Rudi Požeg Vancaš: Az egyéni érdek helyett előtérbe került a csapat

A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.

Hamar belopta magát a szurkolók szívébe Rudi Požeg Vancaš, akinek a játékával a szakmai stáb és a diósgyőri klubvezetés is elégedett, így hosszú idővel annak lejárta előtt meghosszabbították a szerződését.

A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változatából idézünk.

Ez gyorsan ment! Még csak egy éve érkeztél, és máris szerződés hosszabbítottál Diósgyőrben. Sokat gondolkodtál rajta?

Már az előző idény végén arról beszéltünk dr. Bajúsz Endre sportigazgatóval és Vladimir Radenković vezetőedzővel, hogy mit szólnék ahhoz, ha a később lejáró szerződésemet már most nyáron meghosszabbítanánk. Egyáltalán nem gondolkodtam sokáig a klub ajánlatának elfogadásán, mert lehető legjobban érzem magam Diósgyőrben, ezért mindig is biztos voltam abban, hogy szeretnék itt maradni, amíg szükség van rám. Boldog vagyok, mert több éves szerződést írtunk alá, ami stabil jövőképet jelent, és teljes mértékben a focira tudok fókuszálni.

Az újabb időszak bevállalása az is jelenti, hogy ezek szerint nem bántad meg, hogy a családodtól távol kell élned?

A feleségem és a kislányom továbbra is Ljubljanában él, ami a forgalomtól függően öt és fél, hat órányi autóút Miskolcról indulva. Nem kevés, de amikor Kazahsztánban játszottam, mit nem adtam volna, hogy ilyen közel legyek hozzájuk!

Az ügyvédként dolgozó nejem karrierjét ilyen módon is támogatom, és amikor én nem tudok például egy dunántúli meccs után hazaugrani, akkor ő alakítja úgy a tárgyalásait, hogy egy hosszú hétvégét együtt tölthessen a család. Persze nem ideális ez a helyzet, de ha jobban utánaszámolok, akkor csak havi egy-két nap nagyon rossz. A másik oldalról nézve viszont sokkal több időm jut az edzések, mérkőzések utáni regenerálódásra, mintha kora reggelente a kislányom ébresztene, illetve nem kell máshoz igazítani a napirendemet. Még csak azt sem mondom, hogy ez van, ezt kell szeretni, mert ez a profi labdarúgás velejárója, hanem minden foglalkozásnak vannak pozitívumai és negatívumai.

Milyen egyéni és csapatszintű célokat fogalmaztál meg, amikor aláírtad a szerződést?

Mindenekelőtt továbbra is szeretnék a csapat hasznos tagja lenni - akár kezdőként, akár a kispadról beszállva -, aki gólokkal, gólpasszokkal, vagy ha az élet úgy hozza, akkor védekezéssel járul hozzá a sikerekhez. És tapasztalt labdarúgóként már azt is a feladatomnak érzem, hogy a fiatalokat segítsem egy-két jó tanáccsal. Csapatszinten viszont van egy álmom. Az előző idényben nem szerepeltünk rosszul, de ha csak egy kicsit jobbak vagyunk, akkor… Szeretem a nagy célokat, és ugyan Magyarországon a bajnoki cím elérése már-már lehetetlen feladat, de a Paks tavaly megmutatta, hogy a kupában bármi megtörténhet. A nemzetközi kupaszereplést kitűzhetjük magunk elé, amit talán nem érünk el idén, de akkor újra meg kell próbálni jövőre. A lényeg, hogy küzdjünk érte, és akkor egyszer sikerülni fog - bízom benne még abban az időben, amikor a DVTK játékosa vagyok. Hatalmas örömöt jelentene egy külföldi csapatot vendégül látni Diósgyőrben, mert ez a klub, ez a szurkolótábor megérdemli.

Eddigi diósgyőri pályafutásod során a bajnokságban és a kupában összesen nyolc gólt szereztél, és nyolcszor szolgáltad ki a társaidat, azaz nagyjából egyforma a mennyiség. Ha választani kell, akkor melyik műfaj áll közelebb hozzád?

Persze csodás érzés gólt lőni, de mostanában azt veszem észre magamon, mintha jobban értékelném a gólpasszokat. Ám mindent összevetve számomra már a csapat győzelme a legfontosabb.

Idén múltál 30 éves, de a korral jár ez a felfogás?

Amikor fiatal koromban a nemzetközi kupák selejtezőiben játszottam Szlovéniában, akkor csak a gólok és a gólpasszok lebegtek a szemem előtt, mert mindennél jobban vágytam arra, hogy felfigyeljenek rám a válogatottnál vagy egy külföldi klubnál, és erősebb bajnokságban szerepeljek. Mostanra ez megváltozott, az egyéni érdek helyett előtérbe került a csapat, hiszen ha nyerünk, akkor mindenki boldog. Hidd el, ugyanakkora örömet okoz, ha csereként beállva tudok hozzájárulni egy győzelemhez, mintha a kezdőcsapat tagjaként lövök mesterhármast.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: dvtk.eu

fotók: dvtk.eu, Kovács Péter és Török Attila