Életem meccse - Özönvíz

Bálint bácsi és Józsi bácsi most már az égi lelátókon szurkol. Hálával gondolok rájuk. Igyunk az emlékükre!

2020 tavaszán ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára az Életem meccse sorozatunkat:

Legyen az fiatal, vagy idősebb diósgyőri szurkoló, egészen bizonyos, hogy mindenkinek van olyan meccs az emlékezetében, amelyre úgy gondol vissza, hogy ez volt életem meccse. A legidősebbek Dobó Zoltán varázslatos szabadrúgás góljaira vagy Pesti György mindig talpig úriember viselkedésére és cseleire emlékeznek, a kicsit idősebbek még abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy láthatták a gumiember, Tamás Gyula védéseit, csodálhatták Kovács Mustos Jobbösszekötő István, Sikora Ferenc vagy Vass László játékát. A középkorú diósgyőri szurkolók pedig átélhették a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének a csodáit, a két nyertes kupadöntőt, a nemzetközi kupameccseket és az olimpiai selejtezőket. De sokak hátán még ma is végigfut a hideg, amikor a Tornyi csapat emlékezetes meccseire gondol, Kulcsár Sanyival, Egressyvel, Kiser Marcival, a legfiatalabbak pedig féltve őrzik otthon Luque és Gallardo fotóit.

Az amigeleken.hu azt a célt tűzte ki, hogy felidézze ezeket a csodás időszakokat, a legizgalmasabb, legemlékezezetesebb meccseket. Ezért "Ez volt életem meccse" címmel egy sorozatot indítottunk útjára, amelyhez vártuk a szurkolótársak élménybeszámolóit arról a DVTK meccsről, amely a legmélyebb nyomokat hagyta az emlékezetükben. Mi, szerkesztők is felidéztük a számunkra legemlékezetesebb csatákat.

Felhívásunkra huszonnégy szurkolótársunk illetve egykori játékosunk jelentkezett és küldte el írását.

A sorozat folytatásaként fogadjátok szeretettel Orbán Józsefnek, a Délvidéki Betyárok egyikének írását.

Az írás után megtaláljátok sorozatunk eddig megjelent részeinek linkjeit. ha te is szeretnéd velünk megosztani a legemlékezetesebb meccsedet, írásodat az info@amigeleken.hu-ra várjuk.

Az alábbi szöveg a Szegedi Nemzeti Színház önismereti alkotóműhelyének közösségi színházi előadásában hangzott el.

Címe: Özönvíz.

Az alkotás a résztvevők történetei, improvizációi és szövegei alapján készült. Alkotófolyamatunkban a csoport tagjainak sorsfordító életeseményeiből merítettünk.

Ez egy olyan előadás, amely végén többször is elhangzik a „Hajrá Diósgyőr!”, időnként a nézők részéről is.

Legközelebb július 30-án lehet megtekinteni a 33. THEALTER fesztiválon.

Azt meséltem már nektek, hogy hogyan lettem Diósgyőr szurkoló?

Pontosan tudom a dátumot, pontosan emlékszem arra a pillanatra. Bele van tetoválva az agyamba.

1989. augusztus 27. NB II, Keleti csoport, 2. forduló. A Debreceni Munkás ellen játszottunk. Félidőben 2-0 vezettek. Akkor két, addig nagy hangú 40+ os figurára lettem figyelmes. Egymásba kapaszkodva, panaszkodva beszélték: mi lesz a mi Diósgyőrünkkel? Szemükben könnyek voltak, igazi vaskos férfi könnyek. Sírtak. Sírtak, mert vezet a Debrecen! Éreztem, hogy itt valami nagyon komoly dolog történik. Valami olyan, amit szavakkal a mai napig nem tudok megmagyarázni. De tudtam abban a pillanatban, abban a félidei pillanatban, hogy örökké Diósgyőr szurkoló leszek. Hazaértem. A Diósgyőr csodás családjába kerültem. Egy olyan családba, ahol hétről-hétre ezrekkel együtt lélegezhetünk, bosszankodhatunk, vagy élhetjük át az extázist. Egy olyan közösségbe, ahol évtizedeken átnyúló barátságok, bajtársi kapcsolatok szövődtek.

---

Több mint 20 éve, hogy távol lakok Miskolctól, de ez örökké ébren tart, hogy honnan jöttem. Ez az én gyökerem, ez az én hazaszeretetem.

A két legendás figurát - akiket az előbb említettem - szeretném mindenképpen név szerint is megemlíteni. Csáki József és Kalmár Bálint… Bálint bácsi, vagy ahogyan sokan ismerték Vasfogú Bálint.

Az évek, évtizedek alatt sokszor találkoztam velük kocsmákban, stadionokban az ország legkülönbözőbb szegleteiben.

Valahogy úgy alakult, hogy sohasem tudtam nekik elmondani azt, hogy Nekik, és annak a bizonyos félidei pillanatnak köszönhetem, hogy Diósgyőr szurkoló lettem.

Bálint bácsi és Józsi bácsi most már az égi lelátókon szurkol.

Hálával gondolok rájuk. Igyunk az emlékükre!

Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Amikor egy 6-1-re elveszített meccs is örök emlék marad - Szenczi Imre írása >>>>>>>>>

A Luque búcsú >>>>>>

Kupadöntő az én szememmel - sp írása >>>>>>

Puha vagy, Jenő! - Ráczi Attila visszaemlékezése >>>>>>>>

Szokatlan poszton - Nikházi Márk legjobb diósgyőri meccse >>>>>>

Tömött lelátók csendje - KáGábor írása >>>>>>

Felejthetetlen tíz hónap - Granát Balázs diósgyőri emlékei >>>>>>>

Zárt kapus meccsen Orosházán - Dani (Czimborák1910) írása >>>>>>

Bulgár földre betyárosan - Betyárok írása >>>>>>

Boldog boldogtalan félmeztelenül pörgette a feje fölött a fossá ázott pólóját - Péter írása >>>>>

Leírhatatlan, csodálatos érzés volt, amit ha kihagytam volna, egész életemben bánnám N.ZS. írása >>>>>

Egy elveszett álom - A Vásárhelyi Betyár írása >>>>>

Vagyunk négyen, akik voltunk már győztes meccsen Balmazújvárosban >>>> Atyesz írása

Kézfogás - kis Kökesz írása egy 63-as Ózd-DVTK NB II-es bajnokiról >>>>>>

Egy felejthetetlen teremtorna története - Fazekas Béla visszaemlékezése >>>>>

Szabolcsi gyerekként diósgyőrivé lettem - Vass László visszaemlékezése >>>>>

Miskolc-Diósgyőr, a Szinvaside Derby - DWM írása >>>>>>

57-ben egy hetessel égettük a Kecskemétet - Slózi írása egy 63 évvel ezelőtti meccsről>>>>>

A TIR-ek ellen mindig élvezet - dfcwolf írása >>>>>

Te nem ismered ezt a csávót valahonnan? - Miki@ írása >>>>>

Zakatol - Egy Délvidéki Betyár, Orbán József írása >>>>>

Audio kimenet - Betyárok írása >>>>

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>