Egyszer fent, egyszer lent - IVAN RADOŠ

_{Szerző: dfcwolf | 2016-04-11 21:13:00}

Már több mint hat éve él Miskolcon, és nagyon sok mindent megélt velünk, diósgyőri szurkolókkal. Mint minden kapus, ő is egy kicsit csodabogár. Nem szeret beszélni, így a riportokat sem kedveli, mégis voltak olyan pillanatok a beszélgetés alatt, amikor ezt elfeledte, és csak úgy ömlött belőle a mondanivaló. Jó hangulatú beszélgetésen vagyunk túl, és ez a riport talán segít benne, hogy jobban megismerjük a kapusunkat. Következzen: IVAN RADOŠ

Hogyan kezdted a focit?
Körülbelül 5 éves lehettem, amikor kezdtem. Édesanyámmal a sétáink során egy focipálya mellett vezetett az utunk és én állandóan tátott szájjal néztem a focizó gyerekeket. Itt kezdődött a labdarúgás iránti szerelmem. A szüleim elvittek edzésre, és természetesen nagyon megszerettem a játékot.

Egyből kapus voltál?
Nem. Kergettem a labdát és csatár voltam, akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy a kapuba álljak. Maradona volt a legnagyobb sztár és a példaképem, és állandóan azt mondtam Édesanyámnak, hogy én vagyok a te Maradonád. De Ő nem követte a labdarúgást, nem igazán tudta, kiről beszélek.

Hogyan keveredtél a kapuba?
8 éves lehettem, amikor az egyik meccsünkre nem jött el a kapus, és az edző megkérdezte, ki akar beállni a kapuba. Én egyből elvállaltam és nem is ment rosszul a védés. Így lettem kapus.

Melyik csapatban játszottál?
Az NK Zagreb csapatában fociztam. A városban ott van az NK és a Dinamo Zagreb. Az NK volt közelebb hozzánk, és a szüleimnek a háborús helyzetben sokkal könnyebb volt engem elvinni az edzésekre az NK stadionjához. Akkoriban az utánpótlás is sokkal jobb volt az NK-nál, de ez mostanra már megváltozott, és a Dinamo akadémiája az erősebb. 17 évesen bekerültem a korosztályos válogatottba. Nagyszerű játékosokkal játszottam. A Dinamo Zagreb csapata kölcsönvett néha különböző tornákra, és így kerültem a Nike-kupára Budapestre. Mi is benne voltunk az első kettőben, akik Barcelonában folytatták a küzdelmeket. Európa 16 legjobb csapata között voltunk. Óriási élmény volt.

Milyen terveket szövögettél 18-20 éves korodban?
A legfőbb tervem az volt, hogy folyamatosan védjek. 19 éves koromban komolyan érdeklődött irántam a Borussia Dortmund. Voltam náluk próbajátékon és elégedettek voltak velem. Meg is egyeztünk a szerződtetésemről, de a klubommal nem sikerült megegyezniük, így nem tudtam odaigazolni. Hazamentem a csapatomhoz, ahol hamarosan edzőcsere történt és az új edző az idősebb kapust preferálta. Hamarosan a harmadik ligában találtam magam, és egy lábtörés is közbejött. Pár nap alatt megváltozott minden, és túl fiatal voltam ahhoz, hogy ezt feldolgozzam. Nem voltam fejben elég erős ehhez. A kapustársamat Dario Kresicet a Stuttgart vitte volna, de a klub vele is így járt el, ezért mindketten maradtunk.

Gondolom, a DVTK nem szerepelt a terveidben.
Fiatalon azt hallottam állandóan, hogy nagy jövő előtt állok és én ezt elhittem. A dortmundi szerződés meghiúsulása után öt év elteltével jöttem Diósgyőrbe.

Hogy kerültél Diósgyőrbe?
A Sesvete csapatában játszottam, de nem állt a klub mögött komoly támogató. A tulajdonos finanszírozta az egészet, aki csődbe ment és így a csapat is csődbe jutott. Eleve szerettem volna külföldön játszani. Magyar és izraeli lehetőségek adódtak, de akkoriban házasodtam, és a feleségem is terhes volt, ezért választottam a közelebbi helyet.

A klub keresett meg vagy manager ajánlott ide?
Tóth László volt a sportigazgató és Ő intézte az igazolásomat.

