Leisztinger Tamás válaszolt a szurkolók kérdéseire

A hét közepén született meg az a levél, amelyben találkozóra hívtuk Leisztinger Tamást, hogy képet kapjunk a szándékairól szeretett klubunkkal kapcsolatban. A fórum nagy részét azok a kommentek töltötték ki, hogy semmi értelme ennek és úgysem fog válaszolni, stb. Nos, ha így állnánk az élethez mi, szerkesztők is, akkor annyi jó dologról maradtunk volna le ezidáig, hogy nem győznénk felsorolni. De mi nem ilyenek vagyunk. Meglepően hamar jött a válasz és szombaton a meccs előtt létre is jött a találkozó. A Palota Szállóba invitáltak minket, ahol a SUD, a Bajtársak, az Egység, a Napos oldal és a Női szurkolói klub egy-egy képviselője, valamint az amigeleken.hu főszerkesztője találkozott Leisztinger Tamással.

Az alábbiakban következzék Fekete Zsuzsa összefoglalója a megbeszélésről:

A helyzet nehéz, Leisztinger Tamás mégis bizakodó

Nem akarom eladni a DVTK-t! – jelentette ki határozottan Leisztinger Tamás, a DVTK tulajdonosa, majd hozzátette: nem is lenne kinek, mert nem nyüzsögnek a klub iránt érdeklődők, konkrétan senki nem kereste meg vételi ajánlattal. A vállalkozó hat diósgyőri szurkolóval osztotta meg gondolatait annak a nyílt levélnek az apropóján, amelyben a szurkolók arra kérték Leisztinger Tamást, hogy személyesen beszéljen a drukkerek képviselőivel, ne bízza ezt másra.

Szívesen válaszolt a tulajdonos
A szurkolók magától a tulajdonostól akarták hallani, miért és hogyan történnek a dolgok Diósgyőrben. Mi az oka annak, hogy a befektetett pénz és munka ellenére sem akar gurulni a focicsapat szekere? Miért kellett elküldeni a sokak által kedvelt trénert, Bódog Tamást? A szurkolók nagy meglepetésére a nyilvánosságot kerülő üzletember gyorsan igent mondott a kérésre, és a lillafüredi Palotaszállóban fogadta a szurkolókat a DVTK- Paks mérkőzés előtt. Leisztinger Tamás arra is nyitott volt, hogy bátran írjunk arról, amit megosztott velünk. Nem kérte azt sem, hogy elküldjük neki az írást megjelenés előtt ellenőrzésre, ezt korrektül Emődi Zoltán, az amigeleken.hu munkatársa ajánlotta fel számára.

Ki akarja rátenni a kezét a Diósgyőrre?
A szurkolókat az foglalkoztatta leginkább, hogy igazak-e a pletykák, ami szerint valamelyik kormányközeli vállalkozó vásárolná meg az összességében szépen fejlődő diósgyőri klubot, de a tulajdonos ezt határozottan cáfolta. – Még egyetlen érdeklődő telefonhívás sem érkezett az ügyben – zárta rövidre, azt azonban elismerte, örömmel venné egy tőkeerős befektető jelentkezését, akivel közösen nagy terveket szőhetnének, és egy erős DVTK-t építhetnének. Leisztinger Tamás meglehetősen csalódottan nyilatkozott arról, hogy az elmúlt három évben nem tolongtak a nagy szponzorok, holott korábban sokat lehetett hallani arról, hogyha lesz egy stabil háttér, majd jönnek a helyi vállalkozók és hozzáteszik a magukét a DVTK működéséhez. A számok azt mutatják, hogy nem így történt: míg az elmúlt öt esztendőben Leisztinger Tamás – saját bevallása szerint – 1,8 milliárd forintot fektetett saját vagyonából a klubba, addig a miskolci önkormányzat 800 millió forinttal támogatta a diósgyőri labdarúgást, a miskolci támogatók pedig mindösszesen 90 millió forinttal. TAO-támogatásként az ARAGO-csoport 2,5 milliárd forint összegyűjtésében működött közre, míg az önkormányzat egyetlen forintot sem hozott ezen az ágon.

