Bajtársak

_{Szerző: | 2013-11-29 22:54:24}

Bajtársak szurkolói csoport három tagjával beszélgettünk.

Jó ideje szervezzük ezt a beszélgetést, de nem akart összejönni. Nem azért mert megközelíthetetlenek lennének vagy ellenségesek velünk. Egyszerűen nem akartak szerepelni. Az elmúlt napok MLSZ ámokfutása, a meghirdetett bojkott, a szurkolói reakciók viszont okot adtak arra, hogy megszólaljanak. A Bajtársak szurkolói csoport három tagjával beszélgettünk.

Megvan-e a szurkolótábor?

Természetesen. Az elmúlt két évben a tábor nagyon jól összerázódott. Természetesen ehhez kellett a vecsési, a Szögletes és a Dallasos móka. Nagyképűség nélkül mondhatjuk ezt. Hosszú évek óta vagyunk a tábor tagjai, de most érezzük a legjobbnak. Kevesebben vagyunk ugyan, de nagyon jó az összetétele. Óhatatlan a lemorzsolódás, de jönnek a fiatalok. Fokozódna ez, ha lenne egy kiugrási lehetőség. A létszám mindig megvolt, a szurkolás is jó volt, de a szervezettség nagyon hiányzott. Az elmúlt 5-6 évben léptünk előre szervezettségben, kommunikációban. A csoportok közötti rivalizálások is eltűntek. A kilencvenes évek elején még nem igazán egyeztek a huligánok és az ultrák, de ez mára eltűnt.

Az új emberek új csoportokat alkottak, vagy beálltak a már meglévő csoportokba?

Két fiatal csoport van most. Az egyik a Red Company. Azt gondolom róluk, hogy a tábor jövőjét, nagy mértékben fogják meghatározni. Jó a hozzáállásuk, a felfogásuk, komolyan veszik a mérkőzéseket, sportolnak. A másik a Trógerek. Vannak sokan, akik csoporton kívüliek. Ők hozzánk csapódnak, elfogadják ezt a hierarchiát.

Mit szóltok az idei eredményekhez?

Maximálisan elégedettek vagyunk és sajnáljuk, hogy ez a helyzet kialakult. Nagyon pozitív és fontos nekünk, hogy sok magyar játékossal értük el ezeket a sikereket.

Milyen tárgyalások voltak a vezetőséggel? Milyen ígéreteket kaptatok? Mi valósult meg?

Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a klubvezetéssel. A kapcsolatfelvétel megtörtént akkor, amikor idejöttek. Hunor a kezdetektől fogva kikérte a véleményünket. Heti rendszerességgel beszéltünk. Azt kell mondanom, hogy egészen a múlt hét vasárnapig egy korrekt kapcsolatot ápoltunk. Nem haragszunk rá. Elmondtuk neki többször, hogy Ő szigorúan üzleti alapon hoz döntéseket, mi pedig érzelmi alapon. Soha nem fognak találkozni az elképzelések. Ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot.

A regisztráció bevezetése előtt jeleztük neki, hogy ebből komoly problémák lesznek. Nem tulajdonítottak ennek jelentőséget. Azt gondolom, hogy nem is érti, hogy mi a problémánk.

Arról lehet beszélni, hogy a hazai meccsekre hogyan tudtatok bejönni?

Ezt nem mondhatjuk el. A legfontosabb az, hogy az elveink nem sérültek, de sikerült találni egy kiskaput, ezt használtuk mi ki.

Vasárnap visszajöttetek, de azt láttuk, hogy megint találtak rajtatok fogást, a molinókkal.

Nyilván nekünk is érdekünk, hogy bent legyünk, de nem szeretnénk asszisztálni ahhoz, hogy színház legyen a stadion. Minket nem lepett meg ez a lépés. Minden közleményünkben elmondtuk, hogy ez nemcsak a regisztrációról szól. Ez egy folyamat. Régen kezdődött. A média eltúlozta a stadionbéli problémákat, mindenki arról beszélt, hogy a szurkolókat meg kell regulázni. Szigorú törvények kellenek, kitiltások. A piró betiltása óriási érvágás volt. Azt a hangulatot soha semmi nem fogja visszahozni. Nem értik meg sokan, hogy ez egy folyamat. Persze mi is megadjuk a nevünket és az adatainkat a különböző hivatalokban, nem az a fő probléma. A folyamat a mi problémánk. Több táborral kapcsolatban vagyunk, de egy debreceni srác fogalmazta meg jól. Most kell még megállítani a dolgokat, mert később már túl késő lesz. Később már kerítés nélküli stadionokban, ülve és tapsikolva fogják bámulni az emberek a hangulattalan meccseket. Már most sem olyan a hangulat, mint pár éve, de még menthető. Nem is titkolt cél az, hogy a lelátó népe kicserélődjön.

