Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Boldog születésnapot kívánunk!
Január 30.-án ünnepelte 50. születésnapját a diósgyőri és a magyar birkózás egyik meghatározó alakja, Deák-Bárdos Mihály.
Misi Európa bajnoki címmel rendelkezik, mellette tizenötszörös egyéni magyar bajnok, hatszoros világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa bajnoki ezüstérmes és háromszoros bronzérmes, négyszeres olimpikon.
Juhász József volt a nevelőedzője, aki felfedezte a focistapalánták között és ezekkel a szavakkal csábította a birkózókhoz: Mit keresel te az ízeltlábúak között, téged az isten is birkózónak teremtett." Juhász József mellett több edző munkája is kellett ahhoz, hogy elérje világraszóló sikereit. A teljesség igénye nélkül: Gonda Viktor, Jászkai Imre, Szalontai testvérek, Kocsis Ferenc, Bódi Jenő, Komáromi Tibor, Repka Attila, Struhács György.
Egy korábbi interjúnkban arra a kérdésre, honnan ered az a hangyaszorgalma, ami nélkül saját bevallása szerint sem érhetett volna el ilyen fantasztikus sportsikereket, ezt válaszolta:
"Véleményem szerint ez is egy adottság, amely hozzásegít ahhoz, hogy eredményes legyen egy sportoló, mert a tehetség nem minden. Engem sem emlegettek istenáldotta tehetségként, sok-sok szorgalom és akaraterő kellett, hogy elérjem az eddigi eredményeimet.
Mindig is nagy növésű gyerek voltam, az iskolában is a tornasor elején álltam. Az első versenyemen 9 évesen 58 kg-ban versenyeztem és utána is a legnagyobb súlycsoportokban indultam. Már 20 évesen, a teheráni junior VB-n a 130 kg-os súlycsoportban szerepelt."
Misi pályája Diósgyőrben kezdődött és itt is fejeződött be. Elképesztő eredménysort tudhat ő is maga mögött. Húsz éven keresztül volt a legnehezebb súlycsoport élmezőnyében, tizennegyedik egyéni bajnoki címét 38 évesen szerezte Cegléden, immár Repka Attila segítségével. Érdekesség, hogy 1995-ben és 1996-ban még szabadfogásban szerzett érmet a magyar bajnokságon. 2003-ban a Vasas versenyzőjeként mindkét fogásnemben diadalmaskodott, 2004-ben pedig egy arany és egy ezüstérmet szerzett. Az angyalföldi klub örökös bajnoki címmel köszönte meg neki fantasztikus eredménysorát.
Hogy minek köszönhette ezt a páratlan eredménysort, arról a következőket mondta: "A kondíció szól mellettem, az mindig az előnyöm és a fegyverem volt. Azt a stílusú birkózás, amit én csinálok, nem sokan bírják."
A magyar bajnokságokon a következő eredményeket érte el:
Misi a 2003-as és a 2004-es Egyéni Magyar Bajnokságon a Vasas versenyzőjeként egyaránt indult szabadfogásban és kötöttfogásban is. És ha már elindult, mindkét fogásnemben meg sem állt a döntőig.
Azon kevés magyar sportolók közé tartozik, akik négy olimpián képviselték hazánkat.
Egy korábbi interjúnkban így mesélt olimpiai élményeiről:
Négy olimpián szerepeltél, ami fantasztikus sportteljesítmény. Ki lehet emelni valamelyiket is ezek közül és miért?
Mindenből az elsőre szoktak emlékezni az emberek, ez nálam is így volt, mert Sydneyben (2000) olyan sorsolást kaptam, amit az ellenfeleimnek sem kívántam volna. Egy csoportban voltam a többszörös olimpiai, világ- és európabajnok orosz Karelinnel, és az ex-szovjet, már bolgár színekben versenyző Szergej Murejkoval, akikkel egy pár hónappal azelőtt együtt álltam a moszkvai Európa Bajnokság dobogóján...
Fel tudnál nekünk idézni egy igazán emlékezetes olimpiai élményt?
