Vagyunk négyen, akik voltunk már győztes meccsen Balmazújvárosban

Tizenkettedik részéhez érkezett "Életem meccse" sorozatunk, amelyben szurkolók és egykori játékosok osztják meg velünk emlékeiket a számunkra legemlékezetesebb DVTK meccsről. Az írásoknak köszönhetően igazi időutazásokon vehetünk részt.

A sorozat következő részében Atyesz írását olvashatjátok, aki 2013 júliusába repít vissza minket egy balmazújvárosi felkészülési mérkőzésre.

Ez akkor történt, amikor még egyáltalán nem tudtuk, hogy a Balmazújváros felkerül majd az első osztályba. Azt meg végképp nem, hogy háromszor is megtréfálnak minket, a sorsdöntő meccsen pedig majdnem a Fradit is.

Ezen a bizonyos balmazújvárosi edzőmeccsen Szivics volt az edzőnk. Még aktívan játszott Takács Peti, és abban az időben nagyon sokan követték a Diósgyőr játékát, az amigeleken.hu ekkor bontogatta szárnyait, és a kommenteket olvasva nagy volt az igény az edzőmeccsek iránt is. Pont ráértem aznap, előadtam hát az ötletemet Emődi Zolinak, hogy közvetítsük élőben a meccset. Ő Elek Zolihoz irányított, aki persze azonnal tudta a helyes megoldást és meg sem lepődött az ötleten. Mutatott egy oldalt, ahol élő közvetítéseket lehet megosztani (nem a cam4, vagy a chaturbate). Gyorsan kipróbáltuk a videó megosztást, majd mivel elsőre túl nagy feladat lett volna egyedül, szóltam Horváth Szabinak, segítsen majd a közvetítésben. Egy első szériás okostelefonnal próbáltuk meg a hülyeségemet átvinni, amire egy headsettet dugtunk.

Mivel öt személyes autóval indultunk útnak, szóltam pár srácnak, tartsanak velünk. Maxot kértem, jöjjön fotózni, de nem ért rá, Zombor Tomi, LaciTomi viszont mindig kaphatók voltak a meccsre járásra. Itt jegyezném meg, hogy Zombor Tomi az, aki úgy látja a Diósgyőrt és a Diósgyőri életérzést, ahogy kevesen. Őszintén, mellébeszélés nélkül mondja a tutit. Amikor azt kérdezi, hogy "Miért nem jöttél meccsre?", és próbálom megmagyarázni, hogy gyerek, munka, akármi, akkor elmondja, hogy ő Ausburgból jött haza, nála is kisgyerek van, ne magyarázzak, itt lenne a helyem, egyszerűen csak hülye vagyok és kész. És utálom, amikor igaza van. Szeretek vele meccsre járni, olyan orgánuma van, hogy a naposoldali hangzavart is túlkiabálja, és kipróbált NB I-es játékosok is ki-kipillantanak a lelátóra az ő bekiabálásaira, amik pontosabbak, és erősebbek CR7 szabadrúgásainál is. Laci Tomi pedig már egy legenda. Minden pólója piros-fehér, a világ minden csapatától gyűjti a piros-fehér mezeket, de nem kirakatba teszi, hanem viseli őket minden nap, a megszámlálhatatlan DVTK kiegészítővel együtt. Ő az az ember, akinek a gondolataiba a szépasszonyok, az alkoholos italok, a DVTK mellé csak a szeretett anyósa fér be. Az első családi napon valahogy egy VIP szalag került a csuklójára, ami ingyen sört jelentett. És Ő hamarabb hozott a barátainak (kb. a rendezvény fele) sört, mint hogy előbb lerészegedjen. Hányan lennénk rá képesek?

A két útitárs, LaciTomi és Zombor Tamás

Talán Győrbe mentünk, (ahol először köpték le Rudolfot) amikor egy benzinkút elszeparált mellékhelységéből kilépve a koedukált mosdórészre, LaciTomi szembe találta magát egy X6-os BMW szériatartozéknak számító, anyósülésen hordozott műnővel. "Dikk! Ilyet még nem b@szt@m! - mondta barátunk, mire a csaj megfagyott, én meg könnyeimet törölgetve (most is) nyerítve álltam közéjük kezet mosni.

De vissza Balmazújvárosba. Elkezdődött a mérkőzés és mi a Diósgyőr kispadjánál foglaltunk helyet. Edzőpálya volt ez, a kispad hullámlemezzel borítva. Ezen támasztottuk meg a telefont, amit én tartottam. 5 perc után lehetett érezni, hogy nehéz lesz tartani 90 percen keresztül. Horváth Szabi kommentálta az eseményeket, lévén rádiós, ő legalább nem izgult. Kaptunk hideget-meleget a közvetítés alatt (hozzá lehetett szólni, amit a teló képernyőn üzenetként jelent meg) Mivel szurkoló vagyok, a helyzeteket saját szememmel néztem, ilyenkor előfordult, hogy a telefonról elfelejtkeztem. Elég sokat csipogott a telefon, jöttek az üzik, hogy "Te szerencsétlen, tartsd már normálisan azt a szart!" Persze, voltak itt is olyanok, akik látták benne a lelkesedést, és ez is egy kicsit megmutatott valamit az amigeleken.hu erejéből, hogy egy hülyegyerek gondolatát valósággá tudják segíteni.

A diósgyőri kispad mellett álló közvetítő brigád balról jobbra LaciTomi, Zombor Tomi és Atyesz

kezében a telefonnal és a headsettel.

