Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Ki kelt fel úgy, hogy „bajnok lehetek” és ki úgy, hogy „ma bajnok leszek”?
Szerző: Jáborcsik András | 2025-04-27 10:55:00Sajtófigyelő - wbasket.hu
Vasárnap 14 óra 5 perctől rendezik a 2025-ös bajnoki finálé sorsdöntő ötödik mérkőzését Sopronban. A Sopron Basket és a DVTK HUNTHERM döntője 2-2-re áll, így nem kell számolgatni, aki a vasárnapi találkozót megnyeri, megszerzi a bajnoki címet 2025-ben.
Az összecsapás előtt a wbasket.hu állandó szakértőjét, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdezte.
„Annyi mindenen múlik egy ilyen döntő, illetve annyin nem… Kis túlzással a kosárlabda az utolsó, amin az egész dőlhet. Olyan értelemben, hogy a sorban talán a legutolsó most az a tényező, hogy ki milyen figurát játszik vagy éppen hogyan védekezik.
Mindkét csapatot érte csalódás ebben a párharcban. Amíg a Sopron egészen biztosan arra készült, hogy a harmadikat behúzza otthon és nekik onnantól már elegendő egy újabb hazait nyerni, úgy a Diósgyőr a péntekire készült. Sokat gondolkoztam azon, amikor mindenhonnan az jött szembe pénteken, hogy mennyire készülnek Miskolcon, nem feltétlenül szerencsés, ha a játékosok is érzik, amikor ennyire a bajnokavatásra készül az egész közeg.
Bajnoki döntőt nyerni is meg kell tanulni. Amikor címvédőként hazai pályán befejezhet egy újabb finálét a csapat, az nagyon nagy teher tud lenni. Nem mindegy, hogy reggel úgy ébred fel egy játékos, hogy ma bajnok LEHETEK vagy ma bajnok LESZEK. Tanulni kell ezeket a helyzeteket kezelni és ezt csak bajnoki döntők során lehet megtenni. Ha a Diósgyőr ezt behúzza, az azt jelenti, hogy ebben léptek előre.
Az egész évad során mutatta a DVTK, hogy ilyen területen fejlődnie kell. Nem egy tétmeccs volt, amit hasonló körülmények között nem sikerült behúznia. Ez az egyéni teljesítményekben is megmutatkozott. A magyar sor összesen 17 pontot szerzett legutóbb, amiből Kányási Vera 14-et. A toronymagas húzóember Lelik Réka, az utóbbi mérkőzéseken előre lépő Toman Petra, Miklós Melinda, akitől az egész rendszer beindult tavasszal vagy éppen a sérülésből visszatérő Aho Nina – rajtuk is mind látszott, hogy nincs meg a tapasztalatuk az ilyen szintű feladat megoldásához.
Tanuáglson volt látni, hogy Milica Jovanovic sem tudott ebben segíteni. A döntő alatt emellett érdekes volt figyelni Völgyi Péter döntéseit, hogy kit hagy ki. Ana Tadicot, aki nélkül ugyan nyertek meccset, de mégis egy tömeg a palánk alatt és Jacinta Monroe mellé szükség lehet a tömegre. Aleksa Gulbe kiváló formában van, az elmúlt meccseken hihetetlen hasznosan játszott. Nem is tudom miért titkolta ezt eddig. Monika Grigalauskytė pedig támadásban kevesebbet vállalt, de remek védő. Milica Jovanovic – bár pénteken ez nem sikerült neki –, de bármikor a kezében lehet egy jó hármas.
Tovább a wbasket.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>>
forrás: wbasket.hu
fotó: jaboers
És ezt olvastad már?
Megszereztük a labdát 20 másodperccel a vége előtt, Völgyi egyből időt kért. Innentől nem volt lehetőség végigjátszani a 20 másodpercet, mert 14-ről indult a tamadóidő, szóval mindenképpen maradt volna 6 másodperce a Sopronnak. Nem is értettem az időkérést, hiszen így biztosan maradt esélye válaszra a Sopronnak. Vagy időkérés nélkül is 14-ről indult volna a támadóidő ellenfél térfelén szerzett labdánál? Ha igen, akkor jogos volt Völgyi Peti időkérése, ha nem, akkor bizony hibázott. Nem ismerem az ide vonatkozó szabályt, de ez nagyon feltűnt nekem.
Persze Réka sztem full szabályos kosarat szerzett, így ha nincs a spori érthetetlen ítélete, akkor nem nagyon lenne miről beszélni…
„Annyi mindenen múlik egy ilyen döntő, illetve annyin nem… Kis túlzással a kosárlabda az utolsó, amin az egész dőlhet.
Nekem viszont ez a mondat ütötte meg a szememet! És ez az én szememben a hibás játékvezetői döntésre utaló mondat,amit mindenki látott egyébként! Kíváncsi lennék, egymás között mit mondtak a játékvezetők erről a döntésről a meccs után. Esetleg volt -e bátorság valamelyikben azt mondani, hogy ezt ugyan elcsesztük!
Ez a kulcsmondat! Ezt nem értik a huszonéves marketingesek, hogy nem színpad kell, meg csimbumcirkusz, hurkakolbász meg ugrálóvár, mert ez mind visszaüt. Nyugalom kell, csend és teljes koncentráció, majd ünnepelünk a végén, ha megvan.
Négy emberünk totál betlizett pénteken, Lelik Réka arcán a teljes kétségbeesést lehetett látni egész meccsen. Erre kire játszuk a figurát? Na kire? Ebben a helyzetben alap, hogy az ellenfél NEM KAPHATJA VISSZA A LABDÁT. Ha vissza akarja kapni, faultoljon. Inkább eldugom, rádobok 2-3 másodpercnél, de nem hagyok nekik időt, hogy visszatámadjanak.
" Bajnok lehetek" érzés van, de talán még annyi sem:( Bajnokság két legjobb csapata játsza az utolsó mérkőzést, ahol az egyik az a Sopron aki az alapszakaszban oda-vissza megvert minket. Elhíttük a 31 pontos hazai és az utána lévő soproni meccs után, hogy miénk a világ. Jött a péntek amit nehéz megemészteni. Most a nyomás jobban Sopron válát nyomja. Ha nem maradunk az öltözőben az elején akkor bármi lehet.
Hihetetlen, mennyire jól lát minket, mintha köztünk élne.