Kapuslegendák Diósgyőrben

Hatalmas érdeklődés kísérte a kapuslegendákkal folytatott beszélgetést

Január 25-én folytatódott a Nyitva van a pálya – Történetek a DVTK legendás évtizedeiből című beszélgetéssorozat. A szervező Herman Ottó Múzeum, az amigeleken.hu és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület eredetileg négy részesre tervezte a sorozatot, de a szurkolók érdeklődése arra ösztönzött minket, hogy 2018-ban is folytatódjon a beszélgetéssorozat. A folytatásnak az is lökést adott, hogy a Múzeum Papszer utcai épületében látogatható Volt egyszer egy stadion kiállítás sem zárt be az eredetileg tervezett december 31.-i időpontban és továbbra is várja az érdeklődőket.

Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy az ötödik beszélgetésre elfogadta invitálásunkat a DVTK négy élő kapuslegendája, Hódi Zoltán, Tamás Gyula, Veréb György és Szabó László. Sajnos, Hódi Zoli bácsi kezelőorvosa tiltása miatt nem lehetett ott a beszélgetésen, így végül három egykori kedvenc mesélt pályafutásáról a termet zsúfolásig megtöltő érdeklődőknek. Nagy örömünkre a rendezvény immár országos érdeklődésre is számot tartott, hiszen budapesti, debreceni és nyíregyházi jelentkezők is szerettek volna előregisztrálni a beszélgetésre.

A beszélgetésen számos, korábbi legendás focistánkat is üdvözölhettük, akik korábbi beszélgetések vendégei voltak. Nagy örömünkre ismét megtisztelt minket Kovács Mustos István, Sikora Ferenc, Vass László, Kovács Pál és Salamon József is, akik időnként aktívan be is kapcsolódtak a beszélgetésbe. Eljött Rozman László is, aki a DVTK buszát vezette egykoron és akit mindenki csak Rozinak becéz. Neki megannyi közös élményben volt része ezekkel a remek futballistákkal. Különösen Kovács Mustos volt elemében, aki egykori csapattársával, Tamás Gyulával viccelődött sokat.

Csakúgy, mint az eddigi beszélgetéseken, ezúttal is a hallgatóság soraiban foglalt helyet Bódog Tamás szakmai igazgató, Andrusch József kapusedző és Vas László másodedző, valamint Szalma Pál kapusedző kíséretében a DVTK kilenc utánpótlás kapusa is megtisztelte jelenlétével a kapuslegendákat.

A képen balról jobbra Salamon József, Kovács Pál, Kovács István, Sikora Ferenc és Vass László, mögötte pedig Rozman László

Három nagyon sikeres ember, három páratlanul izgalmas pályafutást, számtalan emlékezetes mérkőzést maga mögött tudó kapuslegenda volt tehát a vendégünk a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében található csodálatos Szemere Szalonban.

Kedvcsinálóként tekintsétek meg a Miskolci TV által készített összefoglalót!

Bevezetőként röviden szeretném bemutatni a legnagyobb sajnálatunkra távol maradó Hódi Zoltán pályafutását.

Hódi Zoltán 1959 és 1963 között védett a DVTK első csapatában, 48 első, valamint 30 másodosztályú mérkőzésen védte a hálónkat. Pályafutását szülővárosában, Szegeden kezdte, sokszoros ifjúsági válogatott volt, egy Szeged-Budapest ifjúsági válogatott mérkőzésen figyelt fel rá Sebes Gusztáv, ezt követően igazolta le a Ferencváros. Később hívta a Salgótarján és a Diósgyőr is, és nagy szerencsénkre Hódi Miskolcot választotta. Mindjárt a DVTK-hoz történő igazolását követő évben, az 1959/60-as bajnokságban a klub történetének addigi legjobb eredményét érték el a vidék legjobbja címet jelentő 5. helyezés megszerzésével. Azt, hogy ebben a fiatal Hódinak meghatározó szerepe volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy őt kivéve szinte változatlan összetételben küzdötte végig a bajnokságot a csapat. Az a gárda, amely az azt megelőző két évben is a 9. helyen végzett a tabellán.

