Kecskemét - DVTK 2-1

Újabb érdekes szelete a szurkolói lélektannak ez a kommentszekció. Most már nincs optimista vélemény, pedig most inkább rászolgáltak a pontszerzésre,mint Debrecenben.
Bánhegyi minden mozdulata tanulságos. Ezt kellene bemutatni, hogy miért kontraproduktív ez a fiatalpénzes faszság. A másik ,amire ékes bizonyíték,az az utánpótlásképzésünk teljes csődje. Szegény srácot nagyon sajnáltam végig. A meccs pedig sajnos annak volt ékes bizonyítéka, hogy hetente megtartani az edzéseket és felkészíteni egy csapatot nagyon nem ugyanaz. Tegnap megpróbáltak a pályán mindent, ami saját kútfőből tellett. Sajnos nem kaptak sem az öltözőben, sem az oldalvonal mellől segítséget. Aki bizonytalan lenne,annak javaslom visszanézni az őszi loki es Kecskemét elleni meccseket,összehasonlításkepp a mostaniakkal.
Lokal kolléga felülmúlhatatlan 335ös hszre tett javaslatomat bővíteném azzal,hogy ne csak itt az oldalon legyen ez a mottó fejléc,de én egy napos oldali kiírás formájában is szívesen látnám.
A végére még egy megjegyzés. Én nem vagyok kárörvendő,de a hétvégén többen írtátok a korábbi játékosaink kapcsán hogy nem Kuznyecov hétvégéje volt. Ennek tükrében nekem kifejezetten tetszett a "végre a saját posztomon játszom" Dániel teljesítménye. Egy nagy büdös nulla. Ahogy az egész fos Kecskemét. Az,hogy mégis sikerült kikapni,egyértelműen a diósgyőri vezetés érdeme!

Bánhegyi, szerintem ne bántsuk hiszen az életkorából adódóan rutintalan és nem ő tehet róla, hogy ilyen "kellemetlen" körülmények között került be a kezdő 11-be! Szemmel láthatóan tegnap izgult és ebből adódóan bizonytalannak tűnt, de a két bekapott gólról szerintem nem csak Ő tehet mert azért őszintén valljuk be a védők sem igazán melóztak azon, hogy Horváth-ot kicsit is gátolják a gólszerzésben!

A tegnapi meccsről kicsit kevésbé indulatosan.

Simon már a második meccsén a kardjába volt szerintem kénytelen dőlni, mivel Bényei sérülése és Jurek szemmel láthatóan olyan fizikai állapota amelyik alapján nem bír még 90 percet, egy olyan kapust kellett a kapuba állítania, aki nem volt még erre felkészülve.

Kuznyecovnál fontos volt, hogy a kapusokat is bevették a középhátvédek a játékba és a labdakihozataloknál egyfajta sepregetőként léptek be... Erre kis túlzással a kézzel jó képességű Sentic is alkalmatlan volt, ez lehetett Odyntsov szerencséje, de a tegnapi talaj és Bánhegyi látható illetődöttsége kb. ezt a taktikai elemet megölte.

Nem bántani akarom a srácot, de szerintem sem az alkata, sem a jelleme nem teszi őt alkalmassá arra, hogy hosszú távon megoldást jelentsen a kapunkban. Érezhető volt rajta, hogy sokszor nem tudja, hogy milyen döntést hozzon és a vonalon ugra-bugrálva egy megszeppent kisfiú rajzolódott ki előttem. A második félidőben, pedig az egyik hazaadást követően majdnem sikerült egy burleszk szintű mozdulatot csinálnia.

Az is sokatmondó volt, hogy az első félidőben kétszer is próbálták bevenni a játékba, de a második szerencsétlen kirúgása után az összes védő inkább kereste a másnak való passzolás lehetőségét, vagy inkább felszabadítottak.

Simon meglepetést ígért a meccs előtt, na ebből valami elbaszott 5 védős rendszer rajzolódott ki, de ahogy nekem is a TV előtt, úgy a csapatnak is idegen volt ez, valamint az is, ahogy feladtuk a pozíciós játékot. Gera még a meccs elején is, úgy hogy szárnyvédőt játszott, sokszor próbált belépni a középpályára, de ott ezzel annyit ért el, hogy kicsit túltöltöttük az egyik oldalt, a Kecsó meg simán tudta forgatni a széleket és rendszerint eltolódtunk és óriási távolságok lettek a védekezésben, vagy épp az egyik oldalon lett 4-5 ember, míg a másikon semmi... Fura, hogy Horváth pont ilyen helyzetből tudta megrúgni az első gólját.

Én a magam részéről leginkább Stephenen érzem azt, hogy Ő egyáltalán nem érti, hogy mi történt most körülötte, nem érti a játékrendszert és a védekezésben sem találja a helyét.

Edomwonyi, pedig szemmel láthatóan sokat vállal, de amikor egy ilyen termetű középcsatár próbál meg a támadósorban szinte minden poszton játszani, az inkább a játékrendszer meg nem létét mutatja, mintsem azt, hogy mindenki tudná pontosan hol a helye.

A napok elteltével sokat ülepedett bennem a Kuznyecov elküldése miatt érzett düh, ugyanakkor átalakult olyan érzéssé, ami megint a korábbi nihilt idézi fel. Kuznyecov személyétől függetlenül a klub vezetése hozott egy teljesen szakmaiatlan döntést, hiszen szemmel látható, hogy jelenleg nincs a keretben olyan fiatal játékos, aki képes lenne egymaga hozni a fiatalperceket és akikről Kuznyecov azt mondta, hogy idő kell nekik, azokon tényleg lehet látni/érezni, hogy ez egy valós meglátás volt. Jurek az NB1-ben jelenlegi állapotában nem tud még 3-4 napon belül végigjátszani 2X90 percet, Bánhegyinek kellene legalább 2 olyan NB2-es szezon, amikor stabil kezdő (azért személyével kapcsolatban jegyezzük meg, hogy kooperáció ide, kooperáció oda, a 'barcika igazolt 2 kapust...). Bényei lehet a legközelebb az NB1-hez, de elég egy ilyen vírusos valami és a klubérdekek oltárán rögtön olyan megoldást kell találni, ami inkább árt egy csapatnak, nem pedig használ.

Tegnap ahogy Simon zsebre dugott kézzel álldogált a kispad előtt az jutott az eszembe, hogy ő is az egyéni karrierjét a klub érdekei elé helyezi mert nagyon gyanúsan mindent elkövetett, hogy ne ő maradjon a vezetőedző! Mondjuk értem én, hogy a DVTK Labdarúgó Sportakadémia szakmai igazgatói titulus kellemesebb és nyugisabb mint az évtizedek óta igencsak rizikós és gyanúsan bukásra ítéltetett vezetőedzői pozíció, de talán mégsem így kellene jelezni, hogy vissza vágyódik a következmények nélküli „langyos” pozícióba!

Bánhegyi éretlen még az NB1-re, ezért kaptunk ki.