Aludva a Puskás Akadémia elleni bajnokira

Imre Róbert írása az 1910.hu facebook oldaláról

- Érdekes, hogyan avanzsált az egyik legnagyobb futballközhellyé az “új seprű jól seper” kifejezés, és az is, mennyire képes felrázni egy csapatot egy edzőváltás annak ellenére, hogy csak három közös edzést tudnak teljesíteni az új stábbal. Számomra a tegnapi siker elsőszámú oka az volt, hogy sokkal felszabadultabban játszottunk, direktebben, az lehetett az érzésünk, mintha nem lennének “visszafogva” a játékosok, és nem kell a szükségesnél lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetni a hátsó stabilitásra. A megszokottnál többet volt nálunk a labda, kialakultak a háromszögek, amit korábban ritkán láttunk, mert a kontrákkal összesen nem ment előre három ember, így viszont megmutattuk, képesek vagyunk egy, az eddigieknél lényegesen kombinatívabb játékra, ha ezt kéri a stáb. Dambrauskas azt nyilatkozta, domináns játékot, kezdeményező focit szeretne majd idővel megvalósítani Diósgyőrben, talán már ennek a jeleit láthatjuk a labdatartási fölényünkben (53% - 47%) vagy a több sikeres passzkísérletünkben (317 – 272), igaz, a felcsútiak több lövéssel próbálkoztak (7 – 16) és több párharcot is nyertek (39% - 61%).

Labda nélkül a szokásos 4-1-4-1-et játszottuk Vallejoval a vonalak között, Vancas, Holdampf és Acolatse próbálták megzavarni a vendég labdakihozatalokat. Ha nálunk volt a labda, Gera fellépett a középpályára, Sanicanin tolódott középre, Tiéhi pedig Vallejo mellé visszalépve próbálta kisegíteni a védőket.

- A kezdőcsapat legnagyobb meglepetését a hiányzó fiatalok jelentették, mivel ezúttal három helyett csak egy, Simon Barnabás kezdett. Egyelőre nincs hír arról, mi a helyzet az NSÜ ajánlással, sikerült-e újratárgyalni vagy teljesen elengedtük, azt gondolván, már eleve túl nagy volt a lemaradásunk, és indokolatlan úgy játszatni három fiatalt, hogy már ez sem lenne elég a szükséges percekhez. Artem Odyntsov tehát a budapesti négyes után visszakerült a kispadra, Marco Lundot Bozsidar Csorbadzsijszkij váltotta (jó eséllyel azért, hogy fizikálisan fel tudjuk venni a versenyt Lamine Colley-val), Bényei Ágoston helyett Alex Vallejo, Jurek Gábor helyén pedig Elton Acolatse kezdett.

- Simon kapcsán az lehet az érzésünk, kissé meg van illetődve, az 5 védése kiváló mutató, a 21 hosszú átadásból 6 sikeres viszont kevésbé, nehéz lenne nem látni, mennyire pontatlan, ha lábbal kell játékba avatkoznia. Pár héttel ezelőtt a Nemzetközi Sporttudományok Intézete készített egy kimutatást, amelyben azt összegezték, mely U21-es korú kapusok operálnak a legtöbb hosszú kirúgással az európai elsőosztályú bajnokságokban, ezen a listán Simon a 13. helyet foglalta el. Dambrauskasszal valószínűleg nem fogunk annyira építeni a kontrákra, mint tettük azt Radenkoviccsal, így Simont is meggyőzik majd, hogy ne erőltesse az indításokat. Levi átlövésénél bizonytalannak tűnt valamint egy szögletre is rosszul jött ki, a kapott gólról viszont nem tehetett, Favorov fejese előtt a megcsúszó Sanicanin kirúgta a kapus támaszkodó lábát, így esélye sem volt mozdulni a labdára.

- Szatmári kiesése óta a védelem összeállítása kapcsán egy kérdés merülhet csak fel, Lund vagy Csorbadzsijszkij kezdjen-e Bárdos mellett középen. Ezúttal a bolgárra esett a választás, valószínűleg a Colley-val, az NB1 egyik legkellemetlenebb stílusú, jó fizikumú, agresszív csatárával vívott párharcokra tekintettel. Jól vizsgázott a bolgár, 14 (!) felszabadítása emlékeim szerint az idény eddigi legjobb száma diósgyőri hátvédtől, ezek mellé pedig 2 lövést is blokkolt, ráadásul ötből négy fejpárbaját is megnyerte.

A másik centerhalf, Bárdos Bence játéka alapvetően abban különbözött Csorbáétól, hogy a rombolás mellett ő többször próbálta megjátszani a labdákat, 8 hosszú indítással próbálkozott, ezek közül 4 talált társat, valamint ő is jegyzett 6 felszabadítást, 2-2 blokkolt lövést, labdaszerzést és szerelést. Bár a gólt az ő területéről kaptuk, én alapvetően ezt a Vallejo által Plsekkel szemben elveszített fejpárbajra vezetném vissza. Gera Dániel és Sinisa Sanicanin játékában egyelőre nem volt felfedezhető, hogy Dambrauskas alatt a szélsővédők nagyobb számban támogathatják a támadásokat, ketten együtt sem jegyeztek egy pontos beadást, indítást is csak 3-at a 9 próbálkozásból. A védekező feladatukat azonban kiválóan látták el, Gera 7 felszabadítást, 5 labdaszerzést és 2 szerelést tett a közösbe, Sanicanin pedig 2 felszabadítást és 4 szerelést. Kíváncsian várom, főleg Dani kapcsán, hosszabb távon milyen hatással lesz rá az új, kombinatívabb támadójáték.

