Még a zöld színt is utálom

Ki nem ugrál.

Vasárnap a nemzet csapata lesz a házigazdánk és abban bízom, hogy a sokak által már előre odavizionált három pontból maximum csak egyet fognak megkapni. Lehet, hogy nagyon mellé fogok lőni ezzel, de annyira biztosan érzem a legalább egy pont megszerzését, ahogy éreztem ezt a válogatott meccsén a németek ellen. Persze, ott is csak az utolsó pillanatban jött be a tippem, de kicsit sem bánnám, ha vasárnap is ez lenne majd a helyzet.

Szerintem nem az egyetlen diósgyőri szurkoló vagyok, aki nem szívesen visel magán zöld színt és azt sem szereti, ha a párja vagy a gyermeke ölti magára. Ha a szekrényemet áttúrnám, akkor az is lehet, hogy kiderülne, nincs is ilyen színű ruhadarabom. És nem is hiányzik. Egyszerűen utálom őket. De nem csak a csapatot, hanem az egész jelenséget, amit ma Fradi alatt értünk. Az irányítottan pénzzel kitömött, egyetlen csapatos bajnokság modellt megvetem és azokat is, akik ezt kitalálták. Természetesen azokat is, akik ezt éljenzik és jogosnak gondolják.

Akik komolyan elhiszik azt, hogy ezt megérdemlik és jár nekik. Nem jár nekik semmi a megvetésen kívül. Nevettem amikor felvetődött a Hamis Kilences műsorában, hogy tudok-e szurkolni nekik a nemzetközi meccseken. Dehogy tudok és miért is kellene? Én sem várom el egyetlen másik csapat szurkolójától azt, hogy a DVTK sikereinek szorítson.

Én annak szurkolok, hogy a saját csapatom sikeres legyen és ehhez bizony az kell, hogy egytől egyig átgázoljon az ellenfelein. Mindenkin! Abban bízom, hogy lesz majd ilyen csapat itt Miskolcon, aki erre képes lesz majd a jövőben, de most megelégszem egy ponttal is.

Hogyan készül a csapatunk erre? Ahogy én tudom, dupla edzések vannak a társaságnak és komolyan próbálják az erőnlétüket erősíteni. Ki ne emlékezne a Szivics féle csapat utolsó húsz perceire, amikor bárkit képes volt bedarálni. Jó lenne ezt viszontlátni, hiszen még az erőnléti edzőnk is ugyanaz.

Szóval vasárnap az FTC fogadja majd a fantasztikus Diósgyőr csapatát és annak szurkolóit. Csalódott lennék, ha kikapnánk, de nem dőlnék a kardomba. Vannak idén még meccseink, amiken fontos lenne a pontok gyűjtése. Viszont egy pontszerzés vasárnap óriási lendületet adhatna nekünk az év lezárására és egy olyan helyezésre a tabellán, ami rendkívüli várakozásokkal töltené meg szurkolók szívét a folytatásra.

Leírhatnám az összes Fradi elleni rigmusunkat és mindegyik a szívemből szólna, de azokat meghallgathatják majd élőben a stadionukban. Én csak annyit írnék, hogy hol az a mocskos IX. kerület?