Az 5. helyezéssel a DVTK jogot szerzett arra, hogy 1960-ban elinduljon a Középeurópai Kupában. A kupa történetében először országok és nem csapatok közötti versenyt hirdettek meg, a sorozatban Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország 6-6 csapatot indított és a csapatok által szerzett összpontszám alapján hirdettek győztest.

A DVTK, Hódival a kapuban 1960.07.03-án hatalmas szenzációt okozva 2-1 arányban legyőzte idegenben a jóval esélyesebb Palermo együttesét. A visszavágón Diósgyőrben 22.000 néző előtt nem sikerült az újabb bravúr, az olaszok 2-0-ra nyertek, de a végső sorrendet Magyarország nyerte 17 ponttal a 15 pontos Jugoszlávia előtt.

A legtöbb DVTK szurkoló nincs is tisztában azzal a ténnyel, hogy a DVTK a Középeurópai Kupa 1960-as kiírásának győztese.

A Palermot legyőző csapat

A bal oldali képen Hódi lehúzza a labdát Albert elől az 1960-as FTC elleni mérkőzésen, a jobb oldalon a Vidék legjobbja csapat

Tamás Gyulának a DVTK-hoz való 1961-es visszaigazolását követő évben Hódi már kevesebbet védett. Erről az időszakról később így nyilatkozott: "Én akkor még viszonylag fiatal voltam (25 éves), védhettem volna, de felmértem magamban azt, hogy mivel ott van Tamás Gyula, aki magasabb is volt, mint én és nagyon tehetséges kapus volt, nekem innentől kezdve a szakmámra kell elsősorban koncentrálnom. Nem csináltam belőle hiúsági kérdést, hogy már nem én vagyok az NB1-es kapus."

Ezt követően egyre inkább a civil pálya felé fordult és futott be rendkívül sikeres építészi karriert, de mellette a szakosztályvezetésben is tevékeny szerepet vállalt és utánpótlás edzőként számos fiatal tehetségét bontakoztatta ki. Tanítványai rajongtak érte, neki köszönhetően játékosai sokszor jobb szerelésben és labdával gyakorolhattak, mint a felnőtt csapat tagjai. A lenti képen az egykori játékostárssal, Csányi Józseffel látható, akivel nemcsak edzőjükként, hanem szinte második apjukként viseltettek a rájuk bízott gyerekek iránt.

Tamás Gyula 1941.11.12-én született Miskolcon. 1961-ben mutatkozott be a DVTK-ban, 143 NB1-es és 60 másodosztályú meccsen védte a csapat hálóját. 11-szeres felnőtt válogatott, 8 alkalommal a DVTK játékosaként öltötte fel a válogatott szerelést. 1970-ben a Vasasba igazolt, ahol az 1976/77-es bajnokságot megnyerve bajnoki címet szerzett, illetve 1973-ban a Magyar Népköztársasági Kupát is elhódította csapatával.

A beszélgetésen elmesélte, hogy a vár mellett nőtt fel és 12 évesen középcsatárt játszott az iskola csapatában. Egyszer beállt a kapuba, mert hiába rúgta számolatlanul a gólokat, rendre mégis kikaptak. Így indult a kapuskarrierje.

Úttörőként kezdett védeni a DVTK-ban, de hét évvel később mégis elment a Diósgyőri Bányászhoz, mert úgy gondolta, Tóth Lászlót nem fogja tudni kiszorítani a csapatból. Amikor nagykorú lett, Bodola Gyula hívta vissza a csapathoz és 1961.09.17.-én mutatkozott be egy Ganz-Mávag elleni meccsen. Rendkívül büszke volt rá, hogy sikerült kiszorítani a kapuból Hódi Zoltánt. Annak ellenére, hogy vetélytársak voltak, mégis nagyon jó viszony volt közöttük, ezt is jelzi, hogy két barátnőnek udvaroltak.

