Bárdos Bence: Kiegyensúlyozottabb lettem

A Gólörömben megjelent interjú bővített, aktualizált változata.

Bal oldali védőből belső védő lett az utóbbi mérkőzéseken Bárdos Bence, aki a társaival kapott gól nélkül hozta le a Kazincbarcika és az MTK elleni találkozót, Gyirmóton az utolsó pillanatban, az MTK ellen a meccs elején mentett a gólvonalon.

A Gólörömben megjelent interjú bővített, aktualizált változatából idézünk:

Az utóbbi három és fél meccsen új szerepkörben láthattunk. Szatmári Csaba piros lapját követően Dragan Vukmir vezényelt a védelem közepére még Pécsett, mekkora tapasztalattal rendelkeztél ezen a poszton?

A négy védős rendszerben belső védőt mindössze egy-két alkalommal játszottam, amikor a DVTK tartalékban Zsivoczky Gyula állított arra a posztra. A három belső védős felállásban kicsit többet szerepeltem, Kondás Elemér többször bízta rám ezt a feladatot. Úgy érzem, Pécsett megálltam a helyem, ezért maradtam a csapatban.

A 192 centiméteres magasságoddal nem az a tipikus szélső hátvéd vagy, hogyan kerültél mégis oda?

A magasságom ellenére rendelkezem a poszthoz szükséges gyorsasággal, az viszont vitathatatlan, hogy az alacsony súlypontú támadókkal szemben hátrányban vagyok a földön. Egészen 16 éves koromig egy átlagos magasságú játékosnak számítottam a pálya bal oldalán, amikor egyetlen nyár alatt tizenegynéhány centimétert nyúltam, de ennek ellenére maradt a posztom.

Légy szíves hasonlítsd össze a szurkolóknak, hogy mi a feladata egy védőnek a négy védős rendszerben belső védőként és szélső hátvédként, illetve a három belső védős felállásban bal oldali belső védőként és szárnyvédőként!

A legnagyobb koncentrációt, fegyelmet és a legegyszerűbb megoldásokat a négyvédős rendszer belső védő posztja igényli, hiszen ott egy hiba végzetes lehet, maximum a kapus tud segíteni. A három belső védős felállásban bal oldali belső védőként lehet számítani a középső védő támogatására, ugyanakkor sokkal nagyobb területet kell bejátszani. Időnként ki kell húzódni szélre, és esetenként fel lehet lépni a támadásokkal is. Balhátvédként természetesen sokkal többet kell futni, a négy védős rendszerben a védekezés az elsődleges feladat, le kell zárni a pálya szélét, de alkalomadtán a támadásról sem szabad elfeledkezni, elvárás a kombinatív játék és a beadás. A négy poszt közül a szárnyvédőé a leginkább támadó, a teljes bal szélt be kell játszani, hiszen senki nincs közvetlenül előtte és mögötte. A játék képéből adódóan védekezés és támadás egyaránt feladat, és ezen a poszton kell a legtöbbet fel-le futni.

A posztváltásodon túl hogyan jellemeznéd még az edzőváltás következményeit?

Új felfogásban játszunk, amit a stáb igyekszik gyorsan megtanítani nekünk. Ennek érdekében minden edzés előtt videózunk. A hét elején kielemezzük a saját mérkőzésünket, mit csináltunk jól, mit kellett volna másként. A folytatásban Kuznyecov Szergej a topcsapatok mérkőzéseiből kivett jeleneteken keresztül megmutatja, milyen irányba tartunk. Időnként külön nekünk, védőknek is tart foglalkozást, ahol a képernyő, majd a mágnestábla előtt magyarázza el, mikor milyen pozíciót kell felvenni a pályán, melyik helyzetben milyen mozgást vár el tőlünk, illetve hová kell passzolni. A fociban mindig az adott helyzetre kell reagálni, de sokat segít, hogy van a játékosok fejében egy elképzelés, amihez mindig lehet nyúlni. Egészen más jellegűek az edzések is, percre pontosan minden ki van számolva, milyen hosszú egy feladat, mikor lehet kortyolni közben egyet.

Egy labdarúgóból leginkább a pályán nyújtott teljesítményét látjuk, pedig legalább enynyire fontos az edzések között eltöltött idő minősége is. Te hogyan tudsz pihenni, kikapcsolódni?

A mérkőzés teljes odafigyelést igényel, védőként nem szabad egy pillanatig sem az előző szituáción rágódni, mert akkor jön a baj. Egy fokozott szellemi és fizikai igénybevételt jelentő meccset követően nehezen alszik el az ember, és másnap is nehéz visszaállni a hétköznapi üzemmódra. Számomra kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújt a horgászás, imádok egyedül és társasággal is kimenni a vízpartra. Elsősorban a Tiszára járok Könyvi (Könyves Norbert - a szerk.) társaságában - kedvencem a ponty -, mert megnyugtat a természet közelsége, élményeket ad, ugyanakkor át tudom gondolni az elmúlt napok eseményeit.

Nem szoktad nagy dobra verni, de támogatsz egy kutyamenhelyet is.

Egy kicsi panellakásban nőttem fel, és amikor meglátogattuk a kertes házban élő rokonokat, akkor imádtam a kutyákkal játszani. Mindig szerettem volna egyet, de soha nem volt, igaz most a barátnőmnek, Flórának van. Tél óta vagyunk együtt, összeillő párt alkotunk, ami jó hatással van a teljesítményemre is, szerintem neki is köszönhető, hogy egy jó átlagot mindig tudok hozni, mert kiegyensúlyozottabb lettem a pályán és azon kívül is. Visszatérve a kutyákra, sok a kóbor állat, a befogadásuk, orvosi ellátásuk sok pénzbe kerül. A saját lehetőségeim szerint próbálom támogatni a menhelyen dolgozók munkáját.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: dvtk.eu