Ez az élményem is Sydney-hez kapcsolódik. Amikor megérkeztünk a távoli ország repülőterére, az ott élő magyarok kis magyar zászlókkal fogadtak minket, mintha hollywood-i filmsztárok lennénk. Hozzátartozik, hogy ezek az emberek az 56-os forradalom után választottak új hazát maguknak és mindegyikük a nagyszüleim lehettek volna. Szívszorító élmény volt.
Egy másik interjúban megkérdeztem tőle, hogy a világbajnoki döntőiben melyiknél hiányzott a legkevesebb az aranyéremhez?
Mindegyik döntő más és más meccs volt más ellenféllel, de a 2003-as Creteil-ben (Franciaország) megrendezett vb-n sokak véleménye szerint is sportdiplomáciai vereséget szenvedtem az orosz versenyző ellen. A történethez hozzátartozik, hogy az akkori szövetségi kapitányom, Komáromi Tibor soha nem dicsérte meg vesztes mérkőzés után a versenyzőit, de ezután az eset után elsőként jött oda hozzám és azt mondta: "gratulálok, ezt a mérkőzést te nyerted meg"...
Az iránt is érdeklődtem, hogy melyik volt pályafutása legnagyobb diadala, illetve legfájóbb veresége?
A legnagyobb diadal a 2001-es Isztambuli Európa Bajnokság döntőjében 10 ezer fanatikus szurkoló előtt török versenyző ellen megvívott győztes mérkőzés. Pályafutásom során megadatott, hogy törököt vertem Törökországban és oroszt Moszkvában :-)
A legfájóbb vereség a 2004-es athéni olimpián, ahova friss vb ezüstérmesként, esélyesként érkeztem és a friss Európa-bajnokot legyőzvén egy "nevesincs" iráni versenyzőtől 2-0-s vezetésnél egy rossz mozdulat következtében vereséget szenvedtem és nem jutottam be a legjobb 4 közé.
Az alábbi idézet a majdnem ötszörös olimpikontól származik, aki Lám Bálint könyöksérülése miatt a 2016-os olimpia előtti az Isztambulban megrendezett kvótaszerző versenyen indult. Ekkor már 41 éves volt és két éve visszavonult az aktív versenyzéstől. Amikor elhívták a válogatott edzőtáborába, hogy felmérjék, milyen erőállapotban van, két nap szabadságot vett ki a munkahelyén, hogy Tatára utazzon. Mivel folyamatos edzésben volt, meg is felelt az erőfelmérőn és utazhatott Törökországba.
Felesége, Betti a következő szavakkal indította útjára Misit Törökországba: "Menj, csak meg ne sérülj!"
Misi három mérkőzést vívott az isztambuli versenyen, a litván litván Knystautas ellen 1-0-ra nyert, a japán Sonoda elleni, 3-2-re megnyert, véres mérkőzéseken ismét megmutatta hatalmas akaratát, küzdeni tudását.
A kvalifiációs verseny után is készítettünk vele interjút, ebben így mesélt az isztambuli versenyről:
Amikor Lám Bálint – ő indult volna eredetileg az isztambuli kvalifikációs versenyen - súlyos könyöksérülést szenvedett, akkor Neked átfutott az agyadon, hogy akár Te is utazhatsz Isztambulba?
Miután Bálint megsérült, az egyik barátom pénteken felhívott, hogy készüljek, mert lehet, hogy fognak hívni szombaton. Aztán szombaton délután meg is csörrent a telefonom, Sike András szövetségi kapitány hívott, hogy le tudnék-e menni Tatára. Mondtam neki, hogy szerdáig elfoglaltságom van Miskolcon, utána nagyon szívesek kiveszek két nap szabadságot és megyek. Egyrészt, mert Tatán nagyon jó a kaja, másrészt pedig erre a hívó szóra nem lehetett nemet mondani. Azt beszéltük meg, hogy megnézi a szakmai stáb, milyen állapotban vagyok, és ha minden rendben lesz, akkor én fogok indulni Isztambulban a kvalifikációs versenyen.