Nagyon dühítő egyébként, hogy a regisztráció melleti indoklásként azt terjesztik, hogy Nyugat-Euróbában ez van, ha oda akarunk tartozni, akkor el kell fogadnunk. Nos, a helyzet az, hogy Olaszországban és Lengyelországban van kötelező regisztráció, valamint Horvátországban most vezetik be a vendégtáborok esetében. Sehol máshol nincs!Angliában sincs, pontosabban néhány stadionban igen, néhol nem. És ha már Anglia. Kezdik ott is észrevenni, hogy kiölték a hangulatot a stadionokból. Egyre több klub kezdeményezi, hogy újra legyenek állóhelyi szektorok.

Nálunk is az céljuk, hogy csak fizetőképes fogyasztók üljenek a stadionokban. De foci is kellene ehhez. A szurkolók nagy része a hangulat miatt ment meccsre és azért ragadt ott. 81 óta, itt nem volt foci. Leszámítva azt a 98-as fél szezont. Van, aki pasizni ment ki, van, aki csajozni, haverokkal sörözni, de nem kaptunk focit. Mindenhol azt halljuk az országban, hogy itt milyen hangulat van. De azt senki nem kérdezi meg, hogy mitől? Nekünk nem volt sikerélményünk. Nem voltak győzelmek, a túlélésért küzdött ez a klub és a tábor. Arról szóltak az évek, hogy el tudnunk-e indulni, megszűnünk, felszámolnak. És mi mindig kitartottunk. Hozzáteszem, hogy mi lenne itt, ha győzelmek lennének? Kupa vagy bajnokság? Itt az egész megye felfordulna.

Vannak már DVTK termékek.

Azért olyan nagy tömegben nem járnak meccsre az emberek. Ha a klub DVTK márkatermékeket szeretne eladni, ahhoz kell a fogyasztó. Viszont a szurkolónak érezni kell, hogy fontos a személye a klubnak, különben még szolidaritásból sem fog vásárolni.

1. Gyermekkoromból tudom, hogy a borsodi ember Borsodit iszik.

2. A DVTK sör minősége nem a legjobb.

3. Nemcsak mi, hanem a többi szurkoló is úgy érzi, hogy a termék eladása a fontos.

Azt gondoljuk, hogy kicsit demagóg a klub megközelítése abban a témában. Néha le kellene fáradni a VIP-ből az átlag szurkolókhoz. Körülnézni, hogy miből él, és mik a kívánságai. Lehet erőltetni a grillteraszt, de lássuk be, hogy nem ez az elsődleges. Úgy tűnik, hogy kicsit elvesztették a realitás érzéküket. Amikor megemelték a jegyárakat, akkor bementünk hozzájuk és szóvá tettük, hogy indokolatlanul emeltek a jegyeken és túl nagy mértékben. Erre azt válaszolták, hogy nem hiszik, hogy különösebb megterhelés lenne ez a szurkolóknak. Felálltunk és eljöttünk, mert nem hallgatnak meg minket.

Akkor lett volna egy jó esély, közösen fellépni a jegyárak ellen, de elmulasztottuk.

Igen, ezt mi is így látjuk. De össze is tudjuk kapcsolni a mostani helyzettel. Ha most elhagyjuk a tiltakozást, akkor ezt is lenyeletik velünk.

Hogy értékelitek a tiltakozásotokat? Megérte? Ma is így döntenétek?

Igen. Kevesen tudják, hogy volt eredménye. Négyszer tudtunk úgy bejutni, hogy nem kellett alkudoznunk, és feladni az elveinket. Az elején azt mondtuk, hogy teljesen ki kell vonni magunkat, de közben kiderült, hogy a tábor egyben tartásához kellettek ezek a mérkőzések. Vasárnap ez megszakadt, a klubvezetés eljátszotta a bizalmat. Nem tartották magukat az adott szavukhoz, emiatt nincs már miről beszélni.

Szerintetek hogyan értették azt, hogy nem értik miért nem tárgyaltok velük többé?

Még egyszer mondjuk, semmi bajunk Hunorral, de azt kell hinnünk, hogy szándékosan nem akar minket megérteni. Ő képviseli a Diósgyőrt, és úgy kellene gondolnia, hogy a szurkolótábor is szerves része ennek. De ő csak a számokat látja. Arra próbálok utalni, hogy az ominózus mérkőzés előtti szerdán keresett meg a klubvezetés. Mondtuk, hogy a szokásos feltételekkel ott leszünk. Ebben megegyeztünk. Amikor bementünk, akkor kezdődött a huzavona a drapikkal. Én próbáltam hívni Hunort és Körmöndi Zolit, de nem jöttek le. A rendezők sem segítettek. Kimentem a szektorból és felmentem a VIP terembe. Ott kérdőre vontam őket, hogy miért szórakoznak velünk? Megállapodtunk, bejöttünk, tartottuk magunkat a megbeszéltekhez. Erre azt mondta Hunor, hogy nem tud semmit tenni. Én azt mondtam neki, hogy nem akar semmit tenni. Ha akkor nem érezte fontosnak, hogy a mérkőzés napján ezt a problémát orvosolja, nincs miről beszélünk. Én többször elmondtam neki, hogy ha megállapodunk valamiben, akkor az legyen úgy. Ők inkább az MLSZ-t és a pénzt választják, de akkor ne nézzenek minket hülyének. Odacsődítettem az embereket és én éreztem magam kellemetlenül. Természetesen tudjuk, hogy a legfőbb bűnös az MLSZ. A meccs végén az ellenőrrel is beszéltem, de olyan mértékű tudatlanságot mutatott, hogy nem volt értelme. Azt kell hinnünk, hogy ha nulla néző előtt menne a bajnokság, az sem érdekelné őket. Ez az eset választás elé állította a klubvezetést. Az MLSZ felé és felénk is meg akartak felelni. Most az MLSZ-t választották.

A biztonságiaknak az az utasítás jött, hogy oldják meg a helyzetet, hiszen ezért kapják a pénzt. Ha nem sikerül, akkor a büntetést le fogják vonni a pénzükből. Mi levettük a zászlókat, mert nem akartunk balhét. Itt jött el a pillanat, hogy nem tárgyalunk többet a vezetéssel.

Előtte többször vállalta a klub a büntetést, önként. A Listázás nem pálya drapinál, pirotechnikánál. Kétszer is voltunk bent Hunornál egy nagyobb csoporttal beszélgetni. Az egyiken megkérdeztünk tőle, hogy ha lenne egy olyan kezdeményezés, hogy valamelyik klub nyíltan kiáll a regisztráció ellen, akkor támogatnák-e? Azt mondta, hogy igen. Kicsivel később az Újpest kijött ezzel. Természetesen rákérdeztünk egyből, de az a válasz jött, hogy hivatalosan nem fognak, de egy nem hivatalos beszélgetésben benne lennének. A DVTK-Újpest meccsre eljött a lilák ügyvezetője. Természetesen nem voltunk jelen, de mi úgy tudjuk, hogy nem lett megegyezés. Itt is volt egy ígéret, amit nem tartottak meg. De ekkor még maradt a kapcsolat velük.

A többi táborral milyen a viszonyotok? Támogatják a bojkottot?

A debreceniek teljes mértékben támogatják. Választ várunk a kispestiektől. A többi tábor is egyetért velünk, de a tiltakozás módját, mindenki máshogy képzeli. Úgy gondoljuk, hogy a táborok valamilyen módon nyilvánvalóvá fogják tenni, hogy támogatnak minket. Az viszont biztos, hogy a média felkapta a kezdeményezést, és nem lehet elhallgatni. Bizonyos internetes szavazásokon a bojkott mellett szavazók vannak többen.

Akkor az MTK ultrák is támogatják?

