„Büszkék lehetünk a teljesítményünkre”

Újjáalakulásának második évében ezüstérmet szerzett a DVTK kézilabda csapata

Újjáalakulásának második évében nagyszerű teljesítménnyel ezüstérmet szerzett a DVTK kézilabda csapata újoncként az NB II-ben. Az eseménydús szezont a csapat vezetőedzőjével, Molnár Andrással értékeltük, aki beszélt arról a bizonyos egy gólról, a tanulásról, a jövőről és arról, hogy mi mindent adott neki a Diósgyőr egy év alatt.

- A második helyen zárt a DVTK férfi kézilabda csapata újoncként a bajnokságban, azonban pár fordulóval a vége előtt akár az élre is ugorhatott volna a Diósgyőr. Így egy kicsit keserédesre sikerült a szezonzárás, azonban adja magát a kérdés, hogy ha a bajnokság előtt valaki azt mondja neked, hogy ezüstérmesek lesztek aláírtad volna?

- Edzőként mindig a lehető legtöbbre kell törekedni. A felkészülés alatt már éreztem, hogy jók lehetünk, mindezt nyilván annak tükrében, hogy tudtuk van egy brutális bajnokesélyese ennek a mezőnynek, de ettől függetlenül őszintén megvallva én titkon bíztam abban, hogy meg tudjuk nyerni a bajnokságot. De ha onnan nézzük, amikor a szezon előtt azt mondtam, hogy a minél jobb helyezés elérése a cél,í nyilván ez az ezüstérem annak a tükrében egy jó eredmény, és igazán sokkal több nem is volt ebben az idényben. Talán a Mezőkövesd mérkőzés utáni pontvesztések, amik gyakorlatilag már nem számítottak, hiszen titkon tudtuk, hogy a Kövesd nem valószínű, hogy fog hibázni, és ez a lelkekben, nem is a munkában, mert a srácok ugyanúgy harcoltak és küzdöttek, de valahol a tudat alattiban ott volt, hogy ez a hajó sajnos már elment. Ettől függetlenül büszkék lehetünk az elért eredményeinkre és a nyújtott teljesítményünkre, és igazán ez a legfontosabb dolog, illetve, hogy tanuljunk a hibáinkból, hogy azok, amik most megtörténtek velünk a következő szezonba ne törtjének. Én hiszem, hogy ez nekünk „tanuló pénz és tanuló év” volt a továbblépés szempontjából.

- Említetted a srácokat. Egy fiatal játéksokból álló csapattal kezdhetted meg a munkát tavaly nyáron, mennyire ment gyorsan az összeszokás és az elképzeléseid adaptálása?

- Teljesen új rendszerre álltunk át a megyei bajnokság után, amely csapat nagy része megmaradt és hozzájuk igazoltunk pár játékost. Gyorsan átmentek a kért dolgok, mert ezek a srácok nagyon büszkék voltak arra, hogy ebbe a klubba játszhatnak és nagyon akarták a sikert, ami látható is volt. Igazából a hazai Mezőkövesd mérkőzésig az edzéseken szinte egy hangos szó sem hangzott el, utána pedig csak a belső motiváció alábbhagyása miatt volt erre példa. Ez érthető is, és engem is új dolgokra tanított meg. Összességében nagyon hamar átálltunk a gyors játékra, átalakítottuk a védelmünket, új játékelemek kerültek be, és tanárként azt tudom mondani, hogy nagyon jól haladtunk a tananyaggal, látható volt a fejlődés, különösen ősszel, mérkőzésről-mérkőzésre.

- Térjünk rá a szezonra, magabiztos győzelemmel kezdtetek a DEAC II. ellen majd jött a Mezőkövesd elleni idegenbeli találkozó, amire a jelenből visszatekintve azt lehet mondani, hogy kulcsfontosságúnak bizonyult. Mondhatjuk azt, hogy túl hamar kellett egy ilyen nagy téttel bíró meccset megvívni a legfőbb riválissal?