Feszült viszony a DVTK és Miskolc városa között
A vállalkozó láthatóan szomorúan és értetlenségének hangot adva szólt a DVTK másik tulajdonosával, az önkormányzattal kialakult feszült viszonyról, amit azzal a példával is alátámasztott, hogy a klubot teljesen kizárták a stadionavató mérkőzés szervezéséből, és még azt is elutasították, hogy a DVTK öt perc megszólalási lehetőséget kapjon a megnyitón. Talán nem meglepő, hogy ennek a vitának a hátterében is a pénz áll, hiszen Leisztinger Tamás szerint az önkormányzat nem nézte jó szemmel, hogy a DVTK sportcsarnokot akar építeni, és egy telekügyletben is keresztbe tett a város a klubnak. Ellenszélben pedig nagyon nehéz építkezni. A vállalkozó azt is hozzáfűzte, hogy sokkal szerencsésebb lett volna egy 11 ezer főt befogadó stadiont építeni, amit könnyebb megtölteni, és hangulatosabb meccseket lehetett volna játszani, mint egy nagyobb arénában, de ebben a kérdésben is leszavazták. (Pedig Miskolc lakossága egyre csökken: míg harminc éve több mint 210 ezren lakták, addig a tavalyi adatok szerint mintegy 54 ezerrel kevesebben.)

Nem érdemes a médián keresztül üzengetni
Most pedig áttérhetünk a legtöbbeket foglalkoztató témára, az élvonalbeli focicsapat vesszőfutására. Felvetettük Leisztinger Tamásnak, hogy volt egy jó időszaka a DVTK-nak, amikor nemcsak feljutott az NB II-ből a csapat, hanem Ligakupát nyertünk, és Magyar Kupa döntőt játszottunk, és okkal bizakodtunk, hogy folytatódik a jó sorozat. Vajon hol és miért bicsaklott meg, ami felfelé ívelt? A tulajdonos – már nem először – elismerte, hogy nem szakterülete a futball, ezért igyekezett a focihoz értő szakembereket alkalmazni több, de a jelek szerint inkább kevesebb sikerrel. Tomislav Szivics például sokszor túllőtt a célon, sok fejtörést okozva a tulajdonosnak. Éppen a Szivics-érában határozta el, hogyha valaki még egyszer a médián keresztül üzenget neki, ahelyett, hogy bekopogna hozzá a problémájával, akkor azt a munkatársát azonnal kirúgja. Sajnos nem jött be Egervári Sándor alkalmazása sem, és a tulajdonos azt is megtanulta, hogy az egy nemzethez tartozó külföldi játékosokból háromnál többet nem szabad alkalmazni egyszerre a klubnál. Valami van a „Diósgyőri Stadion falaiban,” hogyha minden edző panaszkodik a klubra, mi lehet az igazság? Leisztinger Tamás szerint az elmúlt évek futballszakmai lépései vezettek oda, ahol most tart a csapat, vagyis a kieső helyhez. Ugyanis ezt a keretet éppen az előző szakemberek rakták össze kezdve Szivicstől Egervárin át Bódog Tamásig. Kovács Zoltánt kivéve, nem volt szerencsés a szakmai igazgatók kiválasztása sem, „talán most sikerül belenyúlni egy olyan szakemberbe, aki jó lesz.” – fogalmazott. Az ügyvezetőkről szólva azt mondta, hogy a korábbi vezetővel, Dudás Hunorral a mai napig is kiváló viszonyt ápol, de Dudás borzasztóan rosszul gazdálkodott, megúszott az anyagiakkal és havonta jelent meg plusz pénzekért, míg a jelenlegi ügyvezető Sántha Gergely megbízható, jól gazdálkodik és rengeteget dolgozik a klubért.

