„Mindig is megmondtam a frankót…”

Szókimondó interjú Gera Dániellel

Október hetedike, hétfő reggel, Budapest. A Diósgyőr 29 éves futballistája, Gera Dániel jó barátjával, Schäfer Andrással találkozik egy kávézóban. Valamivel később az Union Berlin középpályása feláll az asztaltól, hiszen jelenése van a Hollandia és Bosznia-Hercegovina elleni Nemzetek Ligája-meccsre készülő válogatott edzőtáborában. Amikor elköszönnek egymástól, nem sejtik, hogy hamarosan újra találkoznak… Tanulságos beszélgetés egy már-már mesébe illő történet főszereplőjével.

...

Ahhoz is kellett merészség, hogy az akkor még NB II-es DVTK-hoz kötelezze el magát.
Tudtam, hogy mi vár itt rám, milyen közönség van itt, mit hozhat ki belőlem ez a szurkolótábor. Tudtam, hogy ez megadhatja nekem azt a pluszt, amire szükségem van. S szentül hittem abban, hogy jó csapatunk lesz és feljutunk. Megint megmondom a frankót: a diósgyőri közegnek is köszönhetem, hogy amikor felmentem a pályára a hollandok ellen, nem remegett meg a lábam hatvanezer drukker előtt. Persze a Puskás Arénában jóval többen voltak, mint Miskolcon szoktak lenni, de mivel az elmúlt két évben volt szerencsém egy félelmetesen jó szurkolósereg előtt játszani, nem nyomott agyon a teher és az atmoszféra, sokkal inkább az volt bennem: Úristen, itt vagyok, hatvanezer magyar ember előtt játszhatok a válogatottban, mindent, az égvilágon mindent meg akarok tenni a sikerért! Zseniális érzés volt! Csak arra tudtam gondolni, hogy az a néhány perc a nemzeti stadion gyepén minden szenvedést megért! Keveseknek adatik meg, hogy az álmukat megéljék, nekem sikerült. Jóllehet ilyenkor az az ember dolga, hogy újraálmodjon, és nálam ez már meg is történt, de nem szeretnék még róla beszélni.

Fotó: Knap Zoltán

Annyit elárulhat, hogy a Diósgyőrhöz köthető?
Nem, a válogatotthoz.

A DVTK-val mi az álma?
Szeretnénk jobb helyen zárni, mint az előző idényben, amikor hetedikek lettünk. De ez nem is álom, hanem cél. Mindamellett nem akarok nagyon messzire menni, soha nem is mentem. Dolgozzunk csak szépen, csendben, és akkor jönnek majd az eredmények. A tyúkokat úgyis este számolják…

Az FTC-vel volt bajnok, a Puskás Akadémiával bronzérmes…
…igen, de egyiket sem érzem magaménak, mert sem a Ferencvárosban, sem Felcsúton nem tudtam annyit hozzátenni a csapat teljesítményéhez, amennyit szerettem volna. Volt olyan érmem, amit nem is tartottam meg, hanem elajándékoztam. Azokat az eredményeket vallom magaménak, amelyek eléréséből alaposan kivettem a részem. Lehet erre azt mondani, hogy önző vagyok – egyébként az vagyok, de ez szerintem előnyömre válik, mintsem hátrányomra. Pont azért haladok előre, mert nem elégszem meg semmivel. De ha már itt tartunk: az egyik legszebb élményem a másodosztályú bajnoki cím elhódítása a Diósgyőrrel, a diósgyőriekkel. Diósgyőr az más… A DVTK mindig is a magyar labdarúgás része volt, sajnos a múltja nem annyira gazdag sikerekben, mint néhány más patinás klubé, de nagyon kevés helyen imádják úgy a futballt, mint itt. A szurkolók őszinték, ha lehet, az egekbe emelnek, de ha kell, tudnak kritikusak is lenni. Ők mindig itt vannak, ha jó történik a csapattal, ha rossz. Ezért is lehetett a tavaly májusban megnyert NB II-es aranyérmet úgy megünnepelni. Nekem az felért egy NB I-es bajnoki címmel. MIndig is megmondtam a frankót, eddig is megmondtam, most is megmondom: nem sok NB II-es csapathoz mentem volna el, de éreztem, hogy a Diósgyőr tökéletes választás lesz. Tudtam, hogy az összes hazai meccsen első osztályú lesz a hangulat, és idegenben sem lesz hiány szurkolásból. S nekem ez kell, mert adrenalinfüggő vagyok. Nekem az kell, amit itt van, és kész! Ezért is van az, hogy a korábban szerzett érmeimet nem értékelem annyira, mint a DVTK-val nyert aranyat. Kivettem a részem belőle, meg is ünnepeltük, benne volt az egész város. Ezek a szép és nagy dolgok számomra.

Mit gondol, az élvonalban is szerez érmet a Diósgyőrrel?
Miért ne?! A közeg mindenképp alkalmas rá! Nem mondok évet, de miért ne?!

Hogy ott fejezzük be, ahol kezdtük: vajon a következő válogatott összetartáson visszavághat a legutóbbi vereségért Varga Barnabásnak?
Remélem! Dolgozom érte, ha lehet, kétszer annyit, mind eddig. Maradjunk annyiban, nagyon szeretnék revánsot venni…

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás: sportal.hu