Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről tudok, a futballnak köszönhetek

Sajtófigyelő - nemzetisport.hu

A DVTK új vezetőedzője, a 48 éves litván Valdas Dambrauskas korábban hat ország nyolc klubjánál dolgozott, és összesen kilenc címet nyert csapataival, tehát több helyen nyomot hagyott maga után.

A nemzetisport.hu külföldi kollégáiktól, a lett Arkadijs Birjukstól, a horvát Vedran Bublétől és a bolgár Teodor Boriszovtól is afelől érdeklődött, hogyan emlékeznek vissza rá és a náluk töltött időszakára - mindhárman kimondottan jó véleménnyel vannak a trénerről.

„Valdas Dambrauskas profi futballistamúlt nélkül kezdett el edzősködni (amatőrként harmadosztályban játszott – a szerk.), ám sok évig tanulta a szakmát Angliában. Nálunk, Lettországban, az RFS-nél jó benyomást keltett a munkájával. Jó kapcsolatot épített ki a vezetőséggel, a játékosokkal, a sajtótájékoztatókon is kitűnt intelligens kommunikációjával, döntéseinek magyarázatával. Gyakran említett ugyanis különböző mérőszámokat, ami hat éve még az újdonság erejével hatott. 2018-ban jól kezdett a csapatnál, és a bajnoki címre is esélyesnek tartották az együttessel, de az idény végére kipukkadt a gárda, akkor a szurkolók és a szakértők azért megtalálták azzal, hogy az általa képviselt attitűd nem motiválja eléggé a játékosokat. Pályafutásának későbbi sikerei azonban rácáfoltak erre. Lettországból egy Horvátországban kinevezett litván sportvezető hívó szavára távozott.”

- mondta a Nemzeti Sport megkeresésére visszaemlékezését a lett Go 3 Sport és a Sprtacenters.com munkatársa, Arkadijs Birjuks.

Arkadijs Birjuks azt is elmondta, Dambrauskas azóta is gyakori vendég Lettországban, az RFS meccsein is feltűnik időnként, ugyanis még mindig az a Viktor Morozs a csapat vezetőedzője, aki annak idején az ő kérésére igazolt a klubhoz másodedzőnek, és a litván szakember távozása után átvette a szakmai munka irányítását. Kollégájuktól azt is megtudták, hogy Dambrauskast már a litván és a lett szövetség is kiszemelte szövetségi kapitánynak, de ő nem akart válogatottat irányítani, elutasította a lehetőséget.

Birjuks szerint egyébként Dambrauskasról sokat elárul az is, hogy a Facebook-oldalán minden év végén felsorolja az összes könyvet, amit abban az esztendőben olvasott, és nem éppen rövid a lista.

Az oldala borítóképén pedig Albert Camus híres mondása áll: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről tudok, a futballnak köszönhetek.”

Horvátországban két klubnál dolgozott. Előbb egy évig a HNK Goricát irányította, amelytől a bolgár Ludogorechez távozott, majd tíz hónap után visszatért a Hajduk Splithez, amelynél újabb (csaknem) egy évet töltött el, ami alatt Horvát Kupát nyert az akkor Lovrencsics Gergőt is soraiban tudó csapattal.

„Horvátországban jó munkát végzett a Goricánál és a Hajduknál is. A spliti időszaka elbocsátással zárult - amiben az akkori gyengébb képességű keret is szerepet játszott -, de az elmúlt öt-hat év legdinamikusabb és taktikailag legérettebb csapata volt az övé a Hajduknál. Elsőre nem tűnik kimondottan karizmatikus futballvezetőnek, ám a bizonyítványai magukért beszélnek, mint ahogyan a különböző kluboknál elért eredményei is. Világos filozófia mentén építkezett, a játékosokkal jó kapcsolatot épített ki, ő nem az a típus, akit a saját egója hajt és mereven ragaszkodik az elképzeléseihez, meghallgatja a környezetét, ami miatt tisztelik a játékosok. A futball megszállottja, az, ahogy elmélyül a játékban, különccé teszi, ám munkabírása és tudása csapatai előnyére válik.”

- ezt már egy spliti újságíró, Vedran Buble mondta Dambrauskasról. –

Ide kattintva elolvashatod a bolgár újságíró véleményét is >>>>>>>>>>>>

forrás: nemzetisport.hu