Egy elveszett álom

Egy újabb Betyár visszaemlékezésével folytatjuk "Életem meccse" sorozatunkat. A szatymazi és a rúzsai Betyár után következzék a vásárhelyi Betyár írása a számára legemlékezetesebb DVTK meccsről. Ez sorozatunk tizenharmadik része. Az írás után megtalálhatók az eddigi megjelent részek linkjei, de az előző részek elérhetők a fenti menüsorban az Életem meccse feliratra kattintással is.

Fogadjátok szeretettel a vásárhelyi Betyár, Szűcs Géza írását. Ne feledjétek, hogy Gézunak egy "hazai" meccsre 250 km-t kell megtennie ide és vissza is!

Életem meccse? Igen, én is folytatom a közhelyes dumát, hogy nehéz egyet kiválasztani. 22 éve vagyok már DVTK szurkoló és én is láttam már sok mindent. Igazából rengeteg meccsre emlékszem, van köztük szomorú és boldog egyaránt.

A fő meccs előtt szeretnék felsorolni párat, ami valamiért meghatározó pillanat volt a DVTK-val való kapcsolatomban.

2001-ben láttam először a csapatot élőben Makón az NB II-ben.

Makón a Harcosok között jobbról a második vagyok.

2002-ben Békéscsabán jó kis kőzápor érkezett ránk a derék lila tábor felől.

2004 tavaszán jutottam el először Miskolcra egy Kispest elleni meccsre, aztán így vagy úgy, de feljutás.

Indulás Miskolcra a Honvéd elleni meccsre

Végre NB I-es meccs a Pápa ellen, de sajnos ott is vereség

2011-ben a Mezőkövesd elleni vereség végül mégis csak feljutást ért.

A Ligakupa győzelem a Videoton ellen.

A szomorú stadionavató, ahol ismét vereség.

Amikor élőben tudom megnézni a csapatot, valahogy többnyire vereség volt a vége, de sosem szegte kedvem, miért is tette volna, sosem hangos sikereknek örültünk. Azért szép emlék a tavalyi szezonzáró meccs is, 3-0 az Újpest ellen, ott aztán volt öröm.

Szóval, sok-sok felejthetetlen meccs, ezer emlék, de van egy meccs, ami igazán különleges lett volna a számomra, az újkori történelem legnagyobb sikerét éltem volna át. Csak mi győzhetünk!

2014. május 25. Kupadöntő az Újpest ellen. Pazar párositás. Csak mi győzhetünk! Két kocsival utaztunk a Betyárokkal és pár DVTK szimpatizással. A 30 szülinapon másnapra esett, így dupla ünnepre készültem. Csak mi győzhetünk! A hangulat utánozhatatlan és varázslatos volt, szurkoltam mint a bolond, az se érdekelt, hogy vezetnek a lilák. Nem érdekelt, mert tudtam, csak mi győzhetünk. Annyira akartam azt a győzelmet. Aztán a végén az egyenlités. Szavakkal leírni nem lehet azt a pillanatot, őrjöngött mindenki, egymás nyakában az emberek. Na, ekkor biztos voltam benne, hogy csak mi győzhetünk. Már ment a hosszabbitás és én egyszer csak sírtam, csak sírtam, potyogtak a könnyeim. Nem látta senki, mindenki a meccset nézte, éreztem, hogy hatalmas dolgot fogok látni, annyira akartam a győzelmet. Csak mi győzhetünk. Jogtalan kiállítás, nem baj, nem lesz baj. Tizenegyesek. Nem baj, nem lehet baj. Csak mi győzhetünk.

Nem mi győztünk...Illetve dehogynem, mert hiába vettek el tőlem egy álmot, én azóta ugyanúgy szurkolók a DVTK-nak. Hol nagyon lelkesen, hol kevésbé, de egy biztos, soha nem adom fel.

Ez a szerelem már örök marad, történjen bármi is....

Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Vagyunk négyen, akik voltunk már győztes meccsen Balmazújvárosban >>>> Atyesz írása

Kézfogás - kis Kökesz írása egy 63-as Ózd-DVTK NB II-es bajnokiról >>>>>>

Egy felejthetetlen teremtorna története - Fazekas Béla visszaemlékezése >>>>>

Szabolcsi gyerekként diósgyőrivé lettem - Vass László visszaemlékezése >>>>>

Miskolc-Diósgyőr, a Szinvaside Derby - DWM írása >>>>>>

57-ben egy hetessel égettük a Kecskemétet - Slózi írása egy 63 évvel ezelőtti meccsről>>>>>

A TIR-ek ellen mindig élvezet - dfcwolf írása >>>>>

Te nem ismered ezt a csávót valahonnan? - Miki@ írása >>>>>

Zakatol - Egy Délvidéki Betyár, Orbán József írása >>>>>

Audio kimenet - Betyárok írása >>>>

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>