Tudtál valamit rólunk?
Nem tudtam sokat. De a tárgyalások alatt kiderült, hogy a szurkolótábor milyen elkötelezett, és hogy igazi hangulatot tudnak teremteni, és ez nekem nagyon tetszett. Persze ez azért inkább egy ugrás volt az ismeretlenbe.

Hogyan emlékszel vissza a feljutásunkra? Bíztál benne?
Amikor idekerültem, akkor épp kiesett a csapat. Jött az NB2 és nehezen indult, hiszen az első meccsen a REAC ellen idegenben Giák Tominak is a mezőnyben kellett játszania, hogy meglegyen a csapat. Ezek nem voltak túl biztató jelek. Az Újpest elleni meccs előtt bejött az öltözőbe Leisztinger Tamás és Dudás Hunor, és elmondták a terveket. Megnyugtattak minket, hogy fel akarják juttatni a csapatot, és ennek érdekében erősíteni is fognak a kereten. Ezután feljöttünk és következett a nagy sorozat. Óriási élmény volt, és a szurkolók nagyon sokan voltak a meccseken. Bíztam benne, hiszen hiába vezetett a Nyíregyháza több ponttal, mi elkezdtük nyerni a meccseket és megvertük őket hazai pályán. Nem lehet elfelejteni. Az ünneplés pedig fantasztikus volt.

Voltak mélypontok a pályafutásodban?
Természetesen voltak. A legnagyobb a Fraditól kapott gól miatt volt. Hónapokig nem tudtam elfeledni, és magamban elemeztem, hogy hol hibáztam. Nem voltam elég erős fejben, hogy könnyen túltegyem magam azon a gólon. Önmagam romboltam le akkor. Bármit is tennék ma abban a szituációban, a labda akkor is megpattanna, és a kapuban kötne ki.

De megpattant a labda. És nem is adjuk haza úgy a kapusnak, ezt már ifiben is tanítják.
Igen, ez igaz. Nem foglalkozom más játékosok hibáival. Csak az követ el hibát, aki dolgozik. A kapus hibája, mindenki így könyvelte el. Én sem szeretném másra tolni a felelősséget.

Sérült voltál azon a meccsen?
Igen, de nem keresem a kifogásokat. Ha nem vagyok sérült, az a labda akkor is megpattan, és a legjobb kapusnak is gól. Nem tudsz mit csinálni.

Van családod?
Igen, van feleségem és két gyermekem. Egy 1 éves és egy 5 éves kisfiú.

Hogyan éltek itt?
Mint otthon. Hat éve élünk itt és nagyon jól érezzük magunkat, és biztosan emiatt van, hogy nincs honvágyunk. A nagyszülők is könnyen el tudnak hozzánk jönni, amikor csak akarnak.

Mennyire érzed magad miskolcinak?
Teljesen. Szinte úgy érzem, mintha egész életemben itt éltem volna. Ismerem a várost és tényleg jól érezzük magunkat itt. Ahol a családod van, ott vagy otthon.

Hogy érzed, szeretnek téged a városban?
Azt gondolom, hogy igen. A városban sétálva gyakran megállítanak az emberek. Fotózkodunk vagy aláírást kérnek, barátságosak velem és a családommal.

Mi a véleményed a szurkolókról?
Nagyon jó szurkolóink vannak, nagyon szeretik a focit. Kísérnek minket idegenbe is és fantasztikus hangulatot tudnak teremteni. Nagyon sajnálom, hogy mostanában ilyen kevesen járnak a meccsekre. Nem is olyan régen sokkal több ember előtt játszottunk elsöprő hangulatban. Szeretném, ha visszajönne az a hangulat, hiszen az az igazi ereje ennek a klubnak.

Hogyan hat rád egy-egy kritika, amit bekiabálnak a pálya széléről? Változtat a hozzáállásodon?
Természetesen gyakran meghallom ezeket a bekiabálásokat. Főleg, ha becsúszik egy hiba, ami benne van a játékban. Régebben feldühített egy ilyen, de mára már ki tudom zárni ezeket. Sokat kellett fejben fejlődnöm, hogy ide eljussak. Azt gondolom, hogy a szurkolónak a csapat mellett kell állnia és a nehéz helyzetben inkább támogatni minket, mert az az igazi segítség. Nem érdekel, ha az ellenfél szurkolói szidnak, de a saját szurkolóinktól rosszul esik. Szükségünk van a támogatásukra a nehéz pillanatokban. Ez az ő csapatuk, az ő klubjuk.

