Banner

Kaila Charles: Szurkolóinkra mindig számíthatunk

Szerző: amigeleken.hu | 2024-12-13 14:01:00

Sajtófigyelő - hunbasket.hu


Második idényét tölti hazánkban a DVTK HUNTHERM sokoldalú bedobója, Kaila Charles, aki hamar megszerette Miskolcot. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének honlapja, a hunbasket.hu vele folytatta légiós interjú-sorozatát.

Az interjúból idézünk.


Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

11 éves koromban kezdtem kosarazni, az idősebb testvéreim példáját követve. Mindannyian a középiskolás csapatban játszottak, ezért úgy döntöttem, én is kipróbálom magam a sportágban. Ahogy egyre inkább beszippantott a légkör, és egyre több meccset néztem, Maya Moore, Kobe Bryant, Diana Taurasi, Tina Charles és Michael Jordan lettek a példaképeim.



Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?

A legnehezebb dolog, amihez szerintem külföldi játékosként nem igazán lehet hozzászokni, az, hogy az ember ilyen messze van az otthonától. Bár ez az ötödik évem a tengerentúlon, és már hozzászoktam a távolsághoz és az időeltolódáshoz, még mindig nehéz ilyen hosszú időre távol lenni a családomtól. Amikor a tengerentúlon játszunk, több mint 8 hónapig vagyunk itt, ami azt jelenti, hogy sok ünnepnapot, születésnapot és a családdal töltött időt hagyunk ki. Sok minden kimarad: hogy lássam az unokahúgaimat és unokaöcséimet felnőni, vagy értékes időt töltsek a nagymamámmal. Bár áldás, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és beutazhatom a világot, szeretném, ha a családom is átélhetné ezt velem együtt.



Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?

Úgy gondolom, hogy sokoldalú játékos vagyok. Szerintem ez tesz nagyon hatékonnyá a pályán, több poszton is tudok játszani – nem csak támadásban, de védekezésben is. Ott tudok játszani, ahol az edzőimnek szükségük van rám. Mindenből tudok egy kicsit, de úgy gondolom, hogy az erősségem a betörés és a középtávoli dobás. Emellett úgy gondolom, jó védő is vagyok.



Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?

Meccsnapi rutinom:

- Reggeli dobóedzés

- Egészségügyi kezelések

- Meccs előtti snack készítése

- Pihenés

- Átöltözés és a család felhívása

- Két órával korábban érkezés a csarnokba (ragasztás, nyújtás, szivacshengerezés stb.)

- 20-30 perc dobálás zenehallgatással

- Meccs előtti ima és megerősítés

- Játék maximális erőbedobással!



Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?

Miskolc csendes és nyugodt. Könnyedén beilleszkedtem, és hamar megtanultam tájékozódni is a környéken. Szeretem mind a belvárost, mind a Lillafüred környéki hegyes-völgyes vidéket, és az is jó dolog, hogy Budapest sincs messze. A kedvencem a szurkolás: minden mérkőzésen buzdítanak minket, ami megadja a kellő energiát, és az eredménytől függetlenül mindig számíthatunk rájuk!



A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?

Őszintén szólva nagyon nehéz nyelv a magyar, ezt csapattársaim is megerősítették nekem. Csak az alap szavakat tudom, a köszönést és az elköszönést.



Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Amit a legjobban szeretek Magyarországon, az az építészet. Amikor először jöttem ide, rácsodálkoztam, hogy milyen fantasztikusak az épületek. Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha jártam – főként éjszakai kivilágítással lenyűgöző látvány. Nem hiszem, hogy valaha is láttam ehhez hasonlót!



Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?

Ha nem a csapattársaimmal, akkor többnyire egyedül vagyok. Külföldiként a tengerentúlon élve alkalmazkodnod kell ehhez, és ez egyesek számára nagyon nehéz lehet. De én valójában élvezem a nyugalmat; rengeteget gondolkozom és dolgozok magamon ez idő alatt. Új szenvedélyeket és hobbikat is felfedezhetsz. A szabadidőm nagy részét azzal töltöm, hogy közelebb kerülök Istenhez, olvasom a Bibliát, festek, beszélgetek a családdal és a barátokkal, valamint szerkesztem a YouTube-oldalamat, amelyet hamarosan újraindítok.


Tovább a hunbasket.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>


forrás: hunbasket.hu

fotó: jaboers



És ezt olvastad már?
Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás!

Banner
Mégsem

Loading...
Üzenet küldése...