Abban, hogy végül Rád esett a választás, nem kis szerepe volt annak, hogy nem álltál le teljesen, rendszeresen edzettél, illetve az Egyesült Államokban is segítetted egy amerikai versenyző felkészülését.
Így van, meg aztán engem január elején behívtak a kerethez, hogy menjek segíteni a felkészülésben és ott is látták, hogy jó állapotban vagyok. Mindenképpen meg kell említeni, hogy tavaly szeptemberben még Bundesliga meccseken birkóztam Németországban. Tisztában voltak vele Andrásék, hogy nem vagyok leépülve, illetve a kapitány napi kapcsolatban volt Repka Attilával, és Ati is szolgálhatott rólam információval.
Valahol tudat alatt lehet, hogy készültem erre, mert nem álltam le, folyamatosan edzettem, ha nem tudtam birkózni, akkor elmentem futni, ha nem tudtam futni, akkor elmentem erősíteni. A 3-4 edzés hetente mindig megvolt. Amikor megtudtam, hogy rám gondolt a kapitány, mondtam persze, hogy semmi akadálya, de azt hiszem, meglepődtek rajta egy kicsit, hogy milyen jó állapotban vagyok. Örültem is neki, mikor mondta a szövetségi kapitány, hogy akkor kiváltanák a licencemet, mert ugye két és fél éve nem birkóztam, meg, hogy intézzük el a doppingellenőrzéssel kapcsolatos tennivalókat. Az volt a szerencsém, hogy hivatalosan még nem vonultam vissza, mert ellenkező esetben fél évet ki kellett volna várnom, hogy újra szőnyegre léphessek. Így csak annyi teendőm volt, hogy fel kellett hívnom, illetve egy e-mailt kellett küldenem Tiszeker Ágnesnek, a Magyar Antidopping Csoport vezetőjének arról, hol vagyok megtalálható az elkövetkező napokban és ha szükségük van rá, akkor természetesen rendelkezésükre állok. Pénteken délután aztán meg is jelentek Tatán.
Milyen reményekkel utaztál a versenyre?
Úgy mentem ki, hogy nekem semmiféle vesztenivalóm nincs. Kaptam egy lehetőséget az élettől, szeretnék is vele élni természetesen, de ha nem sikerül, akkor is mondhassam azt, hogy megpróbáltam kihozni magamból a maximumot, ami bennem van. A birkózás egy szerelem, és ha az embert a szerelme hívja, akkor megy bármikor.
Milyen erős mezőnyre lehetett számítani Isztambulban?
Természetesen felmértük a mezőnyt és láttuk, hogy 3-4 komoly versenyző azért még ott van a rajtlistán, de úgy gondoltam, hogy képes leszek ezt a feladatot megoldani. A 19 kiadó helyre 17-en már megszerezték az indulási jogot, de 17-en még reménykedtek, hogy övék lehet a fennmaradó 2 hely egyike. A világbajnokság első 6 helyezettje automatikusan kvalifikálta magát az olimpiára, aztán több kontinensen is voltak kvalifikációs versenyek, ahonnan az első 2 szerzett kvótát, Mongóliában pedig 3 helyet lehetett megszerezni, így jön ki a 17, aki már indulási jogot szerzett. De azért még jónéhány erős versenyző fente a fogát a kvótára, többek között a svéd versenyző, aztán a bolgár birkózó, aki ellen az első meccsemet vívtam a budapesti világbajnokságon, a fehérorosz birkózó is nagy név a szakmában. A grúz srác ellen, aki megnyerte végül a versenyt, még nem birkóztam, de tudtam róla, hogy az U23-as EB-t simán megnyerte, illetve a tavalyi VB-n sem birkózott rosszul. Képben voltam tehát a mezőnyt illetően, azt beszéltük meg Andrással, hogy ha a svédet meg a grúzt elkerülöm a sorsoláson, akkor van esélyem a kvóta megszerzésére. Nem jött össze, mert a grúzzal egy ágra kerültem. Az első 2 meccs jött is, de a harmadikon jobb volt az ellenfél.
