Holdampf Gergő: Számít az őszi dobogó, de még semmit sem ér

Csapatkapitányunkkal az őszi harmadik helyről, a karácsonyi szünetről és a hamarosan kezdődő téli felkészülésről olvashatunk interjút a dvtk.eu-n.

Csapatkapitányunkkal, Holdampf Gergővel az őszi harmadik helyről, a karácsonyi szünetről és a hamarosan kezdődő téli felkészülésről olvashatunk interjút a dvtk.eu-n.

Az interjúból idézünk.

Hogyan telt a karácsony?

Nagyon jól, mert együtt lehettem a szeretteimmel, de másokhoz hasonlóan számomra is gyorsan eltelt. Először az idényzáró győri győzelmet követően a feleségemmel és a kisfiammal hármasban pihentünk néhány napot külföldön. Bárki bármit mond, sajnos minden ünnep egy kicsit a rohanásról szól, mert szeretnénk minél több mindent belezsúfolni a rendelkezésre álló néhány napba, ezért az elmúlt években úgy alakítottuk, hogy a szentestét mindig a kis családdal hármasban töltsük Miskolcon. Szerencsére egy étteremtulajdonos szurkolónktól töltött káposztát és halászlevet is kaptunk, így még a főzéssel sem kellett foglalkozni, hanem meghitt szeretetben és békében telt az egész nap. Már délelőtt 11 órakor megfürödtünk, és pizsamába öltöztünk, hogy közösen várjuk a Jézuskát. Másnap pedig autóba ültünk, hiszen csak ilyenkor tudunk a szülőkkel, a ritkán látott testvérekkel eltölteni néhány napot, és már csak a fizikai közelség is feltöltött. A szilvesztert pedig a tervek szerint ismét Miskolcon töltjük.

Csak január 6-án kezdődnek a csapatedzések, előtte orvosi vizsgálatok és fizikai felmérés szerepel a programban, de a szünetre is kaptatok házi feladatot. Neked mi a napi penzum?

Igen, a fiatalabbak már karácsony előtt elkezdték az egyéni programot, de már én is belevágtam. A szünetben a pihenés mellett szeretek más sportágaknak hódolni, amire bajnokság közben nincs lehetőség. Idén teniszezek, és még teniszezni is fogok, mert revansot akarok venni, ugyanis jót tenne a lelkemnek, ha győzelemmel a hátam mögött várnám az új évet.
Emellett kaptam futóprogramot is, de rutinos játékosként, sok év tapasztalat birtokában érzem, hogy mire van szüksége a testemnek, legyen az futás, intervall futás vagy éppen kerékpározás. Az a lényeg, hogy megfelelő állapotban tudjam elkezdeni a felkészülést, ezzel is a minimálisra csökkentve a sérülésveszélyt.

Tekintsünk vissza egy kicsi az őszre! Hogyan emlékszel vissza az elmúlt hónapokra?

Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert régen, tíz éve telelt a harmadik helyen a DVTK. Most tudunk minek örülni, január 2. éjfélig úszhatunk a boldogságban, ám ahogy elkezdjük az új esztendőt, ki kell törölni a fejekből ezt az érzést. Számít az őszi dobogó, de mindeközben még semmit sem ér, hiszen csak a bajnokság felénél járunk.
Erre a beszélgetésre készülve próbáltam kitalálni, hogy milyen kérdésekre számítsak, és elolvastam a Vladimir Radenković-csal készült interjút, és azt láttam, hogy szinte minden kérdésre azt válaszolta, amit én is mondtam volna. Ez is azt támasztja alá, hogy mennyire egyformán gondolkodunk, és milyen összhangban van a csapat és a stáb, ami meglátszik az eredményeken.

Tehát szerinted is a debreceni győzelemtől eredeztethető minden?

Igen, valami átfordult akkor, és míg az első három fordulóban kétszer, az azt követően tucatnyinál is több mérkőzésen mindössze egyszer szenvedtünk vereséget. Szép fokozatosan nem csak megértettük, és magunkévá tettük, hanem elkezdtünk hinni is a szakmai stáb elképzelésében. És akkor jött az újpesti gól nélküli döntetlen, ahol a minket addig is támogató a szurkolók teljes mellszélességgel mögénk álltak, szinte együtt lélegeztünk. A győzelmeket mindig közösen ünnepeltük persze, de ezen a találkozón nem a három pont megszerzésének örültek, hanem a küzdeni akarást értékelték. Én innentől számolom ismét a szurkolók és a csapat közötti szoros kapcsolatot, ami óriási erőt adott nekünk a mérkőzéseken. Szóval sok apró dolog állt össze ezen az őszön, a játékosok, a szakmai stáb, a szurkolótábor, a csillagok megfelelő állása mind-mind kellett a jelenlegi harmadik helyezéshez.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: dvtk.eu

fotó: dvtk.eu, Koncz Márton, Kovács Péter