Azért Horvátországban a mezt is leveszik a játékosokról, ha nem jól megy a csapatnak.
És szerinted ez normális dolog? Nem normális dolog, ami ott a foci körül megy. Azok nem szurkolók. Legutóbb egy futsal meccsen az egyik Hajduk Split szurkoló beszaladt és megrúgta az ellenfél kapusát. Ilyen nem történhet meg a pályán. Nem szabad hagyni, ennek semmi köze a sporthoz.

Milyennek érzed itt a teljesítményedet?
Természetesen hullámzónak, de az utóbbi időben jónak. Szeretném ezt az időszakot a legtovább kinyújtani.

Az azeri kiruccanás nem volt a karriered csúcspontja.
Az volt a tervem, hogy megerősödve térek onnan vissza. Az motivált, hogy megmutassam azoknak, akik leírtak engem, hogy jó kapus vagyok. Fel tudom magam építeni és elég erős vagyok ehhez.

A klub akart elküldeni?
Én kerestem a lehetőséget. Kértem a menedzseremet, hogy segítsen. Úgy éreztem, hogy mennem kell.

Milyen körülmények vártak a Ganja csapatánál?
Nagyon rossz volt. Egy eléggé nagy múltú csapat, de ezen kívül semmi nincs. Nem foglalkoznak profi szinten semmivel. A pályán kődarabok voltak, nem érdekelt senkit. Amikor megérkeztem, azt hittem viccelnek velem. A tulajdonos pedig nem értette, hogy ha mindenki megkapja a fizetését, akkor miért nem szerepel jól a csapat.

Egy évet voltál ott?
10 hónapot terveztem. Öt hónapot voltam ott és öt hónapot otthon edzettem egy kapusedzővel. Az elnök nem akart elengedni, én mondtam neki, hogy nem kell nekem semmit fizetnie, én nem maradok. Nyáron vissza akartam kerülni Diósgyőrbe, ez volt a célom.

Meddig tervezel Diósgyőrben?
Ameddig elégedettek velem és védeni tudok, addig jól érzem magam. Családos ember vagyok és nem szeretnék klubokat váltogatni. Ezen kívül nem tudom elképzelni azt, hogy Magyarországon másik csapatban védjek, csak a Diósgyőrben!

Szívesen mennél innen nyugdíjba, vagy érzel magadban többet?
Nem feltétlenül szeretnék máshová igazolni. Simán el tudnám képzelni, hogy innen menjek nyugdíjba, de még elég fiatal vagyok. Természetesen soha nem mondhatod, hogy soha. Biztosan lenne olyan klub vagy bajnokság, amelyik el tudna csábítani.

Kik a legjobb barátaid?
A csapatban mindenkivel jóban vagyok és ez nagyon fontos. Vannak barátaim itt a városban, akik nem a foci világában élnek. Természetesen az otthoni barátokkal is tartom a kapcsolatot.

Mi a vélemyényed Veréb Gyuriról?
Jó edzőnek tartom és szeretek vele együtt dolgozni. Az első perctől kezdve tiszteltük egymást, és ez számomra nagyon fontos a jó kapcsolathoz. Egy kapusedzőnek nem csak edzőnek, hanem barátnak is kell lennie. Lippai Józsival is nagyon szeretek együtt dolgozni.

Mit gondolsz a szezonunk elejéről? Mi lehetett a fő probléma?
Azt gondolom, hogy meghatározó játékosok mentek el a csapattól és nem sikerült a pótlásuk megfelelően. Ez lehetett a probléma.

Mi változott Egervári Sándor érkeztével?
Mindig sokat számít egy új impulzus, segít kimozdulni egy rossz sorozatból. Ez történhetett most is. Természetesen más módszerekkel dolgozik, és úgy néz ki, hogy ez segített a csapatnak. Elek Ákos érkezése is sokat számít, hiszen stabilitást ad a középpályának.

