Martini-Fodor Csilla: A döntő kezdete előtt már csak finomhangolás történik

A bajnoki döntő előtt erőnléti edzőnk beszélt a fizikai felkészülésről, a csapatról és a saját motivációjáról

Martini-Fodor Csilla neve ismerősen cseng a DVTK szurkolói számára: a 2000-es években meghatározó játékosa volt a miskolci női kosárlabdának, több, mint egy évtizede pedig a klub szakmai stábjának megbecsült tagjaként dolgozik, erőnléti edzőként.

A bajnoki döntő előtt a dvtk.eu-n beszélt a fizikai felkészülésről, a csapatról és a saját motivációjáról.

Hogyan néz ki az utolsó napok felkészülése fizikailag egy ilyen komoly párharc előtt? Van, amin ilyenkor már nem lehet változtatni?

A play off az aktuális szezon megkoronázása, minden játékos ezt várja a legjobban, ezt tapasztalatból is tudom. Ha ez egy bajnoki döntős részvételben manifesztálódik, az óriási dolog. Nagy titkot nem árulok el azzal, ha azt mondom, nem a rájátszásban kell a fizikális felkészülést forszírozni. Inkább az a fontos, hogy az addig kemény munkával megszerzett "muníciót" a lehető legjobban időzítve tudjuk felhasználni, jó teljesítmény formájában leadni. A bajnoki döntő kezdete előtt már tényleg csak finomhangolás történik minden téren. A szezon során folyamatosan erőplatóval monitorozzuk a játékosok aktuális fizikai állapotát, ami segíti a terhelés optimalizálását, így a sérülések megelőzését. Nyomon követhető mind az idegrendszeri, mind pedig az izom fáradtság, illetve az elvégzett edzés hatékonyságáról is kapunk információt. Ezen kívül a fizioterápiát végző stáb tagoknak is adhat hasznos információt pl.egy-egy feszesebb izommal kapcsolatban, amit a játékos lehet, hogy nem, vagy csak kevésbé érzékel.

Miben más egy döntőre való erőnléti felkészülés, mint az idény más szakaszaiban?

A rájátszásban az első kör után a Pécs ellen kellett kivívnunk a döntőbe jutást, csak úgy mint a kupában. Tudtuk, hogy egy nagyon fizikális párharc vár ránk, illetve az is a szemünk előtt lebegett, hogy innentől nem lesz könnyű meccsünk a szezon hátra levő részében. Ezért is volt nagy fegyvertény, hogy az elődöntőt két meccsből megoldottuk és egy kis levegőhöz jutottunk, ellentétben a másik ágon küzdő csapatokkal. Több idő jutott regenerálódni, az apróbb sérüléseket orvosolni és mozgósítani az utolsó erőtartalékokat a döntőre. Belefért még egy csapat szintű konditermi edzés is, ahol az egyéni igényeket igyekeztem szem előtt tartani, figyelembe véve az adott játékos aktuális állapotát.

A szezon során többször is újra kellett építeni a csapat formáját. Melyek voltak a legnagyobb kihívások ebből a szempontból?

Mivel a nemzetközi szereplésünk a vártnál korábban befejeződött, lehetőségünk nyílt többet és keményebben edzeni, amit addig a heti két mérkőzéses ritmusban nem tudtunk megtenni. A két hosszabb ideig sérült játékosunknak (Aho Nina és Toman Petra) is jót tett, hogy komoly csapat edzéseken tudtak tovább épülni, folytatva az egyéni munkát is. Ennek a rengeteg befektetett energiának meg is lett a gyümölcse, hiszen az alapszakaszt két fontos győzelemmel zártuk. A Magyar Kupa is egy jó állomása volt a play off-ra való felkészülésnek, az már hab a tortán, hogy sikerült a végső győzelmet is megszerezni. Ez is óriási pozitív töltetet adott a csapatnak és megerősített bennünket, hogy kezd minden apró mozaik részlet a helyére kerülni.

Te magad is játszottál ilyen, és hasonló téttel bíró meccseken – miben más most a kispadról figyelni, mint annak idején a pályán átélni?

Ezzel kapcsolatban azt kijelenthetem, hogy játékosként bajnoki döntőt játszani sokkal "könnyebb" volt: olyankor az ember befolyással tud lenni a konkrét történésekre. Az egyik alkalommal már keresztszalag szakadást diagnosztizáltak a bal térdemben a szezon közepén, de én nem akartam rögtön a kés alá feküdni, térdvédőben játszottam tovább. Aztán megnyertük az alapszakaszt és végül a bajnoki döntőbe is bejutottunk. Edzőként a padon ülni egy tehetetlen helyzet és csak bízni tudok abban, hogy a heti elvégzett munka győzelmet hoz.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

forrás: dvtk.eu