Akkor most mi lesz?

Harmadszor már győzni kell

Sok kérdés merül fel a diósgyőri szurkolókban az elmúlt hetek eseményeit tekintve, hiszen nem igazán tudjuk mire számíthatunk vasárnap és utána. A sportigazgató csere talán még nem kellene hogy változást okozzon a játékunkban, de a változás már a Paks elleni meccsen felfedezhető volt. Támadtunk és gólokat lőttünk, aminek egy fényes győzelem lett az eredménye.

Mi lehetett ennek a hátterében? Radenkovic úgy döntött, hogy elég volt az eddigi bunkerfociból és megpróbál a csapattal szintet lépni, vagy ez lenne az új játékfilozófia, ami megmelengeti a DVTK szurkolók szívét és előre vetíti az új sportigazgató törekvéseit? Megannyi kérdés.

Itt is a következő, hogy tudunk-e hazai pályán is ilyen direkt focit játszani az éppen éledező Videoton ellen, akikre nagyon is ráférne a verés, hiszen a kupameccsen kapott bónusz továbbjutásuk után eléggé nagy volt az arca a szurkolóknak és az edzőjüknek is. Nagyon bízom benne, hogy igen, mert az idény harmadik egymás elleni meccsén már illene őket térdre kényszeríteni.

Én cseppet sem riadtam meg attól, hogy fiatalok is rendszeresen a kezdőben kapnak majd helyet, mert meggyőződésem, hogy az éles meccsek alatt tudnak igazi rutint szerezni és ott tudják a legtöbbet kihozni magukból, amiből mi csak profitálhatunk. Ha minden jól megy, akkor nem a Paks meg a Kecskemét lesz az elkövetkezendő időben majd, akikre mutogatunk és azt kérdezzük, hogy nekik miért sikerült, hanem mások fognak ránk mutogatni.

Ha a sajtótájékoztatón vázolt koncepció életre tud majd kelni Miskolcon, akkor tényleg egy szerethető focit játszó, szerethető csapatunk lesz. Én ennek szurkolok és annak, hogy a Vidi csapatának és a szurkolóknak hosszú és szomorú legyen az út majd hazafelé.