Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Úgy kezdem én is, mint a többiek: nagyon nehéz kiválasztani egyetlen meccset. Nekem nem is sikerült. Voltak korszakaim, a kezdettől, mikor a Könyves Kálmán utcából elindulva a Lóránffy sarkán láttam rá a már piros-fehérben lobogó B-középre, s hallottam meg a velejemig bizsergető hangorkánt, napjainkig, mikor az ország déli részén dobog a szivem a Klubért.
Két mérkőzésről fogok irni, kettőről, amiket nem is láttam.
Dundee United FC – Diósgyőri VTK Miskolc 0:1, 1979.10.24. 20:30
Két héttel 13. születésnapom előtt már kora reggeltől azon tipródtam, gyötrődtem, hogyan fogom meghallgatni a rádióban az esti meccset, a világ csodáját, a KEK második fordulójába két győzelemmel jutott Diósgyőr skóciai vendégjátékát. Hol volt még az, hogy a wizzair-rel kiugrunk Britanniába, vagy bárhová, még a tévé sem adta, a Petőfi rádió is csak tán a második félidőt. A rádióközvetítésekhez szoktunk hozzá, ha nem engedtek el a meccsre, mikor a körkapcsolásban bemondták, hogy kapcsoljuk Diósgyőrt, ahol gólt szerzett a hazai csapat, kirohantam az erkélyre, hogy élőben hallhassam a gólörömöt, a katonaságnál Lakatos Bélával hallgattuk titokban s némán ölelgettük egymást, mikor „ismét harapott a Diósgyőr”.
Na de térjünk vissza hetvenkilenc végére, keserves vívódásomhoz. Eljött az este, s mivel akkoriban igen szorultam otthon, addig nem is mertem előhozakodni, de végül is bátorságom összeszedve Apám elé álltam, mintha csak úgy arra járnék:
Jaj. Nehéz percek jöttek. Ahhoz már idős voltam – bár még szűz és nem is ittam - hogy sírva toporzékoljak, ahhoz még fiatal, hogy szembeszálljak. (Két hét múlva ott voltam a visszavágón). Így hát maradt a kétségbeesés, a paplan alatt, várakozás a reggeli hírekre… Aztán fél tíz felé nyílt az ajtó, bejött Apám, odaadta a rádiót, Anyád meg ne tudja!
Lehallkítva, paplan alatt türelmetlenül vártam a részeredményt: félidőben 0:0-ra áll a Diósgyőr, kapcsoljuk Vass István Zoltánt! Vass István Zoltán óriás volt és a spliti meccs óta – amit alább részletezek majd – titokban Diósgyőr szurkoló. A vak sötétben, a fülembe 45 percen át üvöltő – skót helyzet helyzet hátán – riporterrel a Tannadice Parkban voltam teljes valómmal. Az önfeláldozóan védekező Diósgyőrnek már csak két percet kellett kihúznia, mikor is egy előrevágott labdára a félpályánál Fekete Laci rácsapott és… és egy örökkévalóságig vezette a labdát a kapu felé, miközben Vass István üvöltött, Fekete viszi, Fekete viszi, még mindig viszi, Feketeeee, góóóóóóóóóóól…!!!!!!
Hát Anyám meghallotta két szobával arrébb, de biztosan egész Miskolc.
A skóciai meccsről sajnos nincs videó, gyönyörködjünk hát a 3-1-re megnyert visszavágó összefoglalójában:
Évekkel később Nagyatádon a katonaságnál Vass István Zoltán volt a kultúrterem vendége. Öröm volt látni végre, akiről eddig azt képzeltem, hogy „csak” egy hang. Vége lett mondandójának, lehetett kérdezni. Felálltam - aminek mindenki örült, mert több időt tölthettek távol a körlettől - és mondtam, Diósgyőr szurkoló vagyok, mi jut eszébe? Láthatólag megörült a kérdésnek, először azzal kezdte, milyen „veszélyes” állapotokkal találkozott a klubházban, aztán rátért arra, mennyire szeretett Diósgyőrből közvetíteni és hogyan fertőződött meg végérvényesen.
HNK Hajduk Split – Diósgyőri VTK Miskolc 2:1, tizenegyesekkel 4:3 1977.11.02.
„Az első meccset itthon már hatalmas meglepetésre 2:1-re nyertük. A visszavágón már a huszadik perc előtt gólt lőtt a Hajduk, leült a meccs. Én is elvesztettem a lelkesedésem - szégyellem is utólag -remény nélkül közvetítettem a meccset. Aztán a második félidő felénél fokozatosan feltámadt a DVTK - és én is! Megéreztem a lehetőséget, a fülke nélküli közvetítő helyen már felállva, a nézők közt mondtam a magamét, mígnem Tatár Gyuri a 80. percben egyenlitett! Továbbjutásra állt a Diósgyőr, óriási volt. Öt perc múlva egyenlített a Hajduk, de már a hosszabbitásban sem esett gól, végül Szántó Gabi az utolsó tizenegyesünket a felső lécre vágta. Nagyon szomorú voltam, de nagy élmény volt.”
A meccs összefoglalója:
Hát ennyi Kedves Barátaim, Szurkolótársaim. Bizom benne, hogy még sok meccset láthatok élőben, de ezeket a közvetitéseket sosem feledem…
Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:
Indián nyár - Objektiv írása >>>>>
1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>
Be is teszem külön írásként a sorozatba.
És az a barcikai meccs, amikor Bélát bezsuppoltuk Ál-Thavrakil Dakhil kombi Trabantjának csomagtartójába, mert nem fértünk el öten a kocsiban?