Bognár György: Az elmúlt 15 évben senki sem tudott Diósgyőrben normális focit csinálni

Sajtófigyelő - origo.hu

Bognár György megosztó alakja a magyar labdarúgásnak. Tizenöt év után tért vissza a magyar élvonalba és negyedik helyre vezette a csupa magyar játékossal felálló paksi csapatot.

Az origo.hu-n megjelent interjúban sok más téma mellett kifejtette a DVTK kiesésével kapcsolatos véleményét. Ebből idézünk:

Amikor azt hallja, hogy a Fradi, vagy a Fehárvár edzőváltásra készül, nem szomorodik el, hogy nem önt hívják edzőnek?

Dehogy is. Tisztában vagyok azzal, hogy hol van a helyem. Én szándékosan vonultam ki az NB I-ből 15 évre. Miért kellene szomorúnak lennem? De akkor nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, mi történik mondjuk a DVTK együttesével. Hogy az elmúlt 15 évben senki sem tudott ott normális focit csinálni.,Egy olyan városban, ahol egy pici siker esetén is 15 ezer ember lenne a lelátón. Az bánt, hogy elvesztik a szurkolóikat, hogy kiesnek. Nem az, hogy nem én vagyok a DVTK edzője.

Sokan azt mondják, hogy az NB I egyik legnagyobb edzői húzása volt a csatár Böde Dániel védelembe rakása Pakson. Egyetért ezzel?

Túlzás. Böde Dániel pályafutása elején védekező középpályás volt. 2010-től Baján voltam edző, onnan jártam át a Paks hazai meccseire, ahol a Böde nem elöl, hanem középen játszott. Daninak már nincs meg az a sebessége, hogy centert játsszon. Őt már nem lehet indítani, de ha az ellenfelet odaszorítjuk a kapu elé, akkor még mindig nagyon hasznos tud lenni a kapu előtt is. Amikor átvettem a Paksot, a csapaton végigment a koronavírus. Képtelenek voltunk két belső védővel játszani, mert ehhez nem volt meg a sebességünk. Nem tudtunk úgy támadni, ahogy szerettem volna.

Ezért kellett három belső védő. Bödéről tudtam, hogy a védelemben a párharcokat megnyeri, ha közel kerül az ellenfélhez, leszereli.Sokszor nyilatkoztam, hogy hátra kellene őt vezényelni,meg a legjobb barátjának, a csapat mellett dolgozó Éger Lászlónak is elmondtam ezt. Tudtam, hogy tovább fogja adni a Daninak. Az első edzésen Böde azzal jött oda hozzám, hogy „ok, mester, akkor megyek hátra, ugye?" Nekem az volt a célom, hogy újra élvezze a focit. Mert elöl nem élvezte. Egy évig szenvedett a Pakssal, hogy elöl tartották. A Dani az első perctől kezdve partner volt ebben. De mindig mindent megcsinált, amit kértem. És élvezte a focit.

Ahogy most hallgatom, újra és újra azt hiszem, hogy a foci végtelenül egyszerű játék.

Valóban, nem túl komplikált.

Ugyanakkor van ma egy olyan nézet, egy olyan vonulat, hogy ezt már csak adatalapon, statisztika-alapon, mérésekkel lehet játszani. Tudja például mi az az XG-mutató?

Nem tudom. De azt tudom, hogy maga a játék nem bonyolult. Egy csapatot összerakni, egy győztes mentalitású társaságot összehozni, az már igen. De nem vagyok teljesen vak, látom ezt a tendenciát. Annak idején ezért hagytam ott a tévét.

Mert amíg a futballról beszélgettünk a Nyilasi Tibivel, a Puhl Sanyival, a Várhidi Péterrel, abban én maximálisan partner tudtam lenni. Egyszer csak feltűntek ott olyan emberek, akik magukat szakértőnek nevezték és elkezdtek arról mesélni, hogy hány szöglet, meg hány bedobás volt az első félidőben. Nem értettem, mi történik, hiszen azt, hogy hány szöglet van egy meccsen, a néző is látja. Statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt. Citálja a számokat, s alátámasztja a saját véleményét.Erről szól ez az egész. Ez a foci 5-10 százalékát teszi ki – nem többet.

Minden embernek vannak az életében olyan periódusok, amire nem szívesen gondol vissza. Ha Bognár György a mai napig bárhol megjelenik, dolgozni kezd, akkor a média egy része és azok, akik nem kedvelik önt, azonnal előszedik a Kaszinós Gyuri megszólítást. Együtt tud ezzel élni?

Egyrészt ez is lepereg rólam, másrészt nincs nekem arra időm, hogy hülyeségeket olvassak.Ezért tartom magam távol a közösségi médiától, ezért nincs okostelefonom, jó nekem a nyomógombos, régi.Megtanultam kezelni ezt a helyzetet, mint ahogyan a meccselést, a stresszet, a kudarcokat. Akik nem tudnak okosat mondani, azok veszik elő ezt. Aki normálisan gondolkodik, reálisan látja a dolgokat, nem ül bele ebbe a hintába.

Dehát ez is ön. Vagyis ön volt, nem? Játszik még?

Kaszinóban? Tíz éve egyáltalán nem.

Nehéz volt leszokni róla?

Nem. Nekem nem nagyon volt soha félelemérzetem, ez lehet, hogy hiba. Amikor játszottam, senki sem érdekelt, csak magammal foglalkoztam.

Tovább az origo.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: origo.hu