Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Sajtófigyelő - wbasket.hu
Csütörtök este lezárulnak az Európa Kupa oda-visszavágós rájátszásában az első fordulós párharcok. Az igen speciális helyzetben zajló DVTK – Ramla párharc a keddi első felvonás után máris folytatódik, míg a Győr a Szekszárdot, a Sopron a GEAS-t fogadja, a Pécs pedig az Olympiacos otthonában szerepel.
A wbasket.hu állandó szakértőjét, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga- bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdezte a várakozásairól.
DVTK HUNTHERM – Elitzur Ramla
Ennél a párharcnál, hogy melyik kispadon – hazai vagy vendég – ül egy csapat, mindkét fél szempontjából mindegy. Éppen ezért veszélyes ez a keddi hatpontos különbség, mert például, ha 15 pont marad a végére, akkor csak ott van a fejekben, hogy „huh, 16-tal kellene nyerni”, de olyan eredmény született, amitől vérszemet kaphat a rivális. Főleg olyan típusú játékosok, mint akik a Ramlát alkotják.
Kedden az első félidőben ültek a DVTK dobásai. Hét hármast értékesítettek 50%-kal, ami kiemelkedő. Kányási Vera például 20 perc után 9 gólpassznál járt, a második félidőben egyet sem adott. Ezzel nem Verát kritizálom, hanem rávilágítva arra, hogy a gólpasszhoz is az kell: a társak bedobják. A külső sorban a három domináns játékosnak, akik a statisztika alapján is meghatározóak, Kaila Charles, Kányási Vera és Lelik Réka, nagyon jól ment a dobás. Amikor ők visszaestek, akkor nem tudott váltani a DVTK.
Nekem olyan benyomást keltett a Diósgyőr: annyi negatív hatás érte a csapatukat az utóbbi időben, hogy hiába van nagyon jó hulláma egy teljes félidőn át, amint az első negatív impulzusok elérik, attól elbizonytalanodnak. Nem tudják úgy átvészelni, ha nem megy a támadás, akkor védőoldalon tovább erősítenek. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, de az első meccs harmadik negyedében tapasztalt nyolcperces kosárcsend esetén nincs más választás. Szerencsére a negyed végére így is marad 12 pontos különbség, de közelebb jött a Ramla és megváltozott a párharc képe.
Ezen a szinten nem bírja el egy csapat, ha olyan kevés pont érkezik centerposztról, mint érkezett kedden. Ráadásul a kispadról is összesen 7 pont jött, ami szintén nagyon kevés. A legfontosabbnak azt tartom: nem szabad beleragadni abba a gondolatba, hogy „mi van, ha ez nem sikerül”. Ha ez lesz a fejekben, akkor nem is fog sikerülni. Valahogy át kellene kapcsolnia magában a DVTK-nak, hogy „meg tudja csinálni”, mert számomra nem kérdés, hogy melyik a jobb csapat.”
Tovább a wbasket.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>
forrás: wbasket.hu
Szeretem Andi kommentjeit, mert mindig rátapint a lényegre. Ami nekem itt átjött és persze nem csak most, hanem jóval korábban észrevettük többen, hogy bár talán hosszabb a padunk, de kosárra teljesen veszélytelenek a csereéink. Ilyen kettő meg három dobott pontokkal nem vagyunk előrébb.