Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Az Északi Bástya megmutatta, mennyire erős és bevehetetlen
Elképzelem azt, amikor Újpest, Videoton, Honvéd szurkolók egy-egy jól sikerült meccs után állnak a lelátón és azt érzik, hogy ez igen, most jó létszámban vagyunk, jó a szurkolás, mennyire jók vagyunk. Sőt, nincs is jobb nálunk. Aztán keletről érkezik a valóság és az NB2 több évtizedre visszatekintő rangadója letörli a mosolyt az arcukról és megértik a rigmusunkat, mi vagyunk a legnagyobbak.
Azt lehetett látni, hogy minden csoportnak, médiumnak az a legfontosabb üzenete a szurkolók részére, hogy mindenki a stadionba. A kilencvenes éveket idéző molinók jelentek meg a város fontos csomópontjain, hogy azok is láthassák, akik nem követik figyelemmel a diósgyőri eseményeket. Mindenhol azt lehetett olvasni, hogy gyere meccsre és legyünk minél többen. Szerencsére átment az üzenet és régen látott létszám volt jelen a meccsen.
Természetesen nem lenne korrekt elvitatni ebben az egészben az ellenfél szerepét, mert bebizonyosodott, hogy sok évnyi szenvedésük ellenére a Nyíregyháza még mindig az egyik legerősebb hívószó a DVTK szurkolóinak. Ez az ellenfél, aki tömegeket tud megmozgatni és ezt a Fradin kívül más nem tudja megtenni Miskolcon. Természetesen nem véletlen, tettek érte a múltban. Másodosztályhoz és a hányatott sorsukhoz képest jó létszámban képviselték a városukat és ebből is látszott, hogy ez nekik is nagyon fontos.
Már a stadion közelében érezni lehetett, hogy ez a nap nagyon más lesz, hiszen nem találtunk parkolót már a közelben és mindenfelől sálas, mezes emberek iparkodtak a pálya felé. Évekkel ezelőtt ez megszokott volt, de sajnos mostanában nem ezt látjuk. Felérve a lelátóra már mindenki megfelelő hangulatban volt és nagyon várta a kezdést. A szemben lévő körülbelül 200 nyíregyházi szurkoló is bizakodásra adott okot, hogy lesz egy kis verbális adok-kapok és nem csak magunkat fogjuk szórakoztatni.
A csapatok kiérkezésekor egy óriási élőkép bontakozott ki az ultra szektorban ami szintén egyedülállónak mondható az NB2-ben. Azonnal tudattuk az ellenfél szurkolóival, hogy sokat gondolunk rájuk és ezeket a gondolatokat különböző módon fogalmaztuk meg és kiabáltuk bele a ködös délutánba. A hangerő elsöprő volt és a tábor most igazán egységesen szurkolt. Minőségi szurkolást mutattunk be végig a kilencven perc alatt. Nem maradtak ki az egymásnak címzett üzenetek és egy óriási füst és piró-show is beindult a meccs derekán.
Élvezettel szívtuk a füstöt és üvöltöttünk ki belőle, mert hiába nem láttunk semmit, azt éreztük, hogy ez a másik oldalról elképesztően jó látvány lehet. A hangerő végig a maximumon volt és aki a kapu mögé érkezett, az hozzátette a magáét a harchoz. Természetesen sikerült bevonni az oldallelátót is, és újra megdörrent az egyenes több alkalommal.
A csapat közben tette a dolgát a pályán és megharcoltak minden labdáért. Egészen hamar érezni lehetett, hogy itt az ellenfél ma nem nyerhet. Jöttek a gólok is, és mi újra egymás nyakába ugrottunk, ölelgettük az idegeneket, mint régen. Extázis volt az a kilencven perc, ahol a játékosok, a stáb és a szurkolók is maximumot adták. Így lett ez egy kerek egész.
Hétfőre az emlék maradt meg, a képek és a videók, az érzés, hogy ott voltunk. A csapat vezeti a tabellát, a legfőbb riválist simán megvertük, az Északi Bástya megmutatta, mennyire erős és bevehetetlen. Sajnálom azokat, akik nem lehettek ott és nagyon örülök, hogy nekem megadatott.
" ha egyszer meghalunk is, Diósgyőr az élni fog!"
De azért nyugtass meg, hogy a jövőben mindenféle rossz és kellemetlen érzésektől mentesen azt is megírhatom, amit a saját szememmel látok és a vizuális élmény feldolgozása után gondolok!
1 itt mindenki szívből szurkol a Diòsgyőrnek
2. 10 ève soha nem látottt pènz folyik ide
3. Az MB 2-ben vagyunk
Külön-külön egyiknek sem tudunk örülni.