Tudja, hogy becsapják
„Nem vagyok naiv, sok mindent megéltem az üzleti életben” – folytatta Leisztinger Tamás. – „De amikor bekopognak hozzám a szakemberek és azzal traktálnak, hogy ezt és ezt a külföldi játékost most és azonnal le kell igazolni, mert ez a focista tuti, hogy fantasztikus teljesítménnyel rukkol elő, akkor már tudom, mi van a dolog mögött.” Leisztinger Tamás ezúttal azt kérte, hogy ne írjunk neveket és mesélt néhány történtet.
Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a tulajdonos pontosan látja és tudja, hogy becsapják. Ismeri a technikát, amikor egy játékos 10 ezer eurót keres papíron, de csak 2 ezret kap kézhez, a többit pedig visszaosztja az edzőnek, a menedzsernek, a sportigazgatónak. Nem álltam meg a kérdést: nem zavarja, hogy hülyének nézik? – „Ez van.” – felelte és széttárta a kezét. Vagyis valószínűleg, sosem fogjuk megtudni, hogy mi van. Annyi azonban a nyilvánosságra tartozhat, hogy milliós nettó béreket visznek haza a focisták, és különösen a magyar játékosok vannak jól megfizetve.

Új impulzus és spanyol vonal
Természetesen szóba került a szurkolók nagy fájdalma, Bódog Tamás menesztése, amiről meglehetősen karakán véleményt fogalmazott meg Leisztinger Tamás. „Előbb el kellett volna küldenem!” – mondta és utalt arra a korábbi elhatározására, miszerint, ha valaki a sajtón keresztül üzen neki, azt kirúgja. Bódog Tamás nyilatkozott, mégsem küldte el, bizalmat szavazott neki. Utólag úgy véli, hogy ezzel rossz döntést hozott. Bódogban mindenki bízott, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyetlen győzelmet szerzett tavasszal a bajnokságban, és kiesett a csapat a Magyar Kupából, úgy, hogy a Puskás 3-0-ra verte a DVTK-t a visszavágón. Bódog olyan szinten taccsra vágta fizikailag és lelkileg a csapatot, hogy még most sem tértek magukhoz – fogalmazott. Leisztinger Tamás azt is elárulta, hogy kikérte két játékos véleményét, és miután azok azt mondták, hogy nem látnak reményt arra, hogy Bódoggal együttműködjenek, meghozta a döntést: a közönség körében igen népszerű edzőnek mennie kell. Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy bármely más vállalkozásában, például az Aragóban, ha a vezető nem képes motiválni az embereket, akkor nem az alkalmazottakat bocsátja el, hanem olyan vezetőt hoz, aki tud bánni velük, hiszen nem lehet egy egész csapatot kirúgni. Ez történt a DVTK esetében is. Azt remélte, hogy egy új edző olyan impulzust hozhat, ami lendületet ad a kiesés elől menekülő csapatnak. A tulajdonos azt is elmondta, hogy jó iránynak tartja a spanyol vonalat, sőt nagy vágya, hogy kipróbáljanak dél-amerikai, esetleg uruguayi focistákat is Diósgyőrben.

Ki, hogy fúj
Leisztinger Tamás szólt azokról a furcsa bírói kirendelésekről és ítéletekről is, amelyek a legnagyobb klubot támogatják, és arról is, amelyek a Diósgyőrt sújtják, de erre azért kár nyomdafestéket pazarolni, mert úgysem történik változás. Kár lenne hangulatot kelteni, valamint kitenni sajtópernek azt, aki elszenvedője az egésznek. Aki jár meccsre, látja, mi történik.

Élvonal, vagy NB II?
Hogyan tovább Diósgyőr? Marad az élvonalban a focicsapat vagy kiesik az NB II-be? Ma még nyitott a kérdés. De egy biztos: Leisztinger Tamás bizakodó. Akkor is, ha most úgy tűnik, minden ellene dolgozik. Ha mégsem tud kimászni a hullámvölgyből a csapat, és kiesik, akkor jövőre biztosan feljut – mondta, majd hozzátette, hogy a második vonalnak egy előnye lehet: segíti a megtisztulást.

---

Fekete Zsuzsa
(A szerző 41 éve jár Diósgyőr-meccsekre, családjával együtt bérletes a Napos-oldalon)

Köszönjük a beszélgetést Leisztinger Tamásnak.