Nemes Rita - Kacskaringós úton

Sajtófigyelő - Képes Sport

A Nemzeti Sport Képes Sport című mellékletének legutóbbi számában a "Többpróbás szépségek" című összeállításában két többpróbázó kiválóságot mutatott be. Ebből idézünk:

Magyar sikerek ötpróbában! Krizsán Xénia a toruni fedett pályás Európa-bajnokságon szerzett bronzérmével végérvényesen a nemzetközi szintű versenyzők közé lépett, a diósgyőri Nemes Rita hatodik helye pedig azért is volt meglepetés, mert a 31 esztendős atléta élete első felnőtt világversenyén ért el pontszerző helyezést.

Nemes Rita 7-es rajtszámmal

Az elmúlt években látványosan fejlődő Nemes Rita hatodik helyen végzett a fedett pályás Eb-n, ami nemcsak azért volt meglepetés, mert nemzetközi szintű eredmény, hanem azért is, mert a sportoló hihetetlen fordulatok után kötött ki 31 évesen élete első felnőttvilágversenyén Torunban.

Karcsán nagyon jó tesitanárunk volt, sokat sportoltunk, jártunk versenyekre, többek között atlétikai viadalokra is – mondta Nemes Rita. – Sokáig kézilabdázó akartam lenni, de 2003-ban egy miskolci atlétikaedző, Drotár Ottó kiszúrt a megyei többpróbaversenyen, és meggyőzött, hogy inkább atletizáljak. És mivel gyorsan jöttek az eredmények, ezt választottam.”

Nyolcadikos korában már heti két-három alkalommal járt át a száz kilométerre lévő Miskolcra, ahol később továbbtanult. Akkor még a 400 méteres síkfutás volt a fő száma, amelyben többszörös korosztályos magyar bajnok. A nemzetközi porondon is ezen a távon mutatkozott be, a 2006-as pekingi junior-világbajnokságon továbbjutott a középdöntőbe és összesítésben a 20. helyen végzett. A következő évben felnőtt Európa-kupán állt rajthoz Olaszországban, és indult a hollandiai Hengelóban rendezett junior Európa-bajnokságon. Az ígéretes kezdet mégsem hozta meg a várt folytatást, sérülések is hátráltatták. Kacérkodott már a többpróbával is, de még nem tudta elhatározni magát.

Testnevelés tagozatos osztályba jártam, és éppen a gerelyhajítást tanultunk, ami annyira jól ment, hogy elindultam az országos bajnokságon és második lettem... Meghívtak egy válogatott versenyre Budapestre, a Puskás Ferenc Stadionba – hihetetlen érzés volt, hiszen korábban egyáltalán nem foglalkoztam a gerelyhajítással.”

Az edzője kevésbé örült a váratlan kitérőnek, elvégre a gerelyhajítás semmilyen szempontból sem segíti a négyszázas felkészülést... Miután Rita meg is nyerte a válogatót, elkezdték győzködni, adjon egy esélyt a többpróbának, de végül edzőjével elvetette az ötletet.

Aztán az ígéretes futókarrierjének is vége lett, miután 2008-ban porcleválás miatt térdműtéten esett át, és már nem tudott a korábbi szintjére visszatérni.

„Akkor érettségiztem, az edzőmnek pedig dolgoznia kellett az edzések mellett, így sokszor egyedül maradtam a pályán, ami a motivációmnak sem tett jót. Egyre kevesebb edzésem volt, ami volt, az is rendszertelenné vált, előfordult, hogy egy hónapig nem csináltam semmit, aztán pedig minden nap lementem a héten. Végül 2009-ben abbahagytam a versenyszerű sportolást.”

Még húszéves sem volt, egy miskolci fitneszteremben kezdett dolgozni recepciósként, és annyira megszerette a légkört, hogy hét éven keresztül ott maradt. Sokáig nem is hiányzott neki az atlétika, egyrészt, mert az idejét kitöltötte a magánélete és a munkája, másrészt mert nem látott már magában többet, nem érezte, hogy jobb eredményekre lenne képes. A mozgás az élete része maradt, már csak munkája miatt is közel került hozzá a fitnesz, újra kézilabdázni kezdett, és olyan extrém sportokat is kipróbált, mint a snowboard és a wakeboard. Ez így ment nyolc éven át, de amikor vége lett a kapcsolatának, hirtelen rengeteg szabadideje lett...

