A tragikus sorsú Tomi bácsi

A Reiman Zoltán által szerkesztett ,,A múlt dicső, a szenvedély örök” múltidéző sorozat első része.

A Reiman Zoltán által szerkesztett, az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook csoportban megjelent ,,A múlt dicső, a szenvedély örök” múltidéző sorozat első részében a legendás edző, Tomecskó József a téma.

Tomecskó József (1901-1958) a fővárosban született és egy erzsébetvárosi csapatban kezdett el futballozni (ELAC). Legnagyobb sikereit a Vasas játékosaként érte el, de játszott a BTC, az Elektromos és a X. Kerületi SC együttesében is. Külföldön is kipróbálta magát, először a romániai Brasovia, majd az olasz FC Bari csapatában játszott. A magyar bajnokságban kétszeres bajnoki bronzérmes (Vasas; 1924/25 és 1925/26). Egyszeres válogatott, 1922-ben Krakkóban, Lengyelország ellen lépett pályára.

Edzőként a Zuglóban kezdte a pályafutását, majd az EMTK, az Salgótarjáni BTC, a Salgótarjáni SE, a Lampart, a Diósgyőr, a Húsos, a Kistext, az Ózd, a Szikra Kénsavgyár és a Kecskeméti Dózsa mestere volt, melyek közül jó néhánynál többször is vállalt tréneri feladatot. (Például utoljára a Salgótarjáni SE csapatánál dolgozott.)

Diósgyőrben az 1943/44-es szezont megelőzően nevezték ki a csapat edzőjének:

,,A DiMÁVAG is igyekezett felhasználni a rendelkezésre álló időt, hogy megerősítse csapatát. Új edzőt szerződtetett Tomecskó József személyében, akinek már neve garancia amellett, hogy kihozza a csapatból a benne levő adottságokat. Erre a legjobb példa a SalBTC. Tomecskó ezen ismeretlen nevű játékosokból álló csapatból rövid idő alatt a vidék egyik legjobb együttesét alakította ki.

A DiMÁVAG vezetősége a csapatot új játékosokkal is igyekezett felfrissíteni. Rákóczi és vitéz Suhai tehetséges fiatalok, akik megfelelő irányítás mellett a legjobbak közzé emelkedhetnek. Reméljük, hogy az ő fiatalságuk új lendületet hoz a csapatba. A DiMÁVAG az elmúlt évben a várakozáson mélyen alatta szerepelt. A DiMÁVAG-ban egészen biztosan több képesség van, mint ami az eredményeiből a számszerű adatok alapján kiolvasható. Bízunk Tomecskó edzőben, hogy az ő munkája felszínre hozza a csapatban rejlő értékeket és akkor nem kell majd a kiesésitől félteni a szimpatikus gyári csapatot."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1943. augusztus 22.)

Kolozsvárott kezdett vasgyári gárda, ahol a fent említett új igazolások is pályára léptek, de ők sem tudták megakadályozni a csapat vereségét (1-3). Az ötödik fordulóig kellett várni az első pontszerzésre (BSZKRT, 2-2), majd a hetedik fordulóig az első győzelemre (Szolnoki MÁV, 3-1), igaz ezt a diadalt még kettő követte.

A Debreceni VSC elleni vereség (2-6) után a tabella utolsó helyén állt a DiMÁVAG, azonban az őszi szezon utolsó két mérkőzésen sikerült győzni, így nem a sereghajtó helyéről várhatták a tavaszi folytatást. Még visszatérve a Debrecen elleni mérkőzésre: érdemes megemlíteni, hogy ez volt a Loki elleni első találkozónk az élvonalban, illetve Sidó Ferenc személyében egy olyan asztaliteniszező védte a DiMÁVAG kapuját, aki a labdarúgást is magas szinten művelte. Később kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok és harmincegyszeres magyar bajnok lett a sportágában.

A tavaszi szezon sem indult sokkal jobban mint az őszi, éppen ezért már biztos kiesőként könyvelték el