Ez a tizenkettő nem egy sima tucat

Megyünk tovább töretlenül.

Tizenkét évesek lettünk! Nem hittem volna, hogy ennyiszer le fogom írni az elmúlt években, hogy nem hittem volna. De tényleg. Nem így indultunk 12 éve. Felszálltunk a hőlégballonra iránytű nélkül és mentünk, amerre a szél vitt. Jó, persze, voltak elképzeléseink, ötleteink, de mivel ez az egész dolog teljesen új volt számunkra, az idő meg a közösség az, ami végül megformált bennünket ebben a titulusunkban.

Aztán ahelyett, hogy elvesztünk volna, mint Alice csodaországban, egyre inkább rajzolódott ki az út előttünk és egyre inkább lettünk céltudatosabbak a honlap szerkesztését és a jövőképet illetően. Igyekeztünk megragadni a lehetőségeket, annyi riportot készíteni, amennyit csak lehet, annyi sajtótájékoztatón részt venni, amennyit az időnk engedett. Mindemellett jó érzéssel tölt el, hogy megannyi jótékonysági esemény szervezői és/vagy szereplői lehettünk, segítséget nyújtva azoknak, akik az életük egy szakaszán bizonyos körülmények miatt rászorultak. A focitornák, a koreográfiák, az akciók, a múzeumi beszélgetések, a gyűjtések, az adományozások, az emléktábla avatása mind-mind olyan kis szeletei lettek az életünknek, melyekre jó szívvel fogunk visszaemlékezni bármikor. Rengeteg barát, ismerős, sportszerető szurkolótársunk volt segítségünkre az elmúlt években. Köszönjük mindenkinek, aki hozzátett ehhez az időszakhoz.

Tizenkét éve született egy közösség, mely a DVTK feltétlen szeretetében gyökerezik és megtartó erővé vált. Nem gondoltuk, de ma már úgy vagyunk vele, jöhet a következő tucat!

...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

...

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

Köszönjük, hogy velünk vagytok!