Identitás, filozófia, stílus. Szerinted?

Nehéz kérdés ez... szerintem a pályán olyan játékosok kellenek, akik átérzik azt, hogy milyen fantasztikus Diósgyőr játékosnak lenni.
Olyan egységes, harcos Csapatot kell felépíteni, amely küzd az utolsó percig, olyan edző, aki ezt megköveteli.
Egy hellyel közzel állandó kerettel, ahol két-három fiatal be lehet építeni, többet nem bír el az a Csapat, melynek komoly tervei vannak.
Kétélű dolog a vállalásban, hogy alul, vagy felül van a célkitűzés. Inkább felül legyen, mert akkor van miért küzdeni...amúgy egy profi játékosnak ne legyen már teher, hogy teljesítenie kell.
Idézem Árki Gábort:
"Sportemberekről beszélünk, nehogy már nekem motiválnom kelljen bárkit is, akkor amikor kimegy, és azt csinálja az a hobbija, amiből megélhet...
de hát azért az nagyon vicces dolog lenne, az akit motiválni kell, az ne játsszon Diósgyőrben..."
Sajnos a Diósgyőr nem a sikert sikerre halmozó Klub, sokkal inkább a kitartó, lelkes Drukkereiről ismert.
Az öltöző hangulat sem mindegy. Meg kell teremteni a kapcsolatot a szurkolóknak a klubbal, és a játékosokkal is, ezért is szorgalmazom a régi hagyományt, az Ankétot, mely szinte minden klubnál szezon előtt megvalósul.

A filozófiának meg kell felelnie az identitásnak, a stilusnak meg kell felelnie a filozófiának.
Identitás: számomra az identitás egyértelműen a vasgyáriság. Észlelem, hogy fiataloknál ez már idejemúlt, akár ciki is, de nem igy van. Alapitásunknak is a Vasgyár a gyökere, a DVTK - ban a V betű is az utóbbi időkig a vasgyárat jelentette. Azt a jelenkori szurkolói kultúrát ami a stadionban és a szivünkben, lelkünkben megjelenik, a Diósgyőriséget is a hosszú évtizedek álhatatos vasgyári szurkolói hozták létre. Annak idején a játékosoknak még a vasműben volt a bérlapjuk, sorban álltak a fizetésükért a titkárság előtt - ebben a helyzetben például Hidasi Károly martinász bátran odaszólhatott csatárunknak, hogy például Ferikém, lehet, inkább be kéne járnod dolgozni, de azt is mondhatta, hogy nagy voltál Feri, hajrá Diósgyőr! Számomra ebből a gondolatból indul ki az identitás. Természetes, hogy megváltoztak az idők, vasgyár sincs már, de a Diósgyőr szurkoló lélekben még ugyanúgy számon kéri a csapatot, ugyanolyan fontos neki, mint annak idején Karcsi bácsinak. Ezért tartottam jó ötletnek, hogy meccs előtt "fúj a gyár".
Filozófia: egy ilyen gyökerű identitáshoz illik az a törekvés, hogy minél több borsodi gyereknek adassék lehetőség és az ide érkezőkben tudatositsák a Klub múltjának tiszteletét. És hinni kell, hogy egyszer mi leszünk a legnagyobbak, de azt is, hogy mi vagyunk a legnagyobbak.
Stilus: megfelelni a filozófiának azt jelenti, hogy ki kell szolgálni a közönséget olyan játékkal, ami magával ragadó, van szervezettség, van hosszú távú elképzelés. Palicskó Tibor, Szabó Géza, Temesvári, Szivics, Bódog, Kuznyecov jut eszembe.

Ahhoz, hogy ez működjön, arra lenne szükség, hogy a DVTK-nak legyen egy évtizedeken átnyúló legfelsőbb vezetése, úgymond kihalásos alapon, a mindenkori politikától és a tulajdonostól is függetlenül, felelős, feddhetetlen elkötelezett emberekkel. Sajnos ilyen szervetet nincs, úgyhogy egyelőre - és már igen régóta - ez a legfelsőbb vezetés MI VAGYUNK, szurkolók.

Valódi profizmust,és előremutató filozófiát csak Bódog és Kuznyecov tudott hozni a klub életébe,szakmailag mindkettő megkérdőjelezhetetlen,viszont "emberileg"sajnos mindkettő megbukott!Persze a vezetőség is egyaránt!Hisz többször megìrtam tudjuk "fejétől"bűzlik a hal!De szakmailag hiába jó egy edző ha pedagóilag alkalmatlan!Sajnos eddig így jártunk,bár tökéletes ember nincs!Egyenlőre úgy tűnik a jelenlegi minden kritériumnak megfelel de 7-0-át sosem felejtjük!Magam sem tudom mire készüljünk a következő idényben!...

Én a kishítűséget és a mellébeszélést bem bírom. Én azt várom el, hogy amikor kimennek, játszunk akár a Makkoshotyka vagy a Fradi ellen 100%-os koncentráltságot és a győzni akarást akarok látni. De itt néha vagy a játékosok vagy az edzők összeszarják magukat. Nyilasi mondta, hogy amikor ide jöttek játszani a DVTK ellen már egy bedobás kiharcolása is kihívás volt. Én ezt akarom látni ismét. Meg nem alkuvó, csúszó mászó, pszichésen erős játékosokat. Ha vesztésre állunk sárguljon be a fél csapat, mert olyan tűzben égnek, hogy kard ki kard alapon játszanak-akár a sportszerűség határait súrolva-mert érzelmileg fontos nekik a végeredmény. Nem azt mondom, hogy rúgják le az ellent, de érdekelje őket mi van. A beállós foci nekünk nem megy, itt nincs erre közönség. Harapós, technikás támadófoci, amolyan Argentín stílus. Én ezt várom.

Diósgyőri néplélek nem bonyolult: itthon focit akar, sőt, fizikális, előrejátszó, gólra törő, gyors focit.
Itt a közönség azt díjazza, ha erőből, gyorsaságból, pár érintőből/cselből van megoldva a támadás.
Nem szeretjük azt látni, hogy hátrányban 3 oldalpassz és 4 visszagurítás után, ne legyen semmi a támadásból, aztán a meccs hajrájában eltelik 10 perc és érdemi helyzet nélkül a jön végét jelentő hármas sípszó.
Ilyenkor úgy megyünk haza, hogy ez "mégis mi a fasz volt ?"

Nekem ami hiányzik, és ezen kellene dolgozzunk szerintem, az a mítoszok világa, a mágikus realizmus, ami minden kicsit is komolyanvehető klubnak az identitását megadja, és van mibe történelmileg kapaszkodni. Most mondok egy ilyet, nem biztos hogy tökéletes, de valami hasonlóra gondolok:
“Oránosz meg Neptonosz gurigáztak a holdakkal, azt Neptonosz nem tudta kivédeni az egyik lövést, a holdacska meg repült-repült egészen a Földre hullott, hanem azt a zsugát a Wanger Vilmos mellre vette a főtéren, úgy frakkba, cilinderbe, makkoscipőbe dekázott vele 3-at 4-et, majd belerúgott egy nagyot a Győri kapu irányába, ahol földreszállt, ott épült a stadion.”
Valami ilyesmi.