Aludva a Fehérvár elleni bajnokira

Imre Róbert írása az 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

- A beharangozóban azt írtam, előrelépést akarunk látni fizikális és taktikai téren a Paks elleni bajnokin látottakhoz képest. Ez sikerült is, de sajnos nem olyan mértékben, hogy az elég legyen a 3 pont begyűjtéséhez, sőt, kaput eltaláló lövés nélkül zártuk a találkozót.

- Ez utóbbi főleg annak ismeretében problémás, hogy ezúttal is lényegesen többet volt nálunk a labda (65%-35%) és majdnem kétszer annyi passzt teljesítettünk (493-255) mint a fehérváriak, tehát az történhetett volna, amit mi akarunk, de nem tudtuk, hogy mi legyen az, vagy legalábbis nem tudtuk végrehajtani. A vasárnapi impotenciánk oka az volt, hogy bár Dambrauskas sikeresen átvezette a kombinatív, kezdeményezésre épülő foci alapjait új csapatánál, ez azonban egyelőre passzív labdajáratásban nyilvánul meg: bár 238-al több átadásunk volt, a támadóharmadba mindössze 5-el több alkalommal jutottunk el labdával (mi 48, a hazaiak 43 alkalommal). Ennek lehet az oka egyrészt, hogy hiányzik a csapatból egy támadó középpályás, akitől érkezhetnének az utolsó passzok, másrészt, ahogy a vezetőedző a sajtótájékoztatón elmondta, időbe telik az eddigi, elsősorban stabil védekezésre majd előrevágott labdákra épülő játékot „kigyomlálni” a fejekből. Elmondása szerint ez lesz a válogatott szünet egyik legfontosabb feladata. Ez a csapat egyelőre nem tudja, hogyan kell felállt védelmek ellen helyzetbe kerülni.

- A labdakihozatalaink abban mindenképpen különböztek a múlthetitől, hogy Tiéhi kevesebbet lépett vissza, Vallejo viszont legtöbbször egészen a két középhátvéd között segített ki, sokáig tudta vezetni a labdát, mert a fehérváriak általában meg sem kíséreltek nyomást helyezni a védelmünkre, vagy ha mégis, azok meglehetősen vérszegény próbálkozások voltak. Valamivel többször próbálkoztunk a jobb, mint a balszélen, Dambrauskas is a jobb oldalon bemutatott forgásokat dicsérte. Ezek valószínűleg még hatékonyabbak lettek volna, ha Acolatse is érdemben kiveszi a részét belőlük, és nem „csak” Gera és Holdampf váltogatják a pozícióikat. Kerestük a beadások lehetőségét, de 23-ból mindössze 2 talált társat.

- Artem Odyntsov benn ragadt a kapuban, 3 alkalommal kellett védenie, a legnagyobbat talán egy középre érkező Pető-szabadrúgásnál. Nem hibázott, de nem is igazán lett próbára téve.

- A két belsővédő viszonylag jól állta a sarat a nem túl acélos hazai támadásokkal szemben, Saponjiccsal általában Csorbadzsijszkij birkózott, akit én valamivel stabilabbnak éreztem, mint Lundot, a dán egy alkalommal csak sárgalap árán tudta javítani a hibáját, hogy Stefanelli ne vezesse egy az egyben a labdát a kapunkra. Ismét bebizonyosodott, hogy mind Csorba, mind Lund verhetőek a talajon, mindketten mindössze 1-1 párharcot nyertek meg, a bolgár 6, a dán 5 párharcból, ami kifejezetten gyenge mutató, a levegőben viszont stabilak voltak (4/7 és 5/7 sikeres párharccal), valamint kiválóan szabadítottak fel a saját kapunk előtt 13 alkalommal. Lundnak ráadásul 13 indításából 10 is pontos volt.

- Gera Dániel és Sinisa Sanicanin a belsővédőkkel ellentétben tökéletesen vívták meg a párharcokat a földön (Dani 3/3, Sanicanin 4/4), mindketten jegyeztek 2-2 felszabadítást, a bosnyák egy lövést is blokkolt, Gerának pedig akadt egy lövéshez vezető hibája. Labdával egy emlékezetes mozzanatot idézhetünk fel, a 15. percben Gera a jobb oldali nyolcas posztjáról nagyon okosan indította Jureket, sajnos nem sikerült az átvétel. Lenne potenciál abban, ha Dani többször tűnhetne fel labdával az ellenfél térfelén.

- A középpályás trió egyelőre fixnek tűnik, Alex Vallejo a hatos posztján segíti a labdakihoztalatokat, Holdampf Gergő és Christ Tiéhi pedig box to box középpályásként próbálnak „mindenhol ott lenni”. Mivel ezúttal is többet volt nálunk a labda és többnyire a széleket erőltettük, ők is vonal mellett igyekeztek kisegíteni a társakat. A passzpontosságuk dícséretes (Christ 96 %, Gergő 91 %) ez azonban talán a kevés progresszív átadásunkat is példázza(legalább 10 méteres, előre irányuló, pontos passz). Tiéhinek mindenesetre volt egy kulcspassza, Holdampf pedig 4 jó indítással talált társat. Utóbbi szokás szerint sokat segített hátul, 2 felszabadítás, 1 blokkolt lövés, 2 szerelés került a csapatkapitány neve mellé. Alapvetően az lehetett az érzésünk, stabil lábakon áll a középpálya, korrekt képességű zongoracipelőink vannak, viszont nagyon hiányzik egy „tízes”, aki képes váratlant húzni.

- A támadósorból ezúttal kimaradt a hosszú ideje jó formáját kereső Bright Edomwonyi, a helyére bekerülő Marko Rakonjacban sem volt azonban sok köszönet, egy-egy kulcspasszal és blokkolt lövéssel zárta a neki jutó 78 percet. Sokszor segített ki a középpályán, érezhetően technikás, a labdakihozataloknál hasznosabb is, mint nigériai társa. Most, hogy vannak offenzív feladatai a középpályának érdemes lenne újra kipróbálni őt ott, ahol télen kísérletezett vele az előző stáb, közvetlenül a csatár mögött. Jurek Gábor és Elton Acolatse helye nem volt kérdés, bár egyes hírek szerint Rudi Pozeg Vancas a héten beteg volt. Elton egy kiváló, 95 %-os passzpontosággal, egy kulcspasszal, egy blokkolt és egy pontatlan lövéssel zárt, valamint a párharcainak több, mint a felét megnyerte (3/5). A két szélsőnk összesen 13 beadást kísérelt meg (Jurek 7, Acolatse 6), viszont egyik sem talált társat. Az lehet az érzésünk, Elton oldalán jobban bíznak a társak a Gera – Holdampf duóban, mint a másikon Sanicaninban és Tiéhiben. A tudatos, begyakorolt kombinációk (és egy klasszikus támadó középpályás) hiányában elsősorban a szélsőktől várhatnánk a fineszes utolsó passzokat vagy jó cseleket, a vasárnapi eredménytelenségünk egyik elsőszámú oka volt az ő passzivitásuk. Képesek ennél lényegesen jobb teljesítményre, a válogatott szünetet követően tőlük várom talán a legnagyobb előrelépést.

- Valdas Dambrauskas a számottevő NB1-es rutinnal rendelkező támadóit szinte mind pályára küldte ahogy teltek a percek, Vancas a bal, Bényei és Skribek a jobb szélre érkezett, Edomwonyi Rakonjac helyett jött. Skribek Alen tette rám a legjobb benyomást, láthatóan meg akarta mutatni, hogy az eddigieknél több játékpercet érdemelne, igyekezett mindenhol ott lenni, és megmutatta, hogy jó barátságban van a labdával, 79 %-al passzolt, kiosztott egy kulcspasszt, 1/1 jó beadást jegyzett, ráadásul a saját kapunk előtt is bemutatott egy felszabadítást és egy szerelést.

- Megértem a szurkolók nagyrészének elégedetlenségét, egy mezőnyfölényben lévő csapat nem hozhat le semmilyen bajnokit kaput találó lövés nélkül. Nem értek egyet viszont azokkal, akik szerint képességbeli hiányosságok miatt szereztünk csak egy pontot Fehérváron, egy hosszú hónapok óta kizárólag védekezni tudó csapattól várjuk, hogy két hét leforgása alatt 180 fokot fordulva produkáljanak egy kombinatív, látványos és eredményes támadófocit úgy, hogy a középső harmadban hiányzik ehhez egy fontos láncszem. Nyáron egészen biztosan érkezik támadó középpályás, addig viszont vár még ránk 9 bajnoki, érdemi előrelépést a most következő válogatott szünet után várok.

- Bár ezúttal nem voltunk túl sokan, nagy tisztelet minden szurkolótársunknak, akik ebben a lehetetlen időpontban, hidegben, esőben is bevállalták a fehérvári túrát.

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>>>

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal