Betyárok: Bacsa Patrik találkozása Szulejmánnal

Egész héten mondogatta Szűcs Gézu barátom és szurkolótársam, hogy csak át kéne menni Szegedre az Újpest – Videoton meccsre. Orbán Józsi Rúzsáról kerek-perec kijelentette, hogy őt nem érdekli más, csak a Diósgyőr, az Újpest meg a Vidi pedig végképp nem. Én még kérettem magam egy darabig, de aztán arra jutottam, hogy munka után, Szegeden, késő este, nyirkos-nyákos hidegben egy kongó stadionban nézzek valami gyatra mérkőzést, arra nincs szükségem. Amúgy voltunk már együtt ott jó hangulatú meccseken, a nyitón, a Csaba elleni rangadón és háborún többek közt. Mindezek ellenére Gézu elszántsága töretlen volt, azt mondta, ez történelmi pillanat, az első mb1-es bajnoki labdarúgó mérkőzés az új szegedi stadionban, egy Videoton – Újpest, Diósgyőriként… hát ezt nem lehet kihagyni, ott a helye.

Hát helye az volt bőven, a lilák bojkottálnak ugye, Fehérvár is messze van főleg kedd este, de azért néhány száz szegedi érdeklődő csak akadt.

Kezdődött azzal, hogy Gézu a buszon hagyta a jegyét, vennie kellett másikat, de ez sem szegte kedvét. Az újpesti oldalon ült, illetve állt, nem voltak harmincan, csendben élvezte a megismételhetetlen történelmi pillanatokat, néha lement sörért, az is különleges volt, mert senki sem állt a sorban.

Igy telt el közel 60 perc, mikor is váratlanul, mint betyár a ködből, felbukkant előtte maga Bacsa Patrik! Épp oda jöttek melegíteni az újpesti tábor (helye) elé. Gézu hirtelen felocsúdva magasztos gondolataiból, olyannyira izgatott lett, hogy elszántan, de óvatosan – mégiscsak az újpesti szektorban volt, ne feledjük! – lement a kerítéshez és odasúgta: Heeee! Hallod? Patrik! Gyere mán ide! Patrik kissé zavarba jött, de miután a melegítést vezénylő másodedző lelépett, csak oda ment Gézuhoz, aki halkan suttogósra fogva elmondta neki, hogy itt is vannak ám Diósgyőriek és ő is az, és hogy csinálhatnának-e egy közös képet. Képzeljük magunkat egykori kedvencünk helyébe: Szegeden, egy Újpest meccsen, melegítés alatt, egy hatalmas fekete szakáll magyaráz neki lelkesen – inkognitóban!

Csendben megigérte, hogy meccs után visszajön, és folytatta a gyakorlatot.

Rendkivül izgalmas lett hát így a mérkőzés vége Gézu számára. Kétségek közt gyötrődve toporgott a hidegben, vajon kijön majd? Nem jön ki? Lefújták az összecsapást, várt… már csak ő állt kősziklaként, mint Boszporusz felett a minaret, a szektorban, és várt… A kerítés túloldalán türelmetlenkedett még néhány újpesti biztonsági tag, akik egyre idegesebben tekingettek Gézura, hisz’ nem hagyhatták el helyüket, míg a tábor el nem távozik. De Gézu várt…! Lassan előbújtak a csillagok, előre vetítvén a fagyos, néma alföldi éjszakát – csak a távoli dorozsmai templom harangjának halk kongása rezgett a levegőben – és Gézu várt!

És igen! Egyszer csak az egyik biztonsági felvakkant: nézz már! Jön valaki! És valóban, Bacsa Patrik kijött negyed órával a meccs után az újpesti táborban tartózkodó egyetlen -Diósgyőri -szurkolóhoz!

Azt hogy mit, miről beszélgettek, maradjon az ő titkuk, de hősünk végül a másfél(!) órát késő utolsó járattal ért haza, igy éjjel 1 órára sikerült végre álomra hajtani fejét, abban a boldog tudatban, hogy szemtanúja volt történelmi pillanatoknak és Bacsa Patrik emberi nagyságának. Még az sem zavarta, hogy négy negyvenkor már csörgött az óra…

A derék családapa mosolyogva aludt el - azt álmodta, hogy gyalog ment Diósgyőrbe történelmünk első BL meccsére, de elhagyta a jegyét és le is késte a kezdést, így kétségbeesve, hiába próbált bejutni a stadionba, senki sem foglalkozott vele, mindenki a meccset nézte. Ekkor megjelent az égből, egy hőlégballonból leereszkedve Bacsa Patrik, felkapta Gézut és beejtette az ultraszektorba. Pont látta az első gólunkat...