- Alex Vallejo a közelmúltban annyira gyengén teljesített, hogy a vezetőedző-váltás kapcsán az elsők között szerepelt, akiről elmondtuk, nagy szükséges lenne egy drasztikus változtatásra. Egyelőre úgy tűnik, neki is jót tett az új stáb érkezése, a korábbiaknál lényegesen hasznosabban játszott, 86 %-al passzolt, 5/8 sikeres indítása volt, ötből három párharcát is megnyerte, valamint jegyzett 2 felszabadítást és 3 szerelést. Talán rajta látszott legjobban, hogy mennyire mást követel meg Dambrauskas, mint tette Radenkovic,

Vallejotól egy homály gyertyát sem láthattunk, nyilvánvalóan nincs kiadva, hogy kihagyjuk az építkezésből, labdakihozatalból a középpályát, és próbáljuk azonnal üres területbe indítani a támadókat. Christ Tiéhinek sem kell szégyenkeznie a 89%-os passzpontosság és a 4/5 pontos hosszú átadás miatt, a saját kapunk előtt 2-2 felszabadítása és szerelése volt. A talajon jól vívta meg a párharcait (3/6), a levegőben már kevésbé (1/5). Sokszor visszazárt Vallejo mellé a labdakihozataloknál, igyekezett stabilitást adni, viszont 1-2 látványosan elrontott passznál az lehetett az érzésünk, még nincs meg a tökéletes összhang a társakkal. A védőket leszámítva neki volt a második legtöbb labdaérintése, jót fog tenni neki, ha idővel valóban sikerül megalapozni egy proaktív támadójátékot.

Holdampf Gergő két alkalommal is hőssé válhatott volna, előbb Jurek beadását követően hagyott ki egy nagy helyzetet (mint utólag kiderült, lesről), majd Acolatse passzából találta telibe a kapufát, ezzel előkészítve Jurek Gabi győztes gólját. Gergő kiváló, 93%-os pontossággal passzolt, és ami még nagyobb szó egy alapvetően védekező középpályástól, hogy 2 kulcspasszt is kiosztott 89 perc alatt. Jó látni, hogy box to boxként is használható, 1/1 sikeres indítása és 1/1 jó beadása volt egy felszabadítással és két szereléssel, igaz, a párharcok terén nem teljesített túl jól (4/13). A hozzáállásával továbbra is megtestesíti azt, amit egy diósgyőri csapatkapitánytól akarunk látni a pályán.

- Ha vártunk valamit jobban, mint egy újra formába lendülő Alex Vallejo, az a tavaly novemberben látott Elton Acolatse, vagy az ellenfél kapuja előtt újra hatékony Rudi Pozeg Vancas. Mindkettőt megkaptuk, bár Elton 14 párharcából csak 6-ot nyert meg és mindössze 1 sikeres csele volt, cserébe kiosztott egy zseniális gólpasszt, sőt, ha Holdampf kicsit pontosabb, akár két assziszt is lehetett volna belőle. Acolatsénak összesen 3 kulcspassza és 1 kapufája volt, végre láthattunk több jó egy az egyet tőle a vonal mellett.

Vancas annyira eltűnt az elmúlt hónapokban, hogy ha újra formába lendül, az felérhet egy új igazolással, mivel a tavaly őszi teljesítményével csak a mennyiséget növelte a keretben. Tegnap bravúros fejesből talált be, másokkal ellentétben én is annyira szeretnék újra egy határozott, fineszes megoldásokat futószalagon szállító Vancast látni, hogy még az 1/ 4 sikeres csele, 2/8 jól megvívott párharca után sem tudom azt mondani, ne tartozott volna a jobbak közé. Remélhetőleg jót tesz ez a találat a lelkének és újra feltornázza magát az NB1 legkiemelkedőbb légiósai közé. Talán Bright Edomwonyi volt az egyetlen, aki nem tudott megújulni a közelmúltban elszürkült támadók közül, lövés, kulcspassz vagy sikeres csel nélkül zárta a neki jutó 68 percet.

- A cserék ezúttal kivételesen jól szálltak be, ami izgalmas helyzetet teremthet a jövő heti kezdőcsapat összeállításakor is. Hatványozottan fontos volt számukra, hogy megmutassák az új edzőnek, adott esetben fontosabb szerepet is szánhat nekik, ennek megfelelően Marko Rakonjac bizonyította Dambrauskasnak, hogy – igaz, lest követően – de képes kipókhálózni a felső sarkot, Jurek Gábor pedig 20 perc alatt kiosztott egy gólpassz-értékű átadást, ziccerbe került, majd győztes gólt szerzett. Valószínűleg mindketten kiváló első benyomást tettek az új stábra, “édes teher” lesz ez a Paks elleni bajnokira készülve.

- Butaság lenne azt állítani, hogy azért sikerült legyőzni a listavezetőt, mert az új vezetőedző 3 nap alatt csodát tett egy gödörben lévő csapattal. Az érdemeit nem kisebbítve azonban fontos megemlíteni, az lehet az érzésünk, már nincs behúzva a kézifék, ezt pedig nem tudjuk másnak, mint Valdas Dambrauskasnak tulajdonítani. A legfontosabb kérdés mégis az, vajon mennyi időre lehet szüksége ahhoz, hogy a fejében már felrajzolt domináns játékot átültesse a gyakorlatba, kihasználva a támadóinkban rejlő potenciált.