A beszélgetésen hallhattuk tőle, hogy mennyire sokat köszönhet Bukovi Mártonnak is, aki szinte fiaként kezelte őt és rengeteget foglalkozott vele külön is. „Marci bácsi mindig ott állt a kapum mögött és onnan irányított”-mesélte Tamás Gyula.

Megtudhattuk tőle, hogy 1964-ben, a csapat kiesését követően válaszút elé került, mert sok csapat szerette volna leigazolni, de ő maradt Diósgyőrben. Döntése helyességét igazolta, hogy a következő évben sikerült is visszajutni és általános vélekedés szerint jobban védett, mint előtte bármikor.

A következő években szinte kirobbanthatatlan volt a kapunkból, 1964 és 1969 között egy szezont kivéve az összes bajnokin ő védett. Egyedüli kivétel ez alól az 1968-as év volt, ekkor 11 meccsen Veréb Gyuri állt a kapuban Tamás sérülése miatt.

Bal oldali képen jobb oldalt a fiatal Tamás, mellette Kovács Mustos ül, jobb oldalon a válogatott Tamás Gyula

Természetesen beszélgettünk a legemlékezetesebb bajnoki meccseiről, amelyek közül kiemelkedett az 1967 április Honvéd elleni idegenbeli 4-1-es siker, amelyen a diósgyőri csikócsapat szinte leiskolázta a nagy nevekből álló fővárosiakat. Ezen a meccsen egyébként a teremben jelenlevő Sikora Feri volt a mezőny legjobbja, aki maximális, 5-ös osztályzatot kapott a Népsport szakírójától.

Tamás Gyula Albert Flórián elől öleli magához a labdát

Felidéztük a legfontosabb válogatott meccseit is, többek között a jugoszlávok elleni bemutatkozó találkozót, az osztrákok elleni idegenbeli győzelmet, melyen Tamás tizenegyest hárított. A meccset követően az osztrák sajtó a "Repülő párduc" illetve "A magyarok új Grosicsa" címekkel méltatta Tamás Gyulát.

Pályafutásához természetesen nemcsak sikerek, hanem kudarcok is párosulnak az embernek és nem volt ez alól kivétel ő sem. Az 1968.05.11-én Moszkvában lejátszott Szovjetunió elleni EB elődöntő visszavágón az MLSZ és a csapattársak nyomására úgy volt kénytelen vállalni a védést, hogy előtte másfél hónapig nem állt kapuban bajnoki meccsen sérülés miatt. "Hiba volt elvállalni, de a vezetők és a játékosok is kérleltek. Ez a meccs törte meg a pályafutásomat, megfosztott az olimpiai aranytól. Végig úgy volt ugyanis, hogy én utazom Mexikóba, hiszen a selejtezőkön végig én védtem. A moszkvai meccs után viszont bűnbak lettem és itthon hagytak." – emlékezett vissza a moszkvai meccsre, melynek az összefoglalóját is megtekinthette a hallgatóság.

Szóba került még természetesen a marseille-i, Csehszlovákok ellen 4-1 arányban elveszített VB pótselejtező is. Tamás elmesélte, sokáig úgy volt, hogy ő fog védeni, de a mérkőzés előtt félrehívta őt Sós Károly szövetségi kapitány és azzal az indokkal, hogy keveset védett villanyfényes meccsen, kihagyta a kezdőből. Ez volt a magyar labdarúgás első nagyobb megrázkódtatása, először fordult elő, hogy a válogatott nem vette sikerrel a VB selejtezőket. A honi sportsajtó azt taglalta a meccset követően, hogy ki tudja, mi lett volna, ha a korábban biztos csapattag Tamás Gyula véd?

Már az 1969-es bajnokság előtt szerette volna leigazolni a Vasas, az elnökség azonban nem járult hozzá a kiadásához. A két klub nem tudott ugyanis megegyezni a megfelelő minőségű cserében. A klubcserére egy évvel később került sor.

