Aludva a Kecskemét elleni bajnokira

Imre Róbert meccsértékelője az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona faceook oldalról.

Aludva a Kecskemét elleni bajnokira

Imre Róbert meccsértékelője az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona faceook oldalról.

- Ritkán fordul elő, hogy nem tudok ott lenni élőben egy bajnokin akár otthon akár idegenben, most pedig különösen sajnáltam, de nem a nagyszerű fordítás miatt, sokkal inkább azért, mert nem volt lehetőségem feltenni Valdas Dambrauskasnak az alábbi kérdést: nem gondolja-e, hogy a jelenlegi DVTK annyira ki lett élezve a kontrákra, gyors átmenetekre, hogy az eddigi, tavaszi „szenvedésünk” elsőszámú oka, hogy a labdatartásra épülő játékra való átállással várni kellett volna a nyári felkészülési időszakig, amikor érdemben le lehet oktatni egy ilyen drasztikus változtatást? Sőt, amikor már tudnánk igazolni 1-2 olyan labdarúgót, akik képesek pozíciós játékból megbontani a felállt védelmeket.

- Nem véletlenül nyilatkozta a litván, hogy a Fradi meccs alapján értik a játékosok, mit szeretne velük játszatni, a Debrecen meccs alapján viszont egyáltalán nem. Hogy elsősorban ez okozott zavart a fejekben, és ezért nem jönnek úgy a pontok, ahogy szeretnénk, számomra nem is igazán kérdés már. Az viszont sokkal inkább, hogy a Dambrauskas-stílus alapvetően nem fekszik vajon a jelenlegi játékosállományunknak, vagy csak nem volt még elég ideje a gyakorlatban is átadni az elképzeléseket, kialakítani a szükséges automatizmusokat.

- Fordulók óta beszélgetünk róla, hogy ez a csapat nem tud helyzetbe kerülni, ha felállt védelemmel találja szembe magát, mivel azonban Dambrauskas érkezése óta próbáljuk tartani a labdát, magunkhoz ragadni a kezdeményezést, értelemszerűen minden aktuális ellenfél védelme mély blokkban áll fel ellenünk (néhanapján találkozunk a másik véglettel és magasan próbálják megzavarni a labdakihozatalainkat, amivel legtöbbször látványosan nem tudunk mit kezdeni a kevés labda nélküli mozgás miatt, ezt párszor láthattuk a Kecskemét ellen is). Tegnap is addig szenvedtünk, ameddig nem volt területünk a vendég védelem mögött, Edomwonyi gólja nyilvánvalóan kontrából született, de Acolatse is egy gyors átmenet végén talált Kersák kapujába, nagy szerencsénkre ki tudtuk használni mindkét támadónk egyetlen igazi erősségét.

- Ha nálunk volt a labda, többnyire 3-2-5-ben próbáltunk építkezni. A kecskemétiek – főleg az első félidőben – igyekeztek középmagas blokkban megzavarni a labdakihozatalainkat, többször kergették Bárdost és Lundot is rossz indításokba, annak ellenére is, hogy Vallejo szorgosan zárt vissza segíteni őket. Ha sikerült megugrani az első „akadályt”, a széleken, általában Acolatsét keresve a jobb oldalon próbáltunk a vendég védelem mögé kerülni, az ötlettelenségünket jól mutatja, hogy szinte kizárólag a beadásokat kerestük, de elég pontatlanul, 32 kísérletből csak 8 talált embert. Az elmúlt hetekhez hasonlóan meddő volt a mezőnyfölényünk (59 % - 41 % labdabirtoklás, 438 – 307 a passzok száma, de a nagy előny ellenére csak 6-al többször jutottunk el labdával a támadóharmadba, 63 – 57), végül annak köszönhetően sikerült begyűjtenünk a három pontot, hogy a hajrában kétszer is találtunk területet a védelem mögött.

- A debreceni négyes után Simon Barna váltotta a kapuban Artem Odyntsovot, a büntetőről nem tehetett, emellett két védése volt, a vendég támadók alig-alig tették próbára. Hasonló volt a helyzet Marco Lunddal és Bárdos Bencével is: miután Bence három debreceni gólban is benne volt, azt hittem ezúttal pihentetik, de szinte hiba nélkül hozta le a 90 percet, 7 felszabadítással, 2 blokkolt lövéssel 5/5 sikeres párharccal. Az egyetlen eset, amikor megingott egy rossz labdaátvétel volt a második félidő közepén, amivel helyzetbe kerülhettek volna a vendégek. Lund 4-4 felszabadítást és szerelést tett a közösbe, Bárdosnál lényegesen több párharcot vállalt (10/18), és az utolsó negyed órában bemutatott egy fontos blokkot. Marco 2, Bence 6 indítást rontott el, többször is megzavarták őket a magasra tolt kecskeméti támadók.

Annak ellenére, hogy valamivel több támadást vezettünk a jobb oldalon, Sinisa Sanicanin kicsivel, de jobb számokat produkált az előrejátékban, mint Gera Dani: 2 lövése talált kaput, 4 jó indítása volt, egy kulcspasszt is kiosztott, amit Edomwonyi kapura fejelt. Védekezésben mindössze egy alkalommal játszották át, 12 párharcot nyert a 20-ból, 3-3 felszabadítással és szereléssel zárt. Keveset volt játékban, de keveset is hibázott, ami Geráról is elmondható, 1 felszabadítás, 2 labdaszerzés, 3 szerelés, 9/17-es párharc mutató. Egy jó átlövést ő is eleresztett, a vele szemben játszó Zsótér azonban 5 kulcspasszal zárt. Alapvetően több jó egy az egyet és sokkal több pontos beadást várnék el a szélsőhátvédektől úgy, hogy elsősorban a középre tett labdákban bízunk.

- A két középső középpályásunk közül ezúttal is Alex Vallejo volt a dominánsabb, bár a bután összehozott büntetője után a mezőnyben Tiéhi is hasznos volt, mutatott életjeleket. Mindketten kiosztottak 1-1 kulcspasszt, a spanyol legkiemelkedőbb mutatói mégis inkább védekezésben születtek: kiválóan teljesített 4 felszabadítással, 5 labdaszerzéssel és 6 szereléssel. Elengedhetetlen a szerepe a labdakihozataloknál, megkockáztatom, hogy a jelenlegi rendszerben ő a legfontosabb láncszem. Tiéhi a tizenegyest követően majdnem negatív hős lett, egyrészt megköszönheti a társaknak a fordítást, másrészt egy-egy villanással megmutatta, hogy van benne kvalitás, főleg amikor két kecskeméti között tartotta meg a labdát egyedül az első félidő végén. Alapvetően box to boxként számít rá Dambrauskas, nem tartom kizártnak, hogy ugyanaz a szerepkör feküdne neki, amit jelenleg Vallejo lát el. Jó lenne már egy igazán kiemelkedő meccset látni tőle.

Skribek Alen Debrecen után ezúttal is szürkébb volt, ami leginkább megmaradhatott belőle azok az elrontott szögletek. Hatból egy beadása volt pontos, két kulcspasszal jelentkezett, de a kevés jó utolsó passzt én nagyrészt az ő számlájára írom. Sokat tehetne, sokat kellene tennie a gördülékenyebb védekezésből támadásba való átmenetekért, főleg, ha azt akarja, hogy nyáron végleg kivásároljuk Paksról.

- Az elrontott szögleteknél döbbenhettünk csak rá igazán, mennyire hiányzik a csapatból Jurek Gábor. Nélküle a betegségen átesett Rudi Pozeg Vancas helye biztos a bal szélen (lehet, hogy Jurek jelenlétében is az lenne), aki szokás szerint vitte a prímet kulcspasszok terén, hármat is kiosztott. Több alkalommal is csak az alapvonal felé tolva tudott beadni, holott neki az fekszik igazán, ha befelé tolhatja a labdát, most nem tudta a hátára venni a csapatot, és Skribekhez hasonlóan tőle is hiányoznak a forintos átadások, ráadásul 11-ből csak 4 párharcot nyert. A társai lényegesen jobb napot fogtak ki, mint a szlovén: Elton Acolatse bár keveset volt játékban, összesen 5 párharcot vállalt, a legjobbkor tudott villanni, előbb egy erős és pontos lövéssel, kiszorított helyzetből egyenlített, majd bravúrosan indította egy kontra során Edomwonyit, ezzel megnyerve a bajnokit. Nehéz helyzetben lennénk, ha el kellene dönteni, melyikük volt a meccs embere, Bright a gólja mellett néhol már az őszi önmagát idézte, főleg, amikor a Botkától elvett labdával majdnem a kapuig gyalogolt. Ez a 90 perc tökéletesen megmutatta, miért szenved a csapat, és személy szerint miért szenved tavasszal Acolatse és Edomwonyi is: mindkettejüknek az fekszik, ha üres területbe indítják őket a hátvédek mögé, vagy magasan szerzett labdákkal tudnak szervezetlen védelmekre „ráesni”. Ezekből az elmúlt hónapokban keveset láthattunk, kérdés, tudja-e majd hasonló hatékonysággal integrálni őket Dambrauskas az általa preferált pozíciós játékba.

- A tegnapi bajnoki egyfajta „állatorvosi lóként” is funkcionálhat, elvégre 80 percig láthattuk, mi a problémánk, majd 3-4 percig megmutatták a srácok, milyen felfogásban lehet még keresnivalónk idén. A győzelmünkkel, valamint az MTK vereségével csak 2 pontra van a 4., valószínűleg Konferencia Liga selejtezőt érő helyezés, más kérdés, hogy a jelenlegi helyzetünkben talán nagyobb előnyünkre válna, ha a nyári felkészülés során Valdas Dambrauskas nyugodtan tudna készülni a csapattal, van még feladatuk bőven az átállással. Arról a dilemmáról nem is beszélve, mihez kezdjünk azokkal a játékosokkal, akiknek ez látványosan nem az erősségük, mint a két tegnapi gólszerzőnk.

- Jövő héten újra hazai mérkőzés, ezúttal a Győrt fogadjuk majd, akkor már a tegnap eltiltását töltő csapatkapitányunkkal, Holdampf Gergővel kiegészülve.

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>>

Kép: Kovács István