban menniük kellett, mert dőlnie kellett a kasszában az értük járó lének is, vagy nem illettek bele az épp itt tevékenykedő vezetőedzők elképzeléseibe, mert azok azt hitték, hogy majd az előző idényben nulla meccset játszó, nulla gólt szerző légiósok fogják megváltani a világot Diósgyőrben.

Ezek a srácok, nem Debrecenben akartak a szezon felfedezettjei lenni és nem Kecskemétről akartak Angliába igazolni, hanem szülővárosukból, Miskolcról. Csak éppen egy rosszul működő rendszer miatt itt nekik nem osztottak lapot. Közben meg igazolunk Győrből meg a Fradiból fiatalt, aki után szintén gyűlik a korpa. De könyörgöm, ezek a srácok sem Diósgyőrben akarnak NB I-es játékosok lenni, hanem Győrben és a Ferencvárosban. Csak hát kénytelenek nyakukba venni az országot, mert csak így pereghet az apró Győrben és az Üllői úton is.

A már csak hab a tortán, hogy a szakmai munka elmélyítése helyett azon kell agyalnia a szakmai vezetésnek, honnan lehet még leakasztani olyan gyereket, aki valaha Diósgyőrben nevelkedett, belefér még a fiatal szabály által előírt életkorba, akit aztán haveri meg egyéb kapcsolatokon keresztül el lehet sütni olyan klubba, ahol játszik egy keveset és utána is csörög majd a kassza. Be sem kell jelenteni a leigazolását, nem kell mindenről tudnia a szurkolónak, bár az élelmesebbje úgy is megtalálja az MLSZ Adatbankjában vagy a facebookon.

Azt álmodtam, hogy olyan tulajdonosunk és olyan szakmai vezetésünk van, aki odaáll a mindenható MLSZ előjárók elé és elmondják nekik, hogy ez a rendszer úgy szar, ahogy van. Arra kényszeríti őket, hogy kufárként bánjanak a gyerekeinkkel és csak az utánuk járó pént hajhásszák.

Közben a klubok teljesen elveszítik az identitásukat, tömegével vannak a csapatoknál külföldiek, alig van magyar játékos a csapatoknál, sok esetben csak azért játszik magyar, hogy dagadjon a klub bankszámlája. Sajnos, oda jutottunk, hogy a DVTK keretében 18 (!), azaz tizennyolc légiós található. Én, aki Salamonékon nőttem fel, magyar fiatalokat, diósgyőri fiatalokat szeretnék a pályán látni, nem évente csapatot meg országot váltó zsoldosokat. A Paks és a Kecskemét az élő példa rá, hogy működhet így is a rendszer. Csak ehhez kellene egy koncepció, kellenének hozzáértő emberek.

Szóval azt álmodtam, hogy olyan tulajdonosunk és olyan szakmai vezetésünk van, akik nem kufárként bánnak a fiataljainkkal.

Aztán felébredtem ...