- Gyakorlatilag igen, ez a meccs a végén borzasztóan szoros volt. Döntetlenről indult a végjáték, ahol ziccereket és a hétméterest hibáztunk, ők viszont gólra váltották a helyzeteiket, amíg mi egyre jobban kockáztattuk. Ha tudtuk volna, hogy mi vár ránk, akkor minden más. Nem próbálunk még közelebb menni, hanem lehet, hogy azt mondjuk elég a két gólos vereség. De nyilván két forduló után hússzal előttünk ezeket nem tudhattuk. A végjátékban az döntött, hogy mi hibáztunk ők pedig nem. Itt ismét előjön, hogy a rutin döntött, mert úgy gondolom, hogy nem kézilabdában és erőnlétben kaptunk ki, hanem a rutin miatt történt ez a bajnokság úgy, ahogy.

- A harmadik fordulótól viszont egy hosszú győzelmi széria vette kezdetét 15 sikerrel, 210 napos veretlenségi sorozattal, mi volt ebben az időszakban a kulcs?

- Amire korábban is utaltam már, a fejlődés. A tananyag szépen ment át a srácokba és egyre nagyobb önbizalmuk lett, ahogy jöttek a győzelmek sorba. Ez a lendület igazi lendület volt a hazai Mezőkövesd meccsig, de ott teljesen egyértelmű törés volt észlelhető a csapatnál, és nem a játékukban, nem a hozzáállásukban, nem a munkában. Egyszerűen nagyon nehezen tudták azt feldolgozni, hogy ott voltunk és gyakorlatilag egy góllal elment a bajnokság. Ettől függetlenül ez nem magyarázat arra, hogy pontokat szórtunk el utána. Ebben is előre kell lépni, egy szezonon keresztül kell feszesnek lenni, mindannak ellenére, hogy ilyen helyzet alakult ki. Nekem is meg kell tanulnom, hogy ilyen fiatal csapatnál egy ilyen győzelmi széria alatt még rövidebbre kell fogni a gyeplőt. Ettől függetlenül tényleg nem lehet panaszom a fiúkra, és nagyon bízom benne, hogy a következő szezonra meg tudunk újulni, mert szerintem hasonló bajnokságnak nézünk elébe. Optimista emberként viszont bízom abba, hogy ez a bajnokság megtanított minket olyan dolgokra, hibákra, amiket a következő évben ki fogunk tudni küszöbölni, ami fontos lesz, ha szintet szeretnénk lépni.

- Visszatérve még a múltba kicsit, a Mezőkövesd ellen 1200 néző előtt játszottak - azon a hétvégén egyébként csak az első osztályú FTC-Veszprém meccsen voltak annyian a lelátókon - hogyan éltétek meg ezt belülről?

- Az első gondolatunk a meccsről az, hogy elképesztően hálásak vagyunk mindenkinek, aki eljött erre a fontos rangadóra, és ilyen hangulatban, hidegrázós környezetben játszhattunk. A fiatal játékosainknak többnek sajnos ez béklyót rakott a kezére, lábára. Voltak, akik ezt az extrém helyzetet nem tudták jól kezelni, de voltak, akik hamar át tudtak ezen lendülni. Nagyon bízom benne, hogy lesznek még ilyen mérkőzéseink a Generáli Arénában, hiszen ahhoz, hogy ennyi ember előtt játszunk könnyen hozzá lehet szokni, és nyilván ennek csak pozitív hatása van. Óriási érzés volt, de itt is kijött a rutintalanságunk, hogy amikor „meg voltunk” és négy góllal vezettünk, akkor is rohantunk tovább. Az akarat azonban a rengeteg nézőnek is köszönhetően extra volt, de sajnos a krízis helyzeteket nem tudtuk még igazán jól kezelni. Ez volt az a mérkőzés, amit nem veszíthettünk el. Végül nem is veszítettük el a csatát, csak a háborút.

.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu