DVTK - ETO FC Győr 2-4

Ezen is túl vagyunk. "Szerencsére" nálunk minden állandó azaz nem változik semmi. Meccsek óta arról beszélünk  a mérkőzések közben, hogy majd mindegyik csapat meghatározó kapusra épül.  A hátvédeink kivétel nélkül technikailak gyengécskék és lassúak. Ezért jellemző a mérkőzéseinken az állandó hazaadás a kapusnak, mert nem tudnak előre pontosan passzolni az meg belerúgja a vakvilágba. A földön vezetett labdával támadás építés szinte alig valósul meg. Ez abban is látszik, 2-3 pontos passz után elveszítjük a labdát és az ellenfél már kezdi is a támadás felépítését. Volt több eset amikor számoltam a győri passzokat és rendszeresen 20 fölött csinálták. Ez a pontosságon és a labda kezelések gyötrő hiányosságából is adódtak nálunk. A Győr rövid idő múlva előkelő helyezésért és nemzetközi kupa szereplésért fog küzdeni. Na persze kurva szerencséjük van, hogy nekik valós tulajdonosuk van. Világi nem szórja feleslegesen a pénzt sem a DAC-ba sem a Győrbe. De annyit viszont ad ami kell egy eredményes csapatra. És ami lényeg, nála folyamatos számon kérés van, nincs léhűtők garmada alkalmazva. És nálunk ezzel szembe van egy stróman tulajunk, giga sport vállalkozás és soha nem elvárás egy dobogós hely vagy nemzetközi szereplés. Az hogy mi soha nem voltunk bajnokok és 10-20 éven belül nem is leszünk az nem a szurkolók szégyene. Mert szinte a mezőnyből csak mi értük meg ezt a csúfságot.

Nem szeretnék kötekedő lenni, de a full optimistákat kérdezném, hogy ha Dambrauskas munkásságából a két szélsőséget (ftc, kte) kivesszük a történetből és még szurkolói korrektségből és jófejségből a Valdas által párnaposan megélt csút illetve a magyar fociegén csillogó és mumusnak számító Paks elleni meccseket sem vizsgáljuk akkor milyen fejlődést láthatunk a hasonló keretértékű vidi, Loki, eto elleni meccsek alapján?