Mielőbbi felépülést, Ádám!

Az élet törékeny határai

A tegnapi, 2024. november 16-i Hollandia–Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzés nem csupán a pályán zajló események miatt marad emlékezetes, hanem egy sokkal mélyebb, megrázóbb pillanat okán is. Szalai Ádám, a magyar labdarúgás ikonikus alakja, a válogatott stábtagja, a mérkőzés hetedik percében a kispadon rosszul lett, és összeesett. Mondhatni millióknak szorult össze a torka, a stadionban csendes moraj hallatszott csak. Mindenkinek az arcán döbbenet, kétségbeesés, értetlenség látszott.

(fotó: index.hu)

Akaratlanul is az ember eszébe jutnak ilyenkor a korábbi tragédiák. Melyik magyar futballszurkoló ne emlékezne Fehér Miklós 20 évvel ezelőtti tragikus esetére, mely sokkolta a sportvilágot? Tragédiák sora történt előtte és azóta is a pályákon, Mark-Vivien Foé drámai halála 2003-ban, vagy nemrég Christian Eriksen esete a 2021-es Európa-bajnokságon, amikor a dán középpályásnak szívmegállása volt a pályán. A skótok elleni mérkőzésen Varga Barnabás szenvedett súlyos sérülést, aminek a kimenetele végül nem torkollott tragédiába. De közben is tucatnyi dráma történt, emberéletek, sorsok végére tette fel a pontot az élet természetének megmásíthatatlan törvénye.

Mindig eszembe jut a hirtelen haláleseteknél a Fehér pokol című film egyik mondata: „Ma élünk és meghalunk”.

Ádám a kezdő sípszót még ugyanazzal az izgalommal élte át, mint bármelyik társa a kispadon, kicsit később pedig már az életéért küzdött és küzdöttek. Az M4 Sport a holland televízió forrásaira hivatkozva említette, hogy szívmegállás történt és újra kellett éleszteni a sportolót. Más források epilepsziás rohamot említenek. Ezt erősítette meg az újrakezdést követően büntetőből gólt szerző holland csatár is, akinek nem volt kellemetlen ebben a helyzetben örömködni egy jó kiadósat. Amit mi láttunk a televízióban, az egy fekvő test volt rángatózó lábakkal, kétségbeesett játékostársakkal körülvéve, eltakarva, sürgő-forgó orvosi személyzettel a játékos mellett. Ez minden bizonnyal lehetett egy nagyon súlyos epilepsziás roham is.

A sport, különösen a labdarúgás, amelyet milliók követnek világszerte, gyakran az élet szimbolikus tükreként jelenik meg. Versenyzés, célok, küzdelmek, győzelmek és vereségek – mind olyan fogalmak, amelyek az emberi létezés alapvető motívumai. De mi történik akkor, amikor felborul ez a természetesnek hitt állapot és az élet megszűnése fenyeget? Ez egy olyan pillanat volt, ami mindenkit emlékeztetett arra, hogy bár a sport az erőről, a küzdelemről és az akaratról szól, az emberi test és az élet törékenysége miatt valójában ezek a dolgok is az elmúlás árnyékában léteznek. A sport minden szépsége és dicsősége ellenére emlékeztet minket arra, hogy az élet alapvetően kiszámíthatatlan, a végesség mindig ott lebeg fölöttünk. A kontroll pedig az életünk felett egyszer csak megszűnik és egy magasabb, nagyobb erő kezébe kerülünk.

A kérdéseink, a miértjeink pedig gyakran nem találnak válaszra, mert ez nem mindig a válaszokról szól.

Lépkedünk a pillanatokban, a küzdelmekben, az emberi kapcsolatokban a saját utunkon, amelyek meghatároznak bennünket és az életünket. És amikor az élet megáll egy pillanatra, amikor egy ilyen drámai esemény történik, akkor minden felborul. De ilyenkor talán az a legfontosabb, hogy ott legyünk egymásnak, hogy támogassunk, segítsünk a magunk módján és erejével.

Tegnap este a stadion csendjében és a képernyők előtt az emberek nemcsak Szalai Ádámért imádkoztak, hanem egy közösségként élték át a drámát. A sport ereje talán ebben rejlik: közösséget teremt, közel hozza az embereket egymáshoz. Egy csapat, egy stadion, egy ország, mindannyian egy emberért, egy életért izgultak. Ez a közösségi lét talán az élet egyik legfontosabb üzenete. Az emberi kapcsolatok, a másokkal való törődés és a közös élmények azok, amelyek igazán értelmet adnak a létezésnek.

A legutóbbi hírek szerint Szalai Ádám állapota stabil. A közösségi oldalán egy rövid üzenetet is közzétett: Köszönöm a rengeteg üzenetet, jól vagyok.

Innen is kívánunk minden sportszerető és diósgyőri szurkoló nevében mielőbbi felépülést és teljes gyógyulást, Ádám!