Kiborult a bili a szurkolóknál

Nem volt szívélyes a fogadtatás tegnap este

Cserbenhagyottság érzése, csalódottság, tehetetlenség és düh a lelátókon – Pénzvezéreltség, szakmaiatlanság, fejetlenség, következetlenség, ész nélküli kapkodás, sikertelenség és eredménytelenség a klubon belül.

Hányszor de hányszor leírták már különböző fórumokon, kommentekben, hogy a szurkolókat nem a csilivili edzőpályák érdeklik, nem a kacsalábon forgó akadémiai épület a benne lévő csúcsirodával, konditeremmel, orvosi szobával és étteremmel, nem a Medical Center és nem a kosárcsarnok, pláne nem a bevásárlóközpont. Egyszóval magasról teszünk az ingatlanfejlesztésre, mert a DVTK nem ezt jelenti a borsodi embereknek. A szurkolókat a csapatok érdeklik, elsősorban a labdarúgás, a kosárlabda és a jégkorong.

Jelenthetnek be itt havonta milliárdokat, épülhetnek Tokaj-Hegyalján az idegenforgalmat kiszolgáló szállodák és egyéb egységek, örülünk a balatoni nyaralóknak is és annak, hogy végre minden vezető megkapja a neki járó pénzt a klub kasszájából… Vagyis örülnénk, ha mindezek az eredmények nem csak a betöltött elnöki és cégvezetői pozíciókban, a kitüntetések számában és az ingatlanfejlesztési attribútumokban teljesednének ki, hanem a szakértelem és eredményesség kiterjedne már végre a szeretett sportágainkra is, melyekkel párhuzamban a közös kapocs, a kötődés kialakult a miskolci szívekben.

De az elanyagiasodás, a pénz, a nyereségvágy, a szakmai munka elsilányulása, a DVTK zászlóshajójának, a labdarúgó csapatnak a folyamatos leépítése, az évekig tartó kötéltánc után a másodosztályba taszítása, a gyomorforgató igazolások – értem ezalatt - a sosem látott szezon közbeni, a konkurenstől elcsábított játékos és edzőváltást, illetve a csapat játékának szabadesésben történő zuhanása olyan szurkolói ignoráltságot eredményezett a diósgyőri lelkekben, hogy az párját ritkítja. Az egyébként csodás, modern és egy multiklubhoz méltó egyesületnek az eredményes munkájához ezek valóban szükséges befektetések. Egyvalami hiányzik most, egy olyan vezetés a DVTK élén, ami azonosulni tud a szimpatizánsok lelkivilágával, amelyik érzi ennek a lélektanát, amelyiknek nem a buksza vastagsága a fontos, hanem saját anyagi érdekeit háttérbe szorítva – de legalábbis nem prioritásként kezelve - a klub sikereire tudna koncentrálni és eljuttatni oda a csapatot, ahová ha más nem is, a DVTK szurkolói bázisa megérdemli.

Tegnapig nyílt volt minden, de most elszakadt a cérna. A sportigazgató viszont most, hogy már ő is menthetetlennek látta a helyzetet és a bőrén érezte a népharagot, elhagyta a süllyedő hajót, miután az utolsó megmagyarázhatatlan, szégyenteljes és az egyik legrosszabb – bár ilyenekből lehet bőven válogatni – döntését meghozta és Kondás Elemért lecserélte a szegedi vezetőedzőre.

Tegnap eljött a számonkérés pillanata és a szurkolóknál betelt a pohár. Több hét feszültsége próbált a felszínre törni úgy igazi diósgyőri módon, mert itt nem lehet akármit megtenni következmények nélkül még akkor sem, amikor sokan azt hiszik. Jó kis brigád jött össze, hogy köszöntse a vesztes meccs után a csapatot. Az amigeleken.hu információi a következők:

A stadionnal brutál rendőri készültség, a vendégparkoló tele volt rendőrrel Az edzőközponttól végig a Lórántffy-ig rendőrök álltak, ráadásul a Secu is jelen volt teljes létszámmal.

Szóval nem csak a szurkolók érezték azt, hogy betelt az a bizonyos pohár. Mindenki a buszt várta, ami már a megyehatártól négy rendőrautós felvezetést kapott mintha bajnokok lennének, de itt nem az örömittas drukkerekre kellett számítaniuk.

Az Andrássyn keresztül szerettek volna a stadionhoz érkezni, nem a hátsó úton. Amikor a busz elhagyta a Búza-téri vonalat, akkor erről értesülve már a Medical Centerhez vonult a fogadóbizottság. Aztán megint borult a program, mert a buszt leállították a Pláza után és visszafordították körbe a vasgyárhoz. Kis várakozás után a szurkolók is átnéztek a Lórántffy utca végére. A buszt a vasgyári temetőnél viszont megállították és nem engedték tovább. Egészen addig így maradt ez, ameddig a Secu és a rendőri összefogás nagyjából 200 méteren keresztül fel nem sorakozott és kordont nem alkotott az edzőközpontnál és a stadion parkolójában. Aztán egy trükköt vetettek be és egy üres busszal próbálták kiugrasztani a nyulat a bokorból, de a szurkolóknak is feltűnt, hogy üres a jármű.

Végre-valahára megérkezett az „igazi” busz, de lehetetlen volt hozzá közel kerülni. Volt pár szívhezszóló rigmus és kiabálás is elhangzott, valószínűleg el is jutott a címzettek fülébe. A klubházhoz végül beérkezett a busz és a játékosokat egyesével kísérték a rendőrök, mindegyiket a saját autójához. Volt még ezután is egy kis autókázás és ennek hatására, Oláhnak sikerült 2 piros lámpán is áthajtania, de Dobos is kettes padlóval vette a fekvőrendőrös akadályt…

Nos, így lesz pár év leforgása alatt a szurkolói szép reményekből düh, a milliárdokból a nagy büdös szakmai semmi, a feljutásnak meg csak a matematikai álomképe. Így lett Szivicsből vagy Bódogból Vukmir, így lett kupadöntőből nézhetetlen másodosztályú antifoci, így lesz a gyermeki álomból korhű valóság. Itt tartunk most. A bajnokság még zajlik, a lehetőségek megvannak, de bármi is lesz a vége, azt már tudjuk, a szurkolók létszáma a lelátókon jelentősen megcsappant és az újraépülése egy sokkal hosszabb időt igénybe vevő folyamat, mint amivel a lezüllesztését véghezvitték a szakértők és a vezetők.

Itt tartunk most, de semmi extra, csak a megszokott diósgyőri valóság.