Egy régi ismerősöm vetette fel, hogy térjek vissza az atlétikai pályára, amire végül 2017-ben sor is került, de inkább csak a pluszkilóimat akartam ledolgozni... Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy még versenyezni fogok, biztos kiröhögöm. Nem hittem benne, sőt, lehetetlennek tartottam, hogy ennyi kihagyás után, gyakorlatilag a semmiből olyan magas szinte eljussak, hogy országos bajnokságon dobogóra állhassak.”

Szász Lászlóval kezdett el dolgozni Miskolcon, akit már korábbról ismert, és a szakember többször is felvetette, nem akarja-e újrakezdeni, amire az akkor 27 éves Rita határozott nemmel felelt. Adott viszont egy esélyt a többpróbának, egyre többször járt le a pályára, edzője jól felépítette az edzéseit, és nem volt vele szemben semmilyen elvárása, csak azért csinálta, mert élvezte...   

„Emlékszem, 2017. május 14-én mentem le először edzésre, és egy év után már minden versenyszámot gyakoroltam. Aztán a következő évben elindultam az országos bajnokságon hétpróbában, és meglepetésemre második lettem. Ekkor fogalmazódott meg bennem: ez többet tartogathat nekem, mint reméltem. Egyébként az edzőm jobban hitt bennem, mint én magamban, ha nem hozzá kerülök, biztosan nem tartok ma itt. Nagyon sokat köszönhetek neki.”

A miskolci munkája is rugalmas volt, és közben megismerkedett a barátjával, aki Kisvárdán volt labdarúgó, de miután felköltözött a fővárosba, Ritának is égetővé vált kérdés: hogyan tovább? Egy éven keresztül ingázott Budapest és Miskolc között, és pluszmotivációt jelentett neki, hogy minél jobb eredményeket érjen el, így felkerülhessen a párjához a fővárosba. Ennek egyébként nem csak az volt az oka, hogy együtt lehessenek, hanem az is, hogy Miskolcon ugyan sokan segítették a pályafutását, de nem volt edzőtársa. Ez a kérdés is megoldódni látszott, amikor 2019-ben Krizsán Xéniával és edzőjével, Szabó Dezsővel edzőtáborozott, a kiváló edző végül elvállalta az ő felkészítését is, így októberben felköltözött Pestre, de maradt a Diósgyőri VTK versenyzője.

„Szeretem a többpróbát, mert a felkészülés kemény, mégsem monoton, minden nap más. Nekem a legnehezebb az utolsó versenyszám, a nyolcszáz méteres síkfutás, fizikailag és mentálisan az fáj a legjobban. A többi versenyszámot szeretem, mindegyik kihívás, és még valamennyiben van mit javítanom. Magasugrásban nagyot fejlődtem, de a súlylökésem még nem elég kiegyensúlyozott és gerelyhajításban technikailag szétesett a mozgásom, így be kell hoznom a lemaradást.”

Bár a 2020-as párizsi szabadtéri Európa-bajnokságra is teljesítette a szintet, mivel törölték a naptárból a világjárvány miatt, az első felnőttvilágversenye végül a toruni fedett pályás kontinensviadal lett, 31 évesen. „Nem esett nehezemre »elengedni« Párizst, mert nem éltem bele magam, már benne volt a levegőben a halasztása – mondta Rita, aki 2007 óta nem versenyzett külföldön, mielőtt meghívtak a téli Eb-re.  – Ajándék volt, hogy ott lehettem Torunban, bár amikor megkaptam a meghívót, volt bennem kis félelem is. Sokat segített, hogy ott volt Xéni is, a puszta jelenléte is mindig megnyugtat.”

Nemes Rita végül hatodik lett a tizenkettes mezőnyben, első világversenyét máris kiemelkedő eredménnyel zárta. Egy-két évet még szeretne az atlétikai pályán maradni, mielőtt családot alapítana – a súlylökő Márton Anita példáját követné, aki mindent elért már, mielőtt gyermeke megszületése miatt felfüggesztette a karrierjét.

„Egyszer úgy hagytam abba az atlétikát, hogy tudtam, még lett volna bennem. Másodszorra viszont úgy szeretném, hogy tudom, mindent kiadtam magamból.”

Tovább a nemzetisport.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>

forrás: nemzetisport.hu