Fiatalszabály: A játékos azt gondolhatja, hogy ő csak addig jó, amíg a kora miatt használják

Sajtófigyelő - utanpotlassport.hu

A fiatalszabály kapcsán egyes NB I-es edzők és vezetők olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekkel egyértelműen kijelentették, hogy az utánpótláskorú labdarúgókat csak a szövetség támogatása miatt szerepeltetik. Sok esetben valóban erről van szó, azonban kérdés, hogy mit okoznak ezek a megjegyzések a fiatalok önbizalmát és motivációját tekintve.

Erről és a szabály egyéb aspektusairól az utanpotlassport.hu-n olvashatunk interjút Szántai Levente sportszakpszichológussal, egykori élvonalbeli kapussal (2006-ban két bajnokin és két kupameccsen védte a DVTK hálóját).

„A fiatalok tehetségesek, de akkora átütőerő bennük még nincs. Tisztázzuk a dolgot: mi azért játszatjuk őket, mert a központi támogatást a fiatalok játékperceire adják. Jó ötlet a szabály, de kicsit fals, a versenyhelyzet nem egyenlő sokszor”

– mondta a labdarúgó NB I-ben listavezető Paks vezetőedzője, Bognár György. A Magyar Labdarúgó Szövetség által évekkel ezelőtt bevezetett, a köznyelvben csak „fiatalszabályként” ismert ösztönzőről sok szó esett az elmúlt hónapokban. A vélemények zöme, Bognáréhoz hasonlóan, kritizálja a rendszert, amely lényege, hogy az MLSZ megfelelő számú fiatalperc esetén 325 millió forintot folyósít a kluboknak.

Az Újpest vezetőedzője, Nebojsa Vignjevics is a kamerák előtt jegyezte meg, hogy a fiatalszabály „nem teremt igazi versenyhelyzetet a csapatba kerülésért, az edzéseken megfelelően dolgoznak a játékosok, de annak, aki a kora vagy nemzetisége miatt kimarad, nehéz elmagyarázni, hogy hiába jobb a másiknál, mégis a kispadon kell üldögélnie”.

A szabály talán leghangosabb bírálója, a Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila pedig az Utánpótlássportnak adott interjújában mondta:

„Az edzők sokszor azt várják, mikor jön el az az idő, amikor lehozhatják a fiatalt, miközben a játékos is érzi, hogy csak azért van a pályán, mert kötelező.

Mellé még a csapat többi tagja zúgolódik, hogy miért nem a legjobb összeállításban állunk ki, mivel sorra veszítjük el a meccseket. El kell ismerni, hogy sok esetben próbálják az edzők eldugni a pályán ezeket a fiatalokat, úgy átalakítani a játékrendszert, hogy ne okozzon nagy gondot a gyengébb teljesítmény.”

Majd az nb1.hu-nak úgy fogalmazott az Újpest elleni 4–0-s győzelmet követően:

„A srácoknak is mondtam, hogy ha nálunk játszik a két fiatal, az Újpestnél egy sem, akkor nagy valószínűséggel fordított eredmény születik, még ha nem is ilyen nagy különbségű”. Ezután a bajnokság féltávjánál hozzátette: „Mi teljesítettük a penzumot, szinte egész évre megvan a fiatalszabályra vonatkozó elvárás, ezért a bajnokság nekünk tavasszal kezdődik. Eddig a pénzért játszottunk, mivel a szabálynak meg kellett felelni.”

A téma egyik lényeges aspektusáról azonban méltatlanul keveset beszélünk, mégpedig arról, mi csapódik le a fiatal játékosokban akkor, amikor a trénerük a nyilvánosság előtt ismeri el, csak a pénz miatt kapnak lehetőséget.

Hogyan hat az effajta edzői nyilatkozat, valamint az öltözőben kialakult nyomás azokra az ígéretes futballistákra, akik – sok esetben valóban a szabályozásnak köszönhetően – szerepelnek az NB I-ben?

Kinek, miben kellene változtatni ahhoz, hogy megmaradjon a labdarúgók motivációja és önbizalma egyaránt? Ezekről a kérdésekről Szántai Levente sportszakpszichológus, egykori élvonalbeli kapus beszélt az Utánpótlássportnak.

„Sportpszichológiai szempontból nem oké, hogy az edzők ilyen nyilatkozatokat tesznek, kitárva a nyilvánosság elé a csapatra tartozó belső konfliktusokat.

Ebben az esetben a játékos sérül leginkább. Világos, hogy a klub két igényt is támaszt az edző felé, ezért rá is nyomás nehezedik: legyen eredményes a csapat és játszanak a fiatalok, mert az után jön a támogatás. Azonban, ha a játékos azt hallja, hogy ő csak azért játszik, mert ebből pénzt kap a klub, felvetődhet benne, mi lesz vele akkor, amikor már nem esik a fiatalszabály hatálya alá. Azt gondolhatja, hogy ő csak addig jó, amíg a kora miatt használják. Az edző tudatosságára van szükség akkor, amikor a nyilvánosság előtt beszél, mert sokat árthat a játékosának, ha ilyen megjegyzéseket tesz. Általánosságban természetesen nem lehet kijelenteni, de ezek a nyilatkozatok gyakran negatívan hathatnak egy fiatal játékos önbizalmára és önértékelésére”

- kezdte Szántai.

Az nem vitás, hogy mindenképpen kezelni kell a kimaradó idősebbek és légiósok helyzetét, de ez leginkább a klubvezetés felelőssége, amelynek az edző és a csapat felé is szükséges tisztázni a fiatalok szerepeltetése mögötti szándékokat – ami természetesen a pénzen túl a klub identitása is lehet.

„A jelenség csapaton belül valóban feszültséget szülhet. Ez úgy kezelhető házon belül, ha befelé nyíltan kommunikálja a vezetés, hogy a klub filozófiája szerint játszani fognak a fiatalok, vagy szüksége van erre az összegre, mivel hiányozna a költségvetésből. Sőt, a klub már eleve így igazol játékosokat. Ettől a ponttól kezdve pedig minden játékost lényeges rávezetni arra, hogy neki is érdeke segíteni az újakat.

Támogató attitűd mellett a fiatal játékos is jobb teljesítményre lehet képes, mint a folyamatosan nyomást gyakorló, stresszes környezetben”

- mondta a sportszakpszichológus.

Tovább az utanpotlassport.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

Tovább Szántai Levente honlapjára >>>>>>>>

forrás: utanpotlassport.hu