A Kerekdombtól a Kehelyig: a diósgyőri sportpályák története

Miskolcadhatott.hu múltidéző blog írása 2018-ból.

2018. május 5-én hatalmas mérföldkőhöz érkezett a diósgyőri labdarúgás, hiszen ekkor került sor az első hivatalos tétmérkőzésre az új DVTK stadionban.

Nagy Attilának, a miskolcadhatott.hu szerzőjének a történeti áttekintése képet ad arról, hogy milyen hatalmas mértékű infrastrukturális fejlődésen ment keresztül a diósgyőri sport az elmúlt valamivel több mint 100 évben.

A DVTK 114. születésnapja alkalmából adózzunk tisztelettel mindazoknak, akik ebben az időszakban mindehhez hozzájárultak: a vasgyári ifjoncoktól a régi stadion(ok) karbantartóiig, nem elfeledve az új létesítmény tervezőit, építőit sem.

A

A két fotó készítése között 107 év telt el.

KEREKDOMB LEGELŐITŐL AZ ELSŐ PÁLYÁIG

1907-ben a diósgyőri már az ország legnagyobb vasgyára volt, lakótelepein, a kolóniákban 10.000 fő élt. Ez év augusztusában költözött Budapestről a vasgyári Schulek családhoz a játék szabályait ismerő Bende Antal: az általuk közösen megrendelt labdával már szabályszerű keretek között kezdtek el a vasgyári ifjoncok játszani. Futballpálya híján azonban a legények csak a Kerekdomb alatti réten tudtak egymás között focizni, innen azonban rendszerint elzavarták őket a legelőtársaság dolgozói. A leglelkesebb fiatalok úgy döntöttek, hogy – a Miskolci Sportegyesület mintájára – hivatalos egyesületi formában szervezik meg tevékenységüket. Mivel nem volt felnőtt az alapító tagok között, felkérték Vanger Vilmos elemi iskolai tanítót, hogy töltse be az újonnan alakuló sportegyesület elnöki tisztségét.

Bár a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) már 1910. február 6-án megalakult, még másfél évig a Kerekdombnál kialakított futballpályán kellett játszaniuk. Vanger felismerte, hogy kevés tekintéllyel bír a gyárigazgatóság előtt egy új pálya megépítéséhez, így az elnöki tisztséget csak ideiglenesen vállalta. 1912-ben a DVTK élére Oka Simon főmérnök került, aki hamar megnyerte Allender Henrik akkori gyárigazgatót az új futballpálya megépítésére, ami a DVTK jövője szempontjából létkérdésnek számított.

A DVTK első hivatalos mérkőzése még a Kerekdombon: 1910.05.01. DVTK – MSE 2-1

A vasgyári vezetők két területet jelöltek ki: az egyik a Nagyiroda (I. sz. hivatalház) és az Újdiósgyőr között húzódó vasútvonaltól nyugatra eső szakasz, míg a másik a sínpár–munkás étterem–mészárszék és a Szinva patak által határolt terület: a talajvizsgálatok után végül ez utóbbit találták alkalmasabbnak futballpálya építésére.

A „MUNKÁS ÉTTEREM MÖGÖTTI” PÁLYA

A sportpálya 1911 tavaszán induló építését páratlan összefogás övezte. Maguk a játékosok nagy lelkesedéssel végezték a földmunkákat, a salak szétterítését és az egyéb munkálatokat is. Így az év augusztusára elkészült a várva várt sporttelep, amelyen egy 96×46 méteres, salakos futballpálya, valamint egy ahhoz tartozó futókör kapott helyet. A pályának a villamos sínpár felőli oldalán egy 60 méter hosszú, fából készült, 5 sorból álló lelátót, ezzel szemközt, a mészárszék felőli oldalon állóhelyeket alakítottak ki. A „munkás étterem mögötti” pályát ünnepélyes keretek között, 1911. szeptember 3-án vették használatba a DVTK sportolói.

A “munkás étterem mögötti pálya” háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak.

1922-ben a labdarúgópálya méretét – a kor szabványainak megfelelően – 110×55 méteresre növelték. A DVTK ebben az évben nyerte meg először a Kerületi Bajnokságot, majd játszhatott a Vidék legjobbja címért, így nem csoda, hogy nem csak a pályát, hanem a nézőteret is át kellett alakítani. Négy évvel később, amikor a DVTK sorozatban a negyedik kerületi bajnoki címet szerezte meg, hozzáfogtak a nézőtér bővítéséhez. A mészárszék felőli oldalra építettek egy új tribünt, míg a villamos sínpár felőli oldalon nagyobb állóhelyeket alakítottak ki, így az addigi ülő- és állóhelyeket lényegében megcserélték.

Nem is lehetett volna méltóbb mérkőzéssel felavatni az újjávarázsolt sportpályát, mint a két, örök rivális vasgyári csapat mérkőzésével. 1927. június 16-án a munkáscsapat DVTK és a tisztviselői csemetékből álló Diósgyőri Athletikai Club (DAC) összecsapásából a DVTK jött ki jobban, 6-3-ra megnyerte a tribünavató mérkőzést.

Teltház előtt avatták a vasgyári pálya új tribünjét.

Bár a régi sporttelepet többször fejlesztették, mégsem jelenthetett hosszabb távon megoldást. Mivel a pályát folyamatosan két egyesület több mint tucatnyi futballcsapata és számos atléta használta, így az nem bírta el a folyamatos terhelést. 1935-ben a DVTK már negyedszázados jubileumát ünnepelte, tizenkétszeres kerületi bajnokként pedig joggal lobbizott az országos bajnokságba való felkerülésért.

KELL EGY STADION!

Az egyre növekvő nézőszám és a DVTK jó szereplése indokolta egy új stadion építését, hiszen az NB-s bajnokságba kerülésért küzdő vasgyáriak felnőtt csapata nem tudott zavartalan edzésmunkát végezni. A klub vezetősége jelezte is igényét a gyárigazgatóság felé egy új, korszerűbb, nagyobb befogadóképességű stadion építésére. Markotay-Velsz Jenő, a MÁVAG akkori igazgatója azonban csak abban az esetben egyezett ebbe bele, ha a két vasgyári sportegyesület fuzionál. Hosszas egyeztetések után, de a két addigi rivális, a DVTK és a DAC vezetői végül elfogadták a feltételt, így elkezdődhetett az építés előkészítése.

Az új diósgyőri stadion “alapkőletétele” 1937-ben. Ez a stadion már a mai helyén épült.

A stadion terveit illetően hamar döntés született. Lucsányszky Gézát, az atlétikai szakosztály elnökét berlini tanulmányútja – az 1936-os berlini olimpiára épített stadion – ihlette. Így a diósgyőri stadion füves pályájának méretei azonosak lettek a berlini stadionéval, főbejáratnak pedig maratoni kaput építettek. A stadion főépülete lelátóként és klubházként is funkcionált: a kor igényeihez mérten öltözőhelyiségeket, vizesblokkokat építettek, az emeleti helyiségekben a vendégcsapatnak, illetve a nem vasgyári illetőségű hazai játékosoknak alakítottak ki szálláshelyet.

Az új sporttelepről Némethy Imre, a DIMÁVAG ügyvezető elnöke a következőket nyilatkozta a Sporthírlapnak egy hónappal a tervezett megnyitó előtt:

„Közel másfél évi munka után jutottunk el a mai állapotig, amikor már a megnyitó ünnepség műsoráról kell gondoskodnunk. Június 8-ra tervezzük az ünnepélyes megnyitást, erre a napra olyan műsort hozunk össze, amilyet vidéki egyesület még nem látott. (…) Remélem, hogy az új pálya nemcsak a csapat játékában, hanem a közönség viselkedésében is kedvező változást fog hozni.”

Végül az ünnepélyes pályaavatóra 1939. június 25-én került sor 6000 néző jelenlétében. Az építkezés költségeit 625.000 pengőre taksálták. A korabeli sajtó következőképpen emlékezett meg az eseményről:

,,A DiMÁVAG pályaavató ünnepélyének nagyszabású előkészítő munkája a mai napon befejeződött. (…) A kultuszminisztérium képviseletében vitéz Tárczay Felicidesz Román dr. miniszteri tanácsos vesz részt az ünnepélyen. A délutáni sportnapon a magyar sport kiválóságai találkoznak és mérik össze erejüket az új stadionban. A diósgyőri sportünnepély elé élénk érdeklődéssel tekint Miskolc és az egész megye sporttársadalma. A sportközvélemény ugyanis azon a véleményen van, hogy a stadionavatás egyben biztató előjele kell, hogy legyen a magyar sport örvendetes fellendülésének.” (Magyar Jövő, 1939. június 24.)

Tovább a miskolcadhatott.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>>>

forrás: miskolcadhatott.hu