Rendkívül sikeres pályafutása befejezését követően elvégezte a külkereskedelmi főiskolát, 3 és fél évet Irakban dolgozott üzletkötőként, mellette az ázsiai ország válogatottjánál volt kapusedző. 1992-ben kapusiskolát alapított Budapesten, melyre már az első évben 80-as jelentkeztek. Itt együtt dolgozott többek között Andrusch Józseffel, a DVTK jelenlegi kapusedzőjével is. 1997-ben búcsúzott el a Vasastól, ahol szakosztályvezető és kapusedző is volt, és Salzburgba szerződött, ahol Sáfár Szabolcs felkészülését segítette, e mellett az utánpótlás kapusoknak tartott bemutatókat.

A bal oldali képen az 1969-es "Ön tizenegye" szavazás díjazottjaként Tamás jobbról a harmadik, a jobb oldali képen japán kapusoknak tart bemutatót

Veréb György egy kis Borsod megyei faluban, Mérán született 1949-ben. 287 NB1-es és 115 másodosztályú meccsen őrizte a DVTK kapuját. Kétszeres olimpiai válogatott, tagja a DVTK története során legjobb eredményt elért, bajnoki bronzérmet nyert és a Magyar Népköztársasági Kupát kétszer is elhódító Aranycsapatnak. Szakmai tapasztalatára, pedagógia érzékére a kapuskesztyű szögre akasztását követően a mai napig is igényt tart szeretett klubja.

Gyuri elmesélte, hogy 7. osztályos tanulóként vett részt Szerencsen egy toborzón, ahol felfigyelt rá Tóth József, aki az MVSC és a Borsod megyei ifiválogatott edzője is volt egyben, aki később az ő középiskolai testnevelő tanára és edzője is lett egyben a Vasútnál. Már középiskolásként rendszeresen védett az MVSC felnőtt csapatában és nagy megtiszteltetés volt számára, mikor leigazolta a DVTK. Hallhattuk tőle, hogy számára Tamás Gyula volt a példakép, a kapusok kapusa, nagyon sokat tanult tőle, állandóan figyelte a technikáját. Óriási dicsőség volt a számára, hogy a válogatott Tamás Gyula mellett 11 meccsen tudott védeni az 1968-as bajnokságban.

NB1-es bemutatkozására éppen Tamás Gyula sérülése miatt kerülhetett sor 1968.03.31.-én került sor az Újpest ellen korábbi otthonában, az MVSC pályán. A meccsen ott voltak a szülei, a tanári kar, és sokan utaztak Miskolcra Méráról is. Az ifjú Veréb ekkor még a középiskola negyedik osztályát taposta és be sem töltötte még a 18. életévét. A bemutatkozás jól sikerült, a mérkőzés 1-1-es döntetlennel zárult.

Tamás Gyula fővárosba történő távozása nyitotta meg az utat Gyuri előtt. Mindjárt az első évben Tátrai Sándor vezetőedző ezekkel a szavakkal dicsérte teljesítményét: "Veréb nagyon jól védett, néhány mérkőzésen óriási bravúrokat mutatott be. Teljesen feledtetni tudta Tamás Gyulát.”

A törökországi UEFA tornára készülő magyar ifjúsági válogatott, álló sorban balról a negyedik Veréb, előtte kettővel Salamon.

Természetesen, Gyurival is felidéztük a legemlékezetesebb mérkőzéseit, úgy mint az 1972-es Ferencváros elleni, idegenbeli diadalt, amelyen a meccs végén kivédte Novák Dezső tizenegyesét. De nem maradhatott el a visszaemlékezés az 1981-es Újpest elleni idegenbeli meccsről sem, amelyen Veréb 10-es osztályzatot érdemelt ki a Népsport szakírójától. Nevetve mesélte, hogy a Fradi elleni győzelem után Miskolcra hazaérve 3 csapattársával, Salamon Józsival, Görgei Csucsuval és Fekete Lacival négyesben egy ültő helyükben megették a felesége által elkészített 8 kilós libát.

