Aludva a Ferencváros elleni bajnokira

Imre Róbert értékelése az 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona oldalról.

- Ha 70 percet hazai pályán emberelőnyben játszva nem tudsz megnyerni egy bajnokit, a szurkolók általában elégedetlenül indulnak haza a stadionból vagy kapcsolják ki a tévét. De nem ezúttal, a Fradi elleni 1-1-et követően alig-alig lehet a játékosokat vagy a stábot elmarasztaló véleménnyel találkozni, aminek minden bizonnyal két oka van: egyrészt, hogy látták az emberek a harcosságot a sajátjainkon, másrészt pedig, hogy az elmúlt hónapokban tapasztaltakhoz képest lényegesen biztatóbb volt a játék képe.

- Valdas Dambrauskas a válogatott szünetet megelőzően arról beszélt, nehéz lesz a fejekben “váltani” a védekezőről támadó stílusra. Tegnap ettől függetlenül már nyilvánvaló volt, hogy ez a csapat nem az, amelyet 2-3 héttel ezelőtt láttunk: labdával első szándékból kerestük a progresszív passzok lehetőségét, kezdetben főleg a félterületekbe indítottuk a szélsőket, labda nélkül próbáltunk magasan (de legalábbis középmagas blokkban) védekezni, jó értelemben véve agresszívan. Láthatóan igyekeztünk erőltetni az Acolatse - Civic párharcot, elvégre nyilvánvaló sebesség-különbség volt a két játékos között. Labdavesztések után – legalábbis az ellenfél térfelén – megkíséreltük azt azonnal visszaszerezni, két emberünk szinte mindig letámadta a labdás embert, ha nem sikerült visszaszereznünk első szándékból, azonnal visszazártunk. A labdakihozatalainkat néhol, főleg még egyenlő látszámnál a vendégek is meg tudták zavarni, párszor még Vancas is visszalépett Vallejo felé, segítve az építkezést.

- Az értékelő posztjainkban ritkán foglalkozunk a játékvezetővel, most azonban nehéz lenne szó nélkül elmenni Bogár ítéletei mellett. A 17. percben Bárdos Bence kapott sárgát egy Varga Barnát érintő, teljesen tiszta, még csak nem is véleményes becsúszó szerelés miatt. Ezt követően szintén Vargát védte túlzottan a játékvezető, a válogatott csatár megetette Bogár Gergőt egy beadás után, nagyon könnyű síppal lett befújva a büntető, a sajtótájékoztatón a kérdésemre Robbie Keane sem nagyon tudott rá mit mondani. Civic kiállítása volt a harmadik kérdéses szituáció, már persze azok számára, akik nem értenek egyet a szándékos kezezés és a nyilvánvaló taposás egy-egy sárgalappal történő jogos büntetésével.

Kíváncsian várom, a következő fordulóban vezet-e majd NB1-es bajnokit Bogár.

- Rátérve az egyéni teljesítményekre, Artem Odyntsovnak ezúttal két emlékezetes pillanata volt, egy védéssel az első és egy bizonytalan kijövetellel a második játékrészben, a büntetőnél bravúrra lett volna szüksége a hárításhoz.