Melyik volt az itt töltött idő alatt a kedvenc periódusod, kedvenc meccsed és kedvenc védésed?
A kedvenc periódusom az, amikor visszajöttem Azerbajdzsánból, és a mostani, a saját teljesítményemet nézve. A kedvenc meccsem a Ligakupa döntő és a kupadöntő. Sajnos, ott nem tudtunk nyerni, de a hangulat hátborzongató volt. Kedvenc védésem nincs. Teszem a dolgom a pályán, védek, amit csak tudok, nincs kedvenc. Nem nekem kell megítélnem, hogy valami bravúr vagy nem.

Mi volt az a pillanat, ami rémálmaidban szerepel?
Természetesen a Fradi elleni hazaadott labda. Az a gól kinyírt egy időre.

Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Azzal, ha minél több pontot gyűjtenénk és a formám tovább tudnám tartani.

Mivel lennél elégedett a következő szezonban?
Ha nemzetközi kupában tudnánk indulni.

Elégedett vagy a pályafutásoddal?
Igen. Biztosan alakulhatott volna másképp, ha fiatalon más döntéseket hozok és fejben érettebb lettem volna. De jó helyen vagyok, és szeretnék még jobb lenni.

Boldog vagy?
Ez egy nagyon jó kérdés. Igen, az vagyok!

Van egy kép, amin Bajzátot fojtogatod. Szeretjük azt a képet.
Nem volt vele semmi bajom, hiszen játszottunk együtt fél évet. Azon a meccsen durván játszott és még akkor is rúgott, amikor már nálam volt a labda. Emiatt gurultam be és kaptam el. Hiba volt, hiszen kiállíthattak volna emiatt, és az a meccs nagyon fontos volt számunkra. Szerencsére csak sárgát kaptam és nyerni tudtunk.

Ki volt a legjobb külföldi játékos, akivel Diósgyőrben játszottál együtt?
Magasan Fernando volt a legjobb.

Ki volt a legjobb magyar játékos?
Ha csak egyet mondhatok, akkor Kádár Tamás. Ő egy nagyszerű játékos. Összefogta és irányította a védelmet. Jó hatással volt a társakra és feljavultak mellette a többiek. Nagyon sokat segített nekem a pályán. Okos ehhez a játékhoz, kellően gyors és erőszakos, pontosan passzol, oda lehet adni neki a labdát. Ő volt a legjobb. Elek Ákos ugyanezt tudja a kozéppályán, de Kádár közelebb játszott hozzám.

Valahol olvastam, hogy Miskolcon képzeled el a jövődet, ha befejezed a focit. Igaz ez?
Reményeim szerint ez még messze van. Addig még sok minden történhet. Szeretnék majd edző lenni, a focival foglalkozni. Vannak egyéb terveim is, de az titok.

A kisfiad Gabriel az U6-os csapat tagja. Ő is kapus lesz?
Nem került ez még szóba. Mezőnyjátékos jelenleg. Elég erőszakos és kemény játékos.

Mennyire vagy hangulatember?
Nem vagyok az. Nem befolyásolja a teljesítményemet a hangulatom.

Már a bemelegítésnél érzed, hogy jól vagy rosszul fog menni a játék?
Fiatal koromban már egy órával a meccs előtt azon gondolkodtam, hogy mi fog történni, mi lesz a meccsen. Mostanra már ezzel nem foglalkozom. Koncentrálok a meccsre és a legtöbbet akarom kihozni magamból. Ez jár a fejemben.

Minek tudható be, hogy van olyan meccs, amikor parádézol, és van, amikor potyagólt kapsz?
Ilyen a kapusélet. A mezőnyjátékosoknál is megvan ez, csak ők nem kapnak gólt. Azt megtanultam, hogy nincs könnyű labda. A legegyszerűbb gurítás is képes megtréfálni a kapusokat. Sajnos, egy kapus hibáira mindenki jobban emlékszik.

Milyen érzés, amikor azt hallod, hogy a nevedet skandálja a lelátó?
Leírhatatlan. Plusz energiát ad és még jobb teljesítményre ösztönöz.

Akkor ez nem zavar?
Nem.

Mit csinálsz a szabadidőben?
Nincs szabadidőm. A családdal vagyok, mint a családapák.

Nézted a Magyar-Horvát meccset?
Csak az első félidőt láttam. A másodikat nemrég néztem meg. Azt gondolom, hogy a horvát csapat nagyon erős, mégis nagyon sok kritikát kapnak otthon. Jó meccs volt.

Köszönöm a válaszaidat és további sok sikert kívánunk neked, itt nálunk.

fotó: Max