A jelenlévő egykori csapattagokkal felidéztük az 1972-es Képes Sport teremkupát is, amelyen a DVTK csak rosszabb gólarányának köszönhetően maradt le a dobogó legfelső fokáról. Ezen Veréb védte a csapat hálóját, míg Tamás Gyula már a Vasasban szerepelt. A DVTK remekül helytállt a tornán, a teremben helyet foglaló Vass László lett a torna gólkirálya és a legjobb játékosa is egy személyben.

Az olimpiai válogatott mérkőzések kapcsán elsősorban nem arról a kettőről beszélgettünk, amelyeken Gyuri védett, hanem sokkal inkább a csehszlovákok elleni idegenbeli fájó vereségről, amelyen végül nem Veréb kapta meg az egyes mezt. A beszélgetés során kiderült, hogy Mészöly Kálmán nyomására Katzirzot állította a kapuba Lakat Károly, jóllehet a teljes magyar és cseh sportsajtó őt várta a kezdőbe. Azt is hallhattuk, hogy a szállodában az esti hírekből értesültek arról, hogy nem Veréb fog védeni a meccsen. A 3-2-es vereségnek köszönhetően a csehek jutottak ki végül az olimpiára, amit meg is nyertek.

Az olimpiai válogatottban Veréb Gyuri az álló sorban a harmadik

A csehszlolvákok elleni meccsen a kispadon középen

A nemzetközi kupameccsek közül a Hajduk Split elleni visszavágót veséztük ki egy kicsit részletesebben. A rendkívül izgalmas találkozón Veréb volt a meccs hőse, a hazaiak seregnyi lövését hatástalanította, a büntető párbajban pedig két tizenegyest is kivédett, de sajnos, a román játékvezető részrehajló bíráskodásának köszönhetően ez sem volt elegendő a továbbjutáshoz.

Veréb György pályafutásának méltatásakor nem lehet elfeledkezni a Videoton elleni 1998-as bónusz meccsről sem, amelyen 49 évesen állt a kapuba. Gyuri mosolyogva mesélte, hogy a csapat edzője, Tornyi Barna Gyuri feleségének és a megyei rendőrkapitánynak is kérte a segítségét, hogy beszéljék rá a védésre. A kapitánnyal parancsba akarta adatni, hogy védenie kell az utolsó fordulóban. A meccs ezen túlmenően azért is emlékezetes marad, mert a Gyuri helyére a 70. perc környékén beálló Dávidot egy szabálytalan megmozdulást követően kiállította a játékvezető és büntetőt ítélt. A tizenegyest pedig a mérkőzésen korábban gólt szerző Kiser remek vetődéssel hárította.

2018-ban immár tizenkettedik alkalommal rendezik meg Abaújszántón a Veréb-Kövesfalvi kapustábort, melyet eredetileg azzal a szándékkal indítottak útjára Soltész Zoltán barátjával együtt, hogy a környékbeli kapustehetségeknek lehetőséget biztosítsanak a tanulásra. A magas szintű szakmai munkának köszönhetően a tábor országos ismertségű lett és az ország több pontjáról érkeznek a fiatalok azzal a céllal, hogy tanuljanak Gyuritól és a meghívott kapusedzőktől. A tábor kitalálója, Soltész Zoltán elmondta, hogy nagy örömükre tavaly a DVTK szakmai stábja is ellátogatott hozzájuk és Andrusch József vezetésével bemutatót is tartott a gyerekeknek. A tábor lakói közül önként jelentkezők Zoltán kiséretében minden évben leróják kegyeletüket Rakaczki Bence sírjánál.

Szabó László a legfiatalabb négyük közül, 1953.04.27-én született Miskolcon. Kereken 100 élvonalbeli meccsen kezdődött az ő nevével a csapat összeállítása, e mellett 10 másodosztályú találkozón is őrizte a kapunkat a góltól. Veréb Gyurihoz hasonlóan bajnoki bronzérmesnek és kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa győztesnek mondhatja magát. Annak ellenére, hogy hosszú éveken keresztül küzdött Veréb Gyurival az egyes mezért, akkor is és ma is nagyon jó barátságban vannak egymással. Példamutató sportemberek.

Végigjárta az utánpótlás szamárlétrát és előbb Borsod ifi válogatott lett, később 10 alkalommal szerepelt az ifjúsági válogatottban valamint 15-ször az utánpótlás válogatottban.

A Kelet-Magyarország ifjúsági válogatottjában a székesfehérvári területi döntőn

A magyar ifiválogatottban a katowicei nemzetközi tornán

Veréb Gyurihoz hasonlóan ő is nagyon fiatalon mutatkozott be a DVTK felnőtt csapatában, még csak 18 és fél éves volt, amikor az 1971/72-es bajnokság 8. fordulójában debütált a Salgótarján ellen.

Laci elmesélte nekünk a 77-es kupagyőzelem kulisszatitkait, a Vasas elleni döntőt követő csapatfotó készítéstől kezdve az egy hónappal későbbi kupaátadásig bezárólag.

Felidéztük diósgyőri pályafutásának legsikeresebb évét, a 78/79-es bajnokságot, melyen bronzérmet nyert a csapat. Ebben az évben Szabó 32 meccsen mindössze 27 gólt kapott, így az ő meccsenkénti kapott gól átlaga valamennyi NB1-es vetélytársától jobb volt.

A nemzetközi kupameccsek közül mindenképpen az élre kívánkozik vele kapcsolatban a Celtic elleni 1980-as megmérettetés. Laci elmesélte, hogy a kinti meccsen az első félidőben még nagyon jól állta a csapat a skót rohamokat, a másodikban viszont nem találták az ellenszerét a rengeteg kapu elé beívelt labdának és 3 vagy 4 gól is fejesből született. Az is kiderült, hogy a skótok ellen pályára lépő csapat meg sem közelítette tudásban a korábbi évek csapatát, hiszen Salamon már Görögországban játszott, Kutasi visszament Szegedre, Váradi Ottó pedig már Nyíregyházán futballozott, valamint eltiltás és sárga lapok miatt többen is hiányoztak. A visszavágón aztán Görgei Csucsu két góljának köszönhetően szép sikert könyvelhettek el a Celtic legyőzésével.

1982-ben Szegedre igazolt, de Laci elmondta, hogy szívében mindig is diósgyőrinek érezte és érzi magát most is. Ezt a lépést azonban meg kellett lépnie, mert Dr. Puskás Lajos, a DVTK akkori vezetőedzője Veréb és Gulyás mögött a harmadik számú kapusként számolét vele, ő pedig mindenképpen védeni szeretett volna.

Döntését igazolta, hogy az 1983/84-es bajnokságban a 9. helyezést elérő SZEOL AK. játékosaként a Népsport osztályzatai alapján ő érdemelte ki a legjobb kapusnak járó elismerést. Többször is remek teljesítménnyel rukkolt elő, a Győr elleni idegenbeli meccsen például két tizenegyest is kivédett és 9-es osztályzatot kapott. Ezzel is igazolta, hogy hiba volt lemondania róla Puskás Lajosnak.

A Rába-partiak elleni hazai meccsen pedig olyan történt, ami a magyar labdarúgásban szinte egyedülálló volt. A 4-2-re megnyert diadal után nem kevesebb, mint 10 szegedi játékos volt megtalálható a Népsport forduló válogatottjának 1. és 2. csapatában.

A következő évben aztán a sikercsapat sajnos kiesett az élvonalból. Az 1985/86-os bajnokságban a Békéscsabát erősített, pályafdutását pedig az Eger színeiben fejezte be 1987. júniusában és itt is telepedett le családjával.

Bízom benne, hogy sikerült felkelteni az érdeklődéseteket és megtekintitek a beszélgetésről készült 3 részes videofelvételt. A Szemere Szalonban a festmények miatt a fényviszonyok nem a legjobbak a felvétel készítéséhez, de remélhetőleg ez nem fog rontani az élményen.

Fotók: Baranczó Benedek és Max