- A védelem a Fehérváron látottakhoz hasonlóan ezúttal is stabil volt, alig-alig volt értelmezhető helyezete a Fradinak, igaz, sokat játszottak emberhátrányban, ráadásul a kiállítás után (nem meglepő módon) egy támadót cserélt le Robbie Keane. A két középhátvédünk teljesítménye abból a szempontból meglehetősen ellentmondásos, hogy bár a párharcaikat nem tudták igazán jó szazálékban megnyerni (Bárdos 2/8, Lund 5/12) mégis magabiztosak voltak, a címvédőnek mindössze egy nagy lehetősége volt a 90 perc során. Mindketten 4-4 felszabadítással és 1-1 szereléssel zártak, Bencének volt 2, Marconak 1 blokkolt lövése is. Mindkettejük jegyzett egy kulcspasszt a tegnapi bajnokin. Előzetesen azt vártam, Csorbadzsijszkij kezdeni fog Varga fejjátéka miatt, de gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a meccset a hátsó sor. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak a szélsőhátvédeinknek is: Sinisa Sanicanin volt az egyetlen játékosunk, aki valamennyi fejpárbaját megnyerte (7/7), a talajon ez a szám 3/8, emellé volt 5 felszabadítása, két labdaszerzése és egy szerelése. Sajnos egyik beadása sem volt pontos a kettőből, a támadásokat ezúttal sem tudta túl nagy hatékonysággal támogatni, de becsületére legyen mondva, végig robotolt a vonal mellett. Kíváncsian várom, hosszabb távon próbáljuk-e fejleszteni az offenzív mutatóit, vagy nyáron érkezik új balhátvéd, ő pedig baloldali középhátvéd lesz, ami egyébként az eredeti posztja. Makreckis párszor csúnyán megverte sebességből, sőt, Tóth Alex is az ő oldalán szerepelt, így főleg dicséretes, hogy nagyobb hiba nélkül hozta le a meccset. A fiatal, U18-as válogatott Szakos Bence most először kezdett az NB1-ben, rögtön a Ferencváros ellen, talán csak az tetézte volna a nehéz helyzetét, ha erre nem itthon, hanem a Groupama Arénában kerül sor. Eleinte azt gondoltam, ő a harmadik számú jobbhátvédünk, ha azonban ilyen teljesítményre képes, gyorsan lépked majd előre a ranglétrán, kivétel nélkül mindenki elégedett volt a játékával, sőt, a talajon ő nyerte meg a második legtöbb párharcot, 5/7-el. A neki jutó 80 percet úgy hozta le, hogy többször hatékonyan védekezte le Varga Barnát vagy a BL győztes Naby Keitát, támadásban is igyekezett kisegíteni Acolatsét, bár a 6-6 indításából és beadásából csak egy-egy volt pontos, ez lesz még jobb is. Üdítő volt látni, hogy sokszor magabiztosan tolta befelé a labdát, nem foglalkozva az itthon nagy nevű Fradi-védőkkel, egy ilyen szituációból született az egyenlítő találatunk is. Nagyon biztatóan mutatkozott be, a Nemzeti Sport újságírója a sajtón elmondta, azon is gondolkodtak, hogy őt hozzák ki a mérkőzés legjobbjának. Ezt várjuk el egy akadémistától, remélhetőleg itt tudja majd folytatni!

- A középpályánk régen volt ennyire agilis, mindenki dicsérhető volt: Alex Vallejo végleg kimászott a gödörből és diósgyőri “másodvirágzását” éli, 94 %-os pontossággal passzolt, volt egy kulcspassza és 5/9 sikeres indítása, ráadásul 4 felszabadítást, 2-2 labdaszerzést és szerelést jegyzett. Mindenhol ott volt, a 6 párharcából 5-öt is megnyert, ha nem Szakos, akkor a többségnél jó eséllyel ő volt a meccs legjobbja. Rajta lehet a leginkább látni, mekkora különbséget jelent, hogy mit kér a vezetőedző a játékosától. Holdampf Gergő talán még a szokásosnál is motiváltabb volt, egyrészt végleg “szakított” a hatos poszttal, másrészt feltűnő volt, hogy alig vétett technikai hibát, nem csak Vallejonak, neki is jót tesz, hogy többet van nálunk a labda. Több alkalommal is méterekről becsúszva szerelt, szabadrúgásokat harcolt ki veszélyes helyről, 85 %-al passzolt és kiosztott egy kulcspasszt is. A meccs végére látványosan elfáradt, indokolt volt a cseréje, de addig kiválóan teljesített. Nem volt felszabadítása, labdaszerzése a védekező harmadban, ami a vendégek passzivitását is jól mutatja. Skribek Alen kezdőbe jelölése legalább akkora meglepetés volt, mint Szakosé, bár Dambrauskas támadó-vénája miatt valahol mégis várható volt, hogy idővel egy támadó középpályást is a csapatba jelöl a sok defenzív vagy box to box labdarúgó közé. Nagy szerencsénkre nem Vancasra esett a választása ebben a szerepkörben, aki a pálya közepén rendszeresen eltűnik. Sokan szkeptikusak voltak Skribek kapcsán, mikor azt látták, hogy heteken keresztül nem kapott játékperceket, tegnap azonban ő is megmutatta, hogy van benne potenciál: kissé a bal szél felé tolódva szerepelt, az lehetett az érzésünk, mindenhol ott van, 65 labdaérintése magasan a legtöbb volt a támadóink közül, ráadásul ezen a poszton a 79 %-os passzpontosság is dicséretes. Bár a négyből csak egy párharcát nyerte meg, mégis az lehetett az érzésünk, sokkal gördülékenyebb a támadójátékunk egy ilyen stílusú labdarúgóval, három lövéssel is próbálkozott. A letámadásokból is becsülettel kivette a részét, Dambrauskas elégedett volt a teljesítményével, biztosan megkapja a lehetőséget a következő bajnokin is.

A középpályánk egyik legnagyobb érdeme számomra az volt, emberelőny ide vagy oda, hogy képesek voltunk a középső harmadban a mérkőzés nagy részében dominálni, ami a Ferencvárossal szemben szinte senkinek sem sikerül. Ha nem tudom, hogy az ellenfelünknél pályára lépett egy Bajnokok Ligája győztes labdarúgó, biztosan nem mondtam volna meg.

- A támadótrió egyik legérdekesebb kérdése számomra előzetesen az volt, vajon a Topolya elleni felkészülési mérkőzésen kiemelkedő Rudi Pozeg Vancas vagy az U21-es válogatottban gólt szerző Jurek Gábor kezd majd a balszélen. Végül a szlovénra esett a választás, valószínűleg jobb fizikai állapotban lehetett, mint a tétmeccset vívó Jurek, és ez kiváló döntésnek is bizonyult, elvégre Vancas szép góllal és nem kevesebb, mint 4 (!) kulcspasszal jelentkezett. Három lövése volt és kilenc beadása, Skribek és Acolatse mellett ő is képes volt váratlant húzni, ráadásul úgy tűnt, Alennel nagyon jó köztük az összhang. Rögtön a büntetőt követően nagyszerűen bújt ki a védője mögül egy Acolatse beadásnál, duplázhatott volna a szlovén, ha Dibusz nem mutatja be a forduló legnagyobb védését. Hasonlít a helyzete Vallejoéhoz, ebben a játékfelfogásban mindenképpen a kezdőcsapatban van a helye. Elton Acolatse volt az egyetlen, aki több sikeres párharcot jegyzett a talajon, mint Szakos (7/12), négyből három csel-kísérlete is jól sült el. Már a mérkőzés elején is érezhető volt, hogy a Civic-csel vívott párharca meglehetősen egyoldalú, bár a hétből csak egy beadása volt pontos (amiből Vancas majdnem betalált), így is elkezdett hasonlítani a holland arra az Acolatséra, akit látni szeretnénk. Elévülhetetlen érdemei vannak a pontszerzésben, mivel róla állították ki Civicet. Marko Rakonjac benn ragadt a kezdőben, és talán ő volt az egyetlen, aki – számomra – lefelé lógott ki. Az lehet az érzésünk, nem azért kezd ő, mert Dambrauskas szerint jobb opció a csatár pozíciójára, hanem mert Edomwonyiban sem bízik a litván. Rakonjac az emberelőny dacára 72 perc alatt mindössze 27 alkalommal találkozott a labdával, akkor is többnyire besegített a középpályára, egy alkalommal kaput talált de nem volt veszélyes, egy lövését blokkolták és kiosztott egy kulcspasszt Acolatsénak, de ez sem volt teljesen pontos. Mindössze 2 párharcát nyerte meg a 9-ből, a csatáraink helyzete meglehetősen aggasztó, Rakonjac 6, Edomwonyi 8 bajnoki óta nem talált be.

- Egy olyan mérkőzésen, ahol a kezdő majd’ minden tagja jól teljesített, joggal várhattuk, hogy a padról beszállók is flowban lesznek és hozzá tudnak majd tenni a játékhoz. Sajnos nem ez történt, a második félidő második részére már úgy tűnt, mindenki a lefújást várja, holott Gerának, Tiéhinek, Jureknek és Edomwonyinak is indokolt lett volna extra motiváltan pályára lépnie, elvégre úgy tűnik, (a csatár posztot leszámítva) mindannyiuknak potens posztriválisuk akadt.

- Mióta Valdas Dambrauskas megérkezett Diósgyőrbe, más úton indultunk el, mint amelyet anno Vladimir Radenkovic preferált. A keretünk kevés kivétellel alkalmas az általa elképzelt játékra, képesek vagyunk valamennyi ellenfelünkkel szemben dominálni, a labdatartásra alapuló játék többeknek is láthatóan fekszik. Hiányérzetünk gyakorlatilag csak a kevés pontos utolsó passz miatt lehet, ezek nélkül még azt sem tudhatjuk, vajon mennyire élesek jelenleg a támadások befejezéséért felelős játékosok. Vancaš, Skribek és Acolatse tegnapi agilis játéka után joggal bízhatunk benne, hogy a következő fordulókban már ezen a területen is előre tudunk majd lépni, talán már a jövő héten, Debrecenben is bizonyítva, valóban több van ebben a támadósorban, mint azt az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk.

- Az 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona ma esti podcastjében hosszabban is beszélgetnek majd a tegnapi bajnokiról, valamit Valdas Dambrauskas eddigi diósgyőri munkájáról.

forrás: 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona facebook oldal