Hogyan fogadott a szakma?
(Nevet) Voltak nem kevesen, akik meglepődtek, hogy újra látnak. A németek versenyzőjével, Oliver Hässlerrel, akivel egy csapatban birkóztam a Bundesligában, például már a repülőtéren találkoztam. Oli nevetve kérdezte, hogy „Csak nem birkózni jöttél?” Mondtam, hogy persze, mi másért.
A francia edző például külön odajött hozzám és sok sikert kívánt, az ukránok meg kérdezték, hogy hány éves is vagyok? A hatszoros világbajnok 59 kilós Hamid Soryan is megkérdezte, hány éves vagyok, és mikor mondtam, hogy 41, csak annyit mondott, hogy „minden elismerésem a tiéd!”.
Amikor az ellenfelek megláttak, gondolták azért, hogy nem lesz annyira egyszerű legyőzni engem, de kivétel nélkül mindenki nagy tisztelettel viseltetett irányomba.
Egy valaki volt azért, aki nem tisztelt annyira …
Hát, igen, a japán versenyző elleni meccsen a bíró elnézte az ellenfelemnek a fejelést, aki már a 16. másodpercben csúnyán lefejelt. Folyamatosan fejjel jött nekem, először szétrepedt a szám, aztán a szemöldököm. Régóta ismerem őt egyébként, idén is volt nálunk edzőtáborban, ő egy ilyen fiatal, harcias gyerek. Tudtam, hogy kemény meccs lesz ez is, meg a litván elleni is, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen véres lesz a küzdelem. Szerintem ezt az egy lehetőséget látta arra, hogy kizökkentsen engem a ritmusomból és ezzel tud esetleg nyerni ellenem. Ő is nyerni akart, nem haragszom én rá ezért, de azt gondolom, hogy ő egy olyan országból érkezett, ahol nagy tiszteletben tartják az ellenfelet, ő viszont nem tette ezt velem.
Hogy lehetett ezt a meccs közben átélni ezt a helyzetet?
Amikor Sonoda először megfejelt, kimentem a sarokba Andráshoz, hogy ápoljanak. Tiszta vér volt minden, de ők bíztattak, hogy menjek vissza, csináljam a dolgom. A lényeg, hogy ne hagyjam magam kizökkenteni a ritmusomból. Teljesen mindegy, hogy mit csinálnak velem, azt, amit arra a meccsre elterveztem, hajtsam végre, még akkor is, ha fát vágnak a hátamon. Próbálta sulykolni belém, hogy ne törődjek a külső körülményekkel.
Hány öltés van a szemöldöködön?
Öt. Úgy hogy nekem a focisták ne panaszkodjanak, hogy egy kicsit lekönyöklik őket. Miután vége lett a japán elleni meccsnek, a bemelegítő teremben odajött hozzám az irániak csapatorvosa és kérdezte, hogy „akarsz még birkózni, összevarjam?” Mondtam neki, persze, hogy akarok, erre elővett egy kis szerkezetet, kattintott párat vele és kész is volt.
Hogy értékelte a szereplésedet a kapitány?
A harmadik meccs után mondtam neki, hogy köszönöm a lehetőséget, de András azt felelte, hogy ő mondhat igazán köszönetet nekem, hogy ezt így végig csináltam, hogy küzdeni tudásból ismét jelesre vizsgáztam és reméli, hogy sokaknak példát mutattam és sokan tanulnak a példámból.
2013-ban pályafutása tizennegyedik egyéni magyar bajnoki címét szerezte.
A döntőnek pikáns előzményei voltak. A fináléban a 2012-es thaiföldi Pattaya-ban 120 kg-ban junior világbajnoki címet szerzett Lám Bálinttal nézett farkasszemet. Ellenfele az országos bajnokság előtt a sportnapilapban túlságosan is magabiztosan nyilatkozott bajnoki esélyeiről, ezért mindenáron meg akarta neki mutatni, hogy az öreget nem lehet leírni. Edzőjével, Repka Attilával a fizikai felkészülés mellett nagyon nagy hangsúlyt fektettek a mentális felkészülésre is. Az dolgozott benne végig, hogy nem állíthatja meg senki, itt egyedül ő nyerhet, senki sem veheti el tőle az esélyt, hogy a szeptemberi budapesti világbajnokságon képviselhesse a magyar színeket.
