Boldog új évet nektek, csodálatos piros-fehér család!

Hasonlítson az új év egy jól sikerült meccsnapra!

Kedves DVTK-család, drága olvasók, szurkolótársak, és minden piros-fehér szívű bajtárs!

Itt vagyunk megint, elérkeztünk egy újabb év küszöbére. 2024-et hagyjuk magunk mögött, mint egy téli hétvégi meccset – de nem olyan sáros cipőben, nem olyan csalódottan, ahogy legtöbbször szoktuk, hanem büszkén, jó érzésekkel, újabb reményekkel telve.

Sokan sokféleképpen próbálták már megmagyarázni a diósgyőri életérzést, amit a világ legjobb pszichológusa sem tudna megfejteni. Van valami megmagyarázhatatlan abban, amit érzünk. Hogy Diósgyőr szurkolónak lenni egyszerre áldás és őrület. A világ talán nem érti, de nekünk nincs szükségünk arra, hogy megmagyarázzuk. Hogy megértessük, miért töltünk esőben, hóban, vagy épp forró nyárban hosszú órákat a lelátón, miért dobban meg a szívünk kétszer olyan gyorsan meccsnapon és miért hisszük el újra és újra, hogy most tényleg más lesz. Kicsit olyanok vagyunk a klubnak, mint egy régi, elnyűhetetlen bakancs. Sokat látott, sokat taposott, és mindig ott van, amikor szükség van rá.

Az egyszer lent, egyszer fent érzésből inkább az elsőt érezzük és legtöbbünkben felmerült már a kérdés, miért nem lettem inkább sakkrajongó? De az élet nem kívánságműsor, nekünk a lelátó a templomunk, a szenvedély az üzemanyagunk és minden egyes szezon vagy meccs egy újabb fejezet abban a történetben, amit csak mi érthetünk igazán.

Egy nagy család vagyunk. Néha összeveszünk, néha harsányabbak vagyunk a kelleténél, de a DVTK-szívet nem lehet kikapcsolni, mint meccs után a reflektorfényt. Képesek vagyunk gusztustalanul összerágott makuka-darabokkal a szánk szélén csókolgatni vadidegeneket a lelátón gólöröm közepette, életre szóló barátságokat kötni egy perc alatt és mi vagyunk, akik a vereségek után is képesek vagyunk azt mondani: „Sebaj, majd jövő héten!” – na jó, ez utóbbit néha kicsit őszintébb miskolci dialektussal mondjuk ki.

Nekünk minden év egy büntetőrúgás. A kapu ott van, a labda a helyén, és mi mindig bízunk benne, hogy belőjük. Aztán néha a labda kimegy a stadionból és marad a bosszankodás.

De most másképpen alakult az év. Jövőre azt kívánom, legyenek hasonlóan szép élményeink, mint most ősszel, és ne felejtsük el, hogy a mi közösségünk nem csak a fociról, hanem a barátságokról, az összetartásról, a közös pillanatokról szól.

Kívánom, hogy 2025 legyen tele gólörömökkel, váratlan győzelmekkel és olyan élményekkel, amikre mindig mosolyogva emlékszünk majd vissza. Továbbra is maradjunk ilyen makacsok, ilyen elkötelezettek, ilyen őrültek. Hasonlítson az új év egy jól sikerült meccsnapra! Egészségben eltöltve, családdal, barátokkal karöltve legyen mindenkinek nagyon-nagyon sok szép pillanata jövőre!

Boldog új évet nektek, csodálatos piros-fehér család!