Igen. Ők 125 éve tüntetnek a regisztráció ellen. :)

Miért léptetek ki a szurkolói irodából?

Sokáig kapcsolatban voltunk velük, és láttuk, hogy tényleg komoly munkát végeznek. Nem gondoljuk azt, hogy megvette őket az MLSZ. Viszont az tény, hogy nem tudtak eredményt elérni. Többször beszéltek Csányi Sándorral, aki egész korrekt módon állt a szurkolókhoz. Azt gondoljuk, hogy a biztonsági bizottság támadja a szurkolókat. Az a baj, hogy az iroda túl körülményes, és talán radikálisabban kellene fellépni. A kapcsolat azért megmaradt velük. Mi a közös megmozdulásokban látjuk a megoldást, nem az állandó tárgyalásokban. Problémának látjuk azt is, hogy a főtitkárral tárgyalnak, akinek nincs döntési joga. Az elnökségben nem szavazhat. Úgy érezzük, hogy az MLSZ csak időt akar nyerni a tárgyalásokkal, ezért léptünk ki.

Jelenleg az utánpótlás meccseire jártok. Hogyan értékelitek?

Nagyon pozitív dolog. Nagyon jó lenne, ha ebből hagyományt tudnánk teremteni. Az elsődleges szempont, hogy a srácoknak örömet tudjunk okozni. Ha ezekből a csapatokból legalább egy gyerek eljut a felnőtt csapatba, az már jó. De fiatal korban kap tőlünk egy olyan inspirációt, amit nem fog elfelejteni. Talán erőt ad neki a folytatásra. Természetesen nekünk is nagyon jó, hiszen egyben tart minket, lehet pl. pirózni, jól érezzük magunkat. Nagyon sok tábor pozitívan jelzett vissza. A Kispest már volt, a Fradival egyeztetünk. Ez olyan, mint egy válogatott meccs. Félretesszük az ellenérzéseket, és szurkolunk a gyerekeknek. Nem szidjuk a bírót, nem trágárkodunk, hiszen gyerekek vannak a pályán. Nem szidjuk az ellenfelet, összeszedjük a szemetet. Az utánpótlás csapatok keresnek minket, hogy menjünk a meccsükre. Nagyon szeretik ezt. A meccs végén maguktól jönnek oda hozzánk. Rajtuk azt látjuk, amit minden diósgyőri szurkoló szeretne. Szívből és lélekből játszanak, nem pénzért. Látjuk rajtuk, hogy mennyire megviseli őket a vereség.

Jó lenne minél több embert megnyerni erre, de faramuci a helyzet. Sajnos nem tudjuk hirdetni, mert a rendőrök nagyon figyelik ezt a tevékenységet is. Az egyik meccset meghirdettük, de nem tudtunk elmenni. Nyolc fiatal tudott csak elmenni, és volt rájuk 20 rendező és 3 rendőrautó és egy rabos kocsi. Meccs után a Katában szétigazoltatták őket. A rendőrök az ismerőseinktől kérdezgetik, hogy kik a szervezők és hol tároljuk a pirotechnikát. Sajnos a rendőröknek nincs a városban fontosabb dolguk. A harmadik meccsen már civil ruhás nyomozók próbáltak elvegyülni köztünk.

Nem is értettük, hogy a klub miért akarta zártkapussá tenni ezeket a meccseket? A szülők is a domboldalról nézik a meccseket. Nem hirdetik be a meccseket, pedig a többi klubnak ez is fontos. Amikor megkértük őket, hogy tegyék közzé az időpontokat, akkor azt a választ kaptuk, hogy őket ez nem érdekli. Aki ezt mondta, az végleg leírta magát előttünk.

Úgy tűnik, hogy a rendőrség fél a szervezett csoportoktól.

Valószínűleg a TV ostromos dolog miatt van ez. Akkor kiderült, hogy a szurkolók sok mindenre képesek, hiszen szervezettek. Ráadásul egy közös célért a különböző táborok is képesek összefogni. Természetesen ez elég félelmetes gondolat lehet. Sokaknak nem esik ez le. A szurkolótábor a társadalom olyan rétege, amely képes az összefogásra, emiatt módszeresen próbálják szétverni. Mindenhol van Diósgyőr szurkoló. A BRFK-ból kaptuk azt az infót, hogy az ország három legnagyobb táborát (Fradi, Újpest, DVTK) fel kell számolni. Az a lényeg, hogy ezek a döntések még nem verik ki a biztosítékot sokaknál. Lépésenként adagolják a változtatásokat. Attól, hogy ez a probléma még sokakat nem érint, attól még probléma. Majd később a következő lépés érinteni fogja.

Mi lesz, hogy ha nem lehet sört inni?

Bizony, Lengyelországban nem lehet a stadionokban és a környezetében alkoholt inni. Ha ittasan érkezel a stadionba, akkor nem engednek be. Az biztos, hogy ha ide eljutnánk, akkor sokkal többen állnának mellénk. Belchatow meccsen kaptunk sört a lengyel barátainktól, és amikor a kommandósok meglátták, akkor nagyon nagy erőkkel jöttek hozzánk, hogy azonnal tüntessük el. Egészen elképesztő volt. De ennek ellenére ott nagyon szervezett a szurkolói élet. Ott, ha a tábor azt mondja, hogy ne menjetek a szektorunkba, akkor nincsenek vállalkozók. Ott a Legia szurkolók egy majdnem három évig tartó bojkottot csináltak. Szinte senki nem járt meccsekre. Ők elérték azt, amit szerettek volna.

Ha lesz új stadion, akkor hol lesztek?

Természetesen a kapu mögött. De először jussunk be.

Nem akartok több dobot?

Nem, mert túlságosan dominálna. Volt időszak, amikor három dobbal szurkoltunk, de nagyon elnyomta a dalokat. Régen sokkal szenvedélyesebb volt a szurkolás. Most sokkal többet kell pörgetnem az embereket. Csökkent a létszám, és kicserélődtek az emberek. Halkabbak lettünk. Mindenkit szívesen látunk, de ezért van az, hogy aki nem szurkol, azt kitessékeljük a szektorból, hogy ne híguljunk fel. A szektorban vannak bizonyos szabályok, és ezeket illik betartani.

Nem akarjátok megújítani a rigmusokat?

De igen. Nagyon régen tervben van, hogy megreformáljuk a dalokat. A három rigmusunkon és a két felelgetősön kívül a többi halk. A több versszakos énekek nem nekünk valók. Tervben van, hogy ezeket elhagyjuk, és újakat írunk. De jelenleg a magunk harcát vívjuk, és ez mindennél fontosabb. Van olyan elképzelésünk, hogy az utánpótlás meccseken vezetjük be az új nótákat. Akik kijönnek, majd megtanulják, és el fognak terjedni. Zömmel a külföldi táborok dalai vannak átírva. Tervbe van véve, hogy magyar népdalokra kellene írni. De ez eddig sem úgy működött, hogy leülünk és írunk egyet. Idegenbeli túrákon születnek ezek nagyrészt. A külföldről átvett dalokkal az a baj, hogy magyar nyelven már nem olyan dinamikusak, mint eredetiben.

Munka mellett csináljátok ezt?

Igen, természetesen. Egy évben 1-2 meccs marad ki, olyankor egy tábor által elfogadott társunk irányítja a szurkolást.

Sokan mondják, hogy miért az ultrák akarják megmondani, hogy mit csináljon a többi szurkoló?

Mi nem szoktunk parancsolni senkinek. Most is kértünk a közleményünkben, hogy aki támogatja a harcunkat, az maradjon távol. Az tény, hogy a csoportok, magukat egy picit vezetőknek tekintik a lelátón. Ez évek alatt alakult ki. A csoportok vezetői is választott vezetők. A csoportok lelkes társaságokból alakulnak, olyanokból, akik nagyon régen a lelátókon vannak, és sokat tettek már a Diósgyőrért. Ráadásul a színfalak mögötti dolgokról is sokkal többet tudnak. Ez a fajta szurkolói élet nagyon sok befektetett időt, energiát kíván. Úgy látjuk, hogy nincs meg a kellő tisztelet az irányunkba. Amikor mi elkezdtük, és bementünk az ultrák szektorába, akkor azt csináltuk, amit mondtak. Ha azt mondták, hogy nincs szurkolás, akkor nem volt. Most nagyon sok ember van, akik nem tisztelik ezeket a döntéseket. Viszont nem gondoljuk úgy, hogy mindenkinek tudni kell arról, hogy hozzánk hányszor jönnek ki a rendőrök, mert ez nem tartozik mindenkire. Elég ha mi tudjuk. Azt kérjük, hogy fogadják el a döntéseinket. Mindig szoktuk mondani, hogy a lelátó a társadalom tükörképe. Sajnos a társadalmunkból is kikopott a tisztelet a másik ember felé.

Milyen volt Bukarestben?

Két dolgot emelnénk ki. Egyik szívmelengető érzés az, hogy az a 3000 ember, szinte teljesen magyar szervezett szurkolói csoportok tagjaiból adódott össze. A másik az volt, hogy az ellentéteket teljesen félre tudták tenni, és a rivális táborok együtt tudtak szurkolni. A meccsről ne beszéljünk, mert nem érdemes. Egy apró szikra felvillant, hogy van jövő. Ezek a táborok vannak, és lehet rájuk számítani. Volt olyan köztünk, aki már végleg fel akarta adni, de ez a meccs adott neki reményt és új impulzusokat.

Szembetűnő volt, hogy mennyire másképp biztosítanak ott meccseket, mint nálunk. Itt egy hadsereg kísér minket. Romániában egy autó kísért egy karavánt.

Közelebb érzitek-e az álmot, hogy egyszer bajnokságot nyerünk?

Igen. Nagyon reméljük, hogy ki is tart a lendület. Bizakodunk, de láttunk már a múltban érdekes dolgokat.

Családosok vagytok?

Igen, vannak köztünk családos emberek is és egészen fiatalok is.

Hová helyeznétek a diósgyőri tábort az országban?

Mindenképpen a legjobbak között jegyeznek minket. Rangsorolni nem szeretném, de mondhatjuk azt, hogy az első háromban vagyunk. A rivális táborokban elég magasan jegyeznek minket. Régen azért volt flangálás a városban huligán szempontból. Mostanában ez nem jellemző. A diósgyőri tábor megcsinálta azt, amit senki nem mert megtenni. Európában nem volt olyan tábor, aki be mert menni a Szögletbe. Szurkolás szempontjából a videók megmutatják, hogyan szurkolunk mi. Nagyon jót tenne, ha nemzetközi szinten is meg tudnánk magunkat mutatni.

Aki akar veletek szurkolni, az keressen meg titeket?

Bárkit szívesen látunk. A legfontosabb az, hogy tegye oda magát a szurkolás tekintetében. Aztán kiforrja magát. Jár velünk idegenbe és meglátjuk. Aztán meglátja majd, hogy táboron belül melyik csoporthoz húz. Ha valakinek bejön ez a feeling, akkor ott fog ragadni. Az utazás nagyon fontos, próbáljon velünk jönni. Velünk fele ennyit sem foglalkoztak, mint mi a fiatalokkal. Felkaroljuk őket, elbeszélgetünk velük. Nagyon fontos, hogy ott legyenek velünk a nem kiemelt idegenbeli meccseken. A pénz az soha nem lehet akadály. Ha valaki velünk akar jönni, és nem tudja kifizetni, akkor mi összedobjuk neki, ha tag, ha nem. Soha nem várjuk vissza. Csoporton belül szedünk tagdíjat, és ezt nagyrészt erre fordítjuk.

Mi lesz a bojkott után?

Ezen még nem gondolkodtunk. Nagyon sokat várunk ettől a mérkőzéstől, sok mindent el fog dönteni. A klubnak az élén is lesz váltás…

A bojkottra visszatérve. Mit üzennétek a többi szurkolónak?

A legfontosabb, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket! Értsék meg, hogy ezt nemcsak magunkért, hanem mindenkiért csináljuk. Nem a csapatot akarjuk büntetni, ezt ők is nagyon jól tudják. Inkább beáldozunk most egy meccset, hogy a jövőben igazi diósgyőri hangulatban játszhassanak. Mindenki hagyott már ki meccset. Most mi is csak ezt kérjük, hogy hagyjanak ki egy meccset. Tegyük ezt szervezetten! Nem a bajnokavatót, nem a BL döntőt, csak egy meccset kellene most kihagyni.

Köszönjük a beszélgetést!