A Mester a pálya szélén olyan átéléssel kiabált, amiből lehetett tudni, Ő igazi fanatikus. Úgy rápirított az egyik balmazújvárosi játékosra, hogy ki se mert nézni a kispad felé, csak hallgatta, ahogy a magyarul törve beszélő Szivics ordítja neki "Kurva anyádat, eltöröd a gyerekem lábát!" És pont úgy ordította, mint hogyha a saját fiáról lett volna szó. Nagyon jó volt közelről látni, ahogy egy edzőmeccsen is odateszik magukat a srácok, hogy ott dől el, az éles meccseken ki lesz majd a kezdőben. Senki nem a telefonját nyomkodta, senki nem szotyizott, a cserejátékosok is, mintha zsinóron húzták volna fejüket, úgy követték a labdát a kispadon. A szünetre 45% ra csökkent a telefon töltöttsége. Megpróbáltam beülni a kocsiba tölteni rajta egy keveset. (powerbankok még nem léteztek) de nem volt 15 perc szünet a két félidő között, hanem azonnal mentünk tovább. A 80. percre teljesen lemerült a telefon, újra kellett indítani, így a meccs vége már nem is volt meg. Pedig Szabi riportot is csinált Sziviccsel, Takács Petivel, Bacsa Patrikkal.

Lacitomi különszáma meg már legenda. Valamikor a meccs közepén a büféből visszafelé tartva meglátta a kapu mögé támasztott parasztbike-ot, és az alapvonal mentén oda-vissza karikázva üvöltötte, hogy "Amíg élek én...". Tette ezt úgy, hogy semelyik helyi alfahímnek, vagy a bicaj tulajának az eszébe sem jutott, hogy egy rossz szót is szóljon. A pályán a fiúk is kissé kiestek a figyelemből, sőt többen nevettek is.

Nekem ez a meccs „A meccs”. Talán mert tettem valamit. Pedig ott voltam a kupadöntőkön, osztályozókon, Kövesden amikor feljutottunk, Szombathelyen a pálya szélén, Európa Liga selejtezőn. Rengeteg amigélekénes szervezésben segédkeztem, ötleteltem, de ennek olyan hangulata volt, amilyennek én képzelem a focit. Jókedvű erőpróba, nem túl komoly téttel, barátságos találkozó, rendőrök, secusok, anyázás nélkül.

Szóval, vagyunk négyen, akik voltunk már győztes meccsen Balmazújvárosban.

A nemzetisport.hu tudósítása a mérkőzésről:

BALMAZÚJVÁROS–DVTK 1–3 (0–1)

Balmazújváros, 500 néző. V: Karakó

BALMAZÚJVÁROS: Szalma – Bokros, Papp F., Kiss L., Németh Á. (Sárközi) – Müller (Patalenszki), Kónya, Oláh G. (Karacs), Demjén (Pintér N.) – Tóth D. (Murák), Belényesi (Urbin).

DVTK: Buchta – Vági, Alves, Kádár (Hanek), Husics (Gohér) – Gallardo (Bacsa), Kosztics, Nikházi (Csirszki), Takács P. – Tisza (Barczi), Seydi.

Gólszerző: Pintér, ill. Seydi (3)

A találkozóra a balmazújvárosi stadion edzőpályáján került sor, ugyanis a centerpályán felújítási munkálatokat végeznek.

A hatalmas melegben elkezdődött a meccset a DVTK kezdte jobban, az élvonalbeli együttes jóformán végigtámadta az első félidőt, ám gólt csak a 43. percben tudott szerezni.

A már az első játékrészben becserélt Bacsa Patrik a bal oldalon egészen az alapvonalig robogott a labdával, beadását pedig L'Imam Seydi közvetlen közelről gólra váltotta. 0–1

A második félidőt is a miskolciak kezdték jobban, a Balmazújvárosnak azonban – lényegében a semmiből – összejött az egyenlítés. Oláh húsz méterről leadott lövését Buchta még üggyel-bajjal hárította, a kipattanónál viszont Pintér öt méterről már nem hibázott. 1–1

Az egyenlítő gól megfogta Tomiszlav Szivics együttesét, a folytatásban a Balmazújvárosnak is volt lehetősége a gólszerzésre, a sors ugyanakkor igazságot szolgáltatott, és a 82. percben ismét megszerezte a vezetést a Diósgyőr. A miskolciak új szerzeménye, Barczi Dávid viharzott el a jobb szélen, majd amikor észrevette, hogy Szalma kapus kiront a kapujából, a jóval kedvezőbb helyzetben tartózkodó Seydinek passzolt, akinek nem okozott gondot az üres kapuba passzolni a labdát. 1–2

Néhány perccel később aztán bebiztosította győzelmét a DVTK. Bacsa iramodott meg a jobb oldalon, középre tett labdáját Seydi a kapus mellett a kapuba lőtte. 1–3

A Diósgyőr teljesen megérdemelt győzelmet aratott utolsó nyári felkészülési mérkőzésén, legközelebb pedig már az NB I első fordulójában lép pályára a miskolci alakulat, amikor a címvédő Győri ETO vendége lesz.

fotó: boon.hu

Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Kézfogás - kis Kökesz írása egy 63-as Ózd-DVTK NB II-es bajnokiról >>>>>>

Egy felejthetetlen teremtorna története - Fazekas Béla visszaemlékezése >>>>>

Szabolcsi gyerekként diósgyőrivé lettem - Vass László visszaemlékezése >>>>>

Miskolc-Diósgyőr, a Szinvaside Derby - DWM írása >>>>>>

57-ben egy hetessel égettük a Kecskemétet - Slózi írása egy 63 évvel ezelőtti meccsről>>>>>

A TIR-ek ellen mindig élvezet - dfcwolf írása >>>>>

Te nem ismered ezt a csávót valahonnan? - Miki@ írása >>>>>

Zakatol - Egy Délvidéki Betyár, Orbán József írása >>>>>

Audio kimenet - Betyárok írása >>>>

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>