Lám Bálint nem állított Misi elé különösebben nagy akadályt, mindkét menetben 1-1 pontot szerzett levitellel és magabiztosan nyerte meg a döntőt.
Repka Attila azzal motiválta tanítványát, hogy „ha megnyered az OB-t, hazafelé vendégem vagy a Hatvanas fogadóban”. Be is tértek a fogadóba hazafelé és Misi semmit nem hagyott a tányéron.
A szakma is örömmel fogadta Misi győzelmét, mert ők is úgy gondolták, megérdemli a lehetőséget, hogy a budapesti világbajnokságon, hazai közönség előtt fejezhesse be pályafutását.
A Birkózó Szövetség honlapján így méltatták a ceglédi diadal után:
„Ezen a bajnokságon Bill tovább írta azt a legendát, amely kialakult róla, már az aktív pályafutása során. Bámulatosan friss, lendületes volt, rettenetesen akarta a győzelmet, amelyet fegyelmezett és koncentrált birkózással úgy szerzett meg, hogy négy ellenfele egyetlen pontra sem volt képes ellene. Ő volt a ceglédi nap kiemelkedő egyénisége. „
Misi 2013-ban 38 évesen a Budapesten megrendezésre kerülő világbajnokságon búcsúzott el a nemzetközi versenyektől.
"Egy hazai rendezésű világbajnokság megfelelő motivációt nyújt egy rutinos versenyzőnek a felkészülés során elvégzendő munkához. Az első feladat az, hogy ki akarom vívni a válogatottságot, mert van két feltörekvő fiatal, aki "feni rám a fogát". A második, hogy hazai közönség előtt akarom egy éremmel feltenni a sikeres pályafutásomra a koronát, ehhez minden tőlem telhetőt megteszek!" - nyilatkozta a felkészülési időszakban.
Végül sajnos nem jött össze az érem, pedig jól indult a VB Misi számára. Előbb könnyedén verte a bolgár Miloslav Metodijevet, majd a dominikai Ramon Garcia ellen megszenvedett a sikerért, 0-5-ről fordítva hozta a meccset.
Az elődöntőben a 28 éves – vagyis tíz évvel fiatalabb – észt Heiki Nabi ellen vereséget szenvedett, így nem sikerült a fináléba jutnia, majd a bronzmeccsen a kazah Nurmahan Tinalijev ellen is kikapott, így ötödikként zárt a 120 kg-osok között.
A budapesti világbajnokságra elkísérték Misit annak a Fórumfoci Teamnek a tagjai, amelynek a futball labdával is jó barátságot kötő birkózó is tagja volt. Buzdításban nem volt hiány a Budapest Sportcsarnokban, amikor Misi lépett szőnyegre.
Arra a kérdésre, hogy ki volt a példaképe, így felelt:
Gyerekként, diósgyőriként természetesen Repka Attila volt, akire az eredményei miatt felnéztem. Komáromi Tibor 3-szoros világbajnok fanatizmusát csodáltam és amikor már eldőlt, hogy nehézsúlyú versenyző leszek, akkor Aleksander Karelin-nel szerettem volna megmérkőzni. Ez nekem 4-szer megadatott.
Vetélytársaid közül ki volt az, aki a legnemesebb ellenfeled volt és ez miben nyilvánult meg?
Minden ellenfelemmel próbáltam jó viszonyt fenntartani. A legnemesebb ellenfeleim között említhetem az amerikai Rulon Gardner olimpiai bajnokot, aki a szőnyegen kívül is elpusztíthatatlan volt. Történt ugyanis, hogy hószánnal balesetet szenvedett, ennek következtében le kellett vágni az egyik lábujját. Ha ez még nem lenne elég, repülőbalesetet is szenvedett és egy tóban landolt, ahonnan több órán keresztül tartott, míg partot ért. Ezek után visszatért és az athéni olimpián bronzérmet szerzett. Ő egy igazi "Survivor".
2013 őszén a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül meghívást kapott Iránba, a Hősök birkózása elnevezésű versenyre, ahova edzője Repka Attila kíséretében utazott.
A verseny érdekessége az volt, hogy nem a hagyományos birkózódresszben, hanem mezben és nadrágban birkóztak a versenyzők. A szabályok szerint, ha a nadrágon keresztül csinál a versenyző akciópontot, az duplán ér, illetve ha a nadrágon keresztül fölborítja az ellenfelet, akkor vége a meccsnek.
Iránban annyira imádják ott a birkózást, hogy hollywoodi filmsztároknak kijáró tisztelettel fogadták őket. A csarnok, ahol a versenyt rendezték, teljesen megtelt nézőkkel, egy szöget sem lehetett leejteni. Érdekessége volt a versenynek, hogy több különböző küzdősport képviselőit is meghívták, mint pl. judo, birkózás, wrestling, MMA, de mindenki a hagyományos ősi iráni hősi birkózás, angol fordítás szerint a Heroic Wrestling szabályai szerint küzdött. Ez egy hatalmas gála volt, a világ minden tájáról hívtak meg versenyzőket, 37-en indultunk és csak +90 kg-os kategória volt meghirdetve.
A verseny körítése Misi és Attila elmondása szerint európai szemmel szinte felfoghatatlan volt! Volt egy „capo”, aki fel-alá rohangált az egész verseny alatt a csarnokban és szurkolásra bíztatta a közönséget. Amikor iráni volt a szőnyegen, akkor egész egyszerűen megőrültek a nézők.
Misi! Nagyon boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk Neked!
2023. május 24-én a Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből című beszélgetéssorozat hetedik állomásán az amigeleken.hu a diósgyőri birkózás hőseinek a pályafutását bemutató beszélgetésre hívta a birkózás szerelmeseit.
A beszélgetés vendége négy diósgyőri birkózó legenda volt, a DVTK egyetlen olimpiai bajnoka, Repka Attila, valamint három egykori sokszoros magyar bajnok birkózó: Szabó Lajos, Szalontai Imre és Deák-Bárdos Mihály. A beszélgetésen természetesen megemlékeztünk Szalontai Zoltánról is.
A beszélgetés végén Deák-Bárdos Mihály örökérvényű gondolatát ajánlottuk a közönség soraiban ülő ifjú birkózók figyelmébe:
Valamennyi birkózást szerető érdeklődőnek szívből ajánlom figyelmébe a beszélgetésről készült, összességében két órás videofelvételt, amelyben Misi pályafutásáról is további érdekességeket tudhatunk meg.
Fotók: Max, Ádám János, Mocsári László
A Diósgyőr, illetve az a bizonyos Diósgyőriség ikonikus
alakjának kívánok nagyon boldog születésnapot!
Jobban meg kellene becsülnünk a helyi birkózó sportunk nagy
alakjait! Sajnos kevesen tudják, hogy az egyik legsikeresebb Diósgyőri
sportágunk, mely sikereket a klubunknak többek közt olyan szuper karakterű
embereknek köszönhetünk, mint Repka Attila Olimpiai és négyszeres Európabajnok,
Szabó Lajos többszörös magyar bajnok, olimpiai 4. helyezett, kétszeres Európa
bajnoki ezüstérmes, Szalontai Imre nyolcszoros egyéni magyar bajnok, Európa
bajnoki ezüstérmes!
És hát a végére pedig jöjjön az ünnepelt, Deák-Bárdos Mihály
aki Európa bajnok, tizenötszörös egyéni magyar bajnok, hatszoros világbajnoki
ezüstérmes, kétszeres Európa bajnoki ezüstérmes és háromszoros bronzérmes,
négyszeres olimpikon.
Isten éltessen sokáig BAJNOK!