Az 5 legjobb hazai élőkép a Ferencváros ellen a 21. században

Megannyi szemet gyönyörködtető élőkép.

A 21. században - és azt megelőzően is - a Diósgyőrnek a Ferencvárossal gyűlt meg leginkább a baja Miskolcon. Hazai pályán a csapat 16 bajnoki mérkőzésből hármat nyert meg a zöld-fehérek ellen az új évezredben, és tizenkettőn maradt alul. Az első győzelemre 2014 októberéig kellett várni, amikor 32 év után nyertünk újra (2-1) bajnokit a Fradi ellen Grumić és Takács góljaival. Szerencsére a lelátón azért jóval kiegyenlítettebb a párharc - bár ez nyilván szubjektív - és számtalanszor bebizonyította a diósgyőri tábor, hogy képes túlszurkolni a 9. kerületi csapat fanatikusait (és bárki mást) akár Miskolcon, akár az Üllői úton.

Ebben az összeállításban felelevenítem a méltán híres Ultras Diósgyőr által a Ferencváros elleni hazai meccseken az új millenniumban bemutatott legjobb élőképeket, koreográfiákat. Természetesen a sorrend, és maga a lista is csupán a saját véleményem, és bárki, aki más látványelemeket, vagy “koreókat” jobbnak látott, nyugodtan leírhatja eltérő véleményét a kommentszekcióban.

5.: 2019. December 15.: DVTK 0-1 FTC

Eredeti képek: Csontfej.hu

A 2019/20-as NB1-es szezon őszi zárófordulójában a mérkőzést megelőzően a 9. Diósgyőr a tabella élén álló Ferencvárost fogadta. Sajnos az öt nappal a DVTK címert több mint 280 bajnoki mérkőzésen képviselő Veréb György 70. születésnapja után megrendezett találkozón a fiúk nem tudtak győzelmet ajándékozni a kapus legendának és a meccs 1-0-ás vereséggel végződött. Ez volt Feczkó Tamás 10. mérkőzése a DVTK kispadján. A lelátón a vereség ellenére is 90 percen át töretlenül buzdította csapatát a szurkolótábor. A mérkőzést megelőzően az Ultra szektor piros alapon szürke és arany celofánokból összeálló DVTK-címert jelenített meg. Egyszerű, de ötletes. Nem sokkal később egy sokkal kisebb, ám annál beszédesebb látványkép is felfedezhető volt: egy pénzevő emoji kíséretében az alábbi molinót feszítették ki a srácok: “Ferencváros: Pénz beszél, tábor ugat.”

Értelemszerűen a kiírás a zöldek táborának a 2014 és 2017 között végbemenő 180 fokos fordulatára utal. A bojkottáló ultrákból az évek során Kubatov Gáborral együttműködő, a Fideszes pártigazgató politikai üzeneteit a stadionban gond nélkül közvetítő brigád lett. Az “Én már nem látom a fradisták hadát” című rigmus, ami a ferencvárosi szurkolók szociálpolitikai elemzésének is megfelel, pont ezt az éles váltást foglalja dalba.

Összefoglaló:

4.: 2011. November 27.: DVTK 2-3 FTC

Eredeti kép: Csontfej.hu

Másfél év után került újra megrendezésre a DVTK – Ferencváros párharc, ehhez természetesen az kellett, hogy a csapat (bajnokként) feljusson az NB2 keleti csoportjából a 2010/11-es szezon végén. A mérkőzést megelőzően a Diósgyőr kerek 30 éve verte utoljára Miskolcon a Ferencvárost bajnokin, és sajnos a 2011 novemberi találkozón sem sikerült megtörni az átkot. Habár kétszer is vezetett a Diósgyőr, előbb Limam Seydi, majd José Luque káprázatos góljával, a látogatóknak mindkét találatra volt válaszuk, az 58. percben pedig Somalia révén (aki egyébként duplázott) megfordították a találkozót.

A mérkőzést megelőzően a DVTK tábor ismét kitett magáért, és a teljes Ultra-szektor közreműködésével nem mindennapi élőképpel rukkolt elő. A koreográfia üzenete - amit a DVTK kezdőtizenegyének pólóin is láthattak a nézők a meccset megelőzően - a 2011 szeptemberében bevezetett Sporthuliganizmus-törvény ellen tiltakozik, amely többek között a pirotechnikát is illegálissá nyilvánította. “A pirotechnika nem bűn! Szurkolók vagyunk nem bűnözők!” - olvasható a kiíráson a piros-fehér celofántenger alatt.

Meglehet, hogy másfél évtizede volt bemutatva a látvány, viszont üzenete a mai napig releváns, és valószínűleg még sokáig az marad. Néhány hónappal korábban, a Pápa elleni hazai bajnokin (2-0) hasonló konnotációja volt a DVTK koreográfiájának. Akkor egy 12-es számú mez, “Bűnöző” feliratú óriás-mez, illetve a 2008 óta létező Bajtársak csoport - amely az akkori hangulatfelelőst, Feledi Lászlót is köreiben tudhatta – nevével illusztrált szójátékot tartalmazó kiírás.

Összefoglaló:

3.: 2018. Október 27.: DVTK 1-4 FTC

Eredeti kép: Csontfej.hu

Az Új DVTK-Stadionban megrendezett első Ferencváros elleni mérkőzésen ismét kitett magáért a tábor. A Sturm und Drang szurkolói csoport fennállásának 25. évfordulója alkalmából az egész látványelem nekik volt dedikálva. Az élőkép, ami egyébként a szezon első diósgyőri “koreója” volt, fekete celofánokkal, két-két piros-fehér óriásszalaggal, és egy halálfejjel kívánt boldog születésnapot a SUD-nak. Az élőkép mellé egy kiírás is társult: “Rémálmotok negyed évszázada kísért!”.

A mérkőzést végül 4:1 arányban nyerte a Ferencváros, nem kis érdemben Böde Dánielnek köszönhetően, aki mesterhármast szerzett. Ezzel a DVTK zsinórban ötödik bajnoki vereségét szenvedte el.

Összefoglaló:

2.: 2023. Október 22.: DVTK 1-2 FTC

Eredeti kép: Csontfej.hu

Az új évtizedben először csapott össze nézők előtt a két együttes Miskolcon, (természetesen a Covid, illetve a kiesés miatt) fergeteges hangulat előtt. A diósgyőri ultrák ezúttal sem hagyták magukra a csapatot a zöld-fehér “megszállókkal” szemben, és egy óriás-tifoval köszöntötték a játékosokat. A piros celofán darabokkal ötvözött, 20×40 méteres, a H szektort teljesen elfedő drapéria az “Egy napon hirtelen” című rigmus konklúzióját tünteti fel, háttérben a Diósgyőri várral. Az Ultras Diósgyőr jóvoltából egy-két pirotechnikai eszköz halványan kivilágította a hihetetlenül precíz élőképet - ami egyébként annyira jól sikerült, hogy néhány rivális csapat szurkolója egyből arra a konklúzióra jutott, nem kézzel festett a drapéria - ezzel hatalmas látványt varázsolva a DVTK-Stadionban.

A koreográfián kívül az ultrák megemlékeztek az immáron 30 éves Sturm Und Drang-ról, és persze a legvérbelibb fradistáról, Gáspár Győzőről is, egy két-rudas formájában. Ezekhez még egy megfojtott zöld sas is társult, azonban az Andrássy út lelátóin mutatott szenvedély mellett sajnos ismét eltörpült a csapat mutatott játéka, és 2-1-es vereséget szenvedett a DVTK, így az egy héttel korábbi, Újpest elleni idegenbeli vereséget követően ismét alulmaradt a Diósgyőr egy fővárosi csapattal szemben.

Összefoglaló:

1.: 2016. Október 29.: DVTK 2-3 FTC

Eredeti kép: Csontfej.hu

Az írás elején ugyan leszögezem, hogy az itt feltüntetett koreográfiák csak az én szubjektív nézőpontom szerint a legjobbak, azt hiszem, a 2016 őszi FTC elleni látvány első helyre kerülésével senki sem fog vitatkozni. Pénztárgépszalag-eső, görögtüzek, óriás látványelemek, könnyek, gólzápor. Volt itt minden. Méltó búcsúztatása volt a Diósgyőri Stadionnak, amely 1939 és 2016 között a csapat hazai mérkőzéseinek és számtalan felejthetetlen pillanatnak adott otthont. A mérkőzés második félidőjében a Napos Oldalon öt, filmvászonra emlékeztető drapéria lett kiterítve, azokon a DVTK néhány legendás játékosa, (a teljesség igénye nélkül persze), illetve már megszűnt, és továbbra is aktív szurkolói csoport neve pompázott. Az ultra szektor pedig a tipikus “apáról fiúra” üzenetű drapériával búcsúzott a stadiontól, amelyen egy apa és fia látható a Vasgyári Spottelep kapui előtt, egy 1939-es és egy 2016-os feliratú látványelemek között. Emellett rengeteg olyan zászló, drapéria jelent meg ismét a DVTK-Stadionban, amelyeket évek óta nem láthattunk, például az eredeti Harcosok drapi, illetve a Gladiators, vagy éppen a Redskins zászlója. Hiába kapaszkodott vissza 0-2-ről a mérkőzésbe a Diósgyőr Novothny Soma és Nono góljaival, a Fradi végül 3-2-re legyőzte a borsodiakat, azonban a hangulatra nem sikerült az eredménynek rányomni a bélyegét, és ismét megmutatta az Ultras Diósgyőr, hogy joggal tartják számon az ország egyik legjobb táborának. Az élőkép, ami egyébként megállná helyét Argentínától kezdve, Marokkón át, egészen Nápolyig, akármelyik ultra-szcénában, örökre belevéste magát a Diósgyőr szurkolók szívébe.

Összefoglaló:

Az Ultras Diósgyőr 1992-es létezése óta megannyi szemet gyönyörködtető élőképpel fejezte ki soha meg nem szűnő támogatását a csapat mellett. Mindenkinek szíve joga a saját sorrendjét erről eldönteni, annak megfelelően, hogy számára melyik volt a legemlékezetesebb, ezeket természetesen kíváncsián várom a kommentekben.

Azonban ne felejtsük el, hogy minden egyes látványelem, drapéria, koreográfia kézzel festett, és ezek a srácok hajlandóak mérhetetlen mennyiségű emberórát és energiát beleölni az élőképek elkészítésébe. Nem is hiába, hiszen DVTK-Stadionban “megforduló” látványok képesek lennének felvenni a versenyt bármelyik európai tábor koreográfiájával.

Innen is köszönjük nekik, hiszen sajnos a magyar pályákon egy 4-5 éves gyerekben, akit először visz ki az apja meccsre, sokkal mélyebb nyomot tud hagyni egy-egy koreó, mint a kapuralövést követő bedobások, a sokszor nézhetetlen foci, és a gyakran az “azt se tudom, mit keresek itt” érzést keltő, mindenhonnan összevásárolt zsoldosok. Minden bizonnyal a vasárnapi rangadóra is készül látvánnyal az Ultras Diósgyőr, több mint valószínű, hogy egy újabb emlékezetes koreográfiát láthatunk majd.