Az a célom, hogy kiszámíthatatlan legyen a játékom

Villáminterjú Jurek Gáborral

Sérülése már a múlté, és bár még saját bevallása szerint sem bír végig 90/120 percet, de fejesgóljával elévülhetetlen érdemeket szerzett Jurek Gábor a kazincbarcikai kupamérkőzésen.

A DVTK hosszabbítás után jutott tovább Kazincbarcikán (végeredmény: 4-2 a Diósgyőr javára) a MOL Magyar Kupa 4. fordulójába.

- Nehéz mérkőzésre készültünk, mert jól tudtuk, hogy a Kazincbarcika a stabil védekezéséről híres, amit nehéz feltörni - kezdte Jurek Gábor. - Azonban hétfő este bebizonyítottuk a szurkolóinknak és saját magunknak is, hogy tudunk küzdeni a jó eredményért, és így végül a hosszabbítás után behúztuk a mérkőzést.

Korábban néhány mérkőzést játszott sárga-kékben is a DVTK és a KBSC közti kooperációs szerződés értelmében.

- Jó volt visszatérni, mert ismertem a körülményeket, ismertem a hazai játékosokat, de mindezt igyekeztem kizárni, és csak a mérkőzésre koncentrálni - mondta.

Az U21-es válogatott játékos a felkészülés nagy részét és az új idény első részét is kihagyta sérülés miatt, hétfő este került be először a kezdőcsapatba.

- Jól indult a felkészülés, a Putnok elleni mérkőzésen két gólt is szereztem - idézte fel. - Az ausztriai edzőtábor első napján azonban bokaszalag-húzódást szenvedtem, ami hosszú időre visszavetett. Úgy éreztem, bármit csinálok, nem javult az állapotom, és sok időt kell kihagyni, de ennek ellenére mindent megtettem a stábbal, hogy a lehető leghamarabb visszaküzdjem magam arra a szintre, ahol a sérülés előtt jártam.

Kazincbarcikán 60 percet kapott Jurek Gábor, de vajon többet is bírt volna? - szegeztük neki a kérdést.

- Szerintem nem, a 60. perc tájékán elfogytam, amit jól látott a kispadról vezetőedző is - válaszolt. - Itt jegyzem meg, hogy Vladimir Radenković jól nyúlt bele a mérkőzésbe, mert a cserék jól szálltak be a mérkőzésbe, és végül eldöntötték a továbbjutás kérdését. A lecserélésem után is ugyanúgy izgultam, mint korábban a pályán, és az egyenlítést követően szinte felrobbant a kispadunk, úgy örültünk neki, mert tudtuk, mennyire fontos ez a gól a továbbjutás szempontjából. A hosszabbításban pedig felőröltük az ellenfelet, elfogyott az erejük, csak az volt a kérdés, hogy hány helyzetet értékesítünk.

A DVTK saját nevelésű támadója általában a pálya szélén szerepel - néha a bal, többnyire a jobb oldalon - Kazincbarcikán viszont Elton Acolatse és Rudi Požeg Vancaš játszott a vonal mellett, középen pedig Bright Edomwonyi, ő pedig kicsit hátrébb.

- Jól éreztem magam ebben a pozícióban is, élveztem a szabadságot, hogy visszalépve fel tudtam venni a labdát - árulta el. - Mögöttem két labdabiztos középpályás játszott,akiktől Bright és én is sok labdát kaptunk, de ezúttal is igaz a mondás: ott játszom, ahová a vezetőedző állít.

Szinte Jurek Gábor védjegyévé vált, hogy jobbról befelé húzva keresi a lövőhelyzetet, majd bal lábbal elereszt egy hatalmas bombát. Ehhez képest ezúttal fejjel volt eredményes.

- Sokat gyakorlom a fejeseket, és bár állandó partnerem, Bokros Szilárd itthagyott, akad más is, akinek segítségével tudom csiszolni a fejjátékom. Az a célom, hogy a bal láb mellett jobbal és fejjel is veszélyeztetni tudjam az ellenfél kapuját, és így kiszámíthatatlan legyen a játékom - fogalmazott.

Már a találkozó előtt kisorsolták a 4. forduló párosítását, ami akkor még úgy hangzott, hogy a Fehérvár FC a KBSC - DVTK párharc győztesével találkozik.

- Nem foglalkoztunk a sorsolással, én is csak a szünetben hallottam a stadion hangszóróiból, hogy ha mi nyerünk, akkor Székesfehérvárra utazunk a következő fordulóban - vallotta be. - Mindkét csapat nehéz ellenfelet kapott, de sok idő, sok bajnoki mérkőzés vár még ránk addig. Az biztos, szem előtt tartjuk a Magyar Kupát, mert szeretnénk jól szerepelni.

Egy hosszabb szünetet követően folytatódik az OTP Bank Liga, a DVTK Újpestre látogatott szombat délután.

- Mindenkinek a fejében ott van még a legutóbbi találkozó. Egy feltüzelt csapattal utazunk Újpestre, amelyik meg akarja mutatni, hogy a tavaszi eredmény csak kisiklás volt, és pontokkal térünk haza - bizakodott Jurek Gábor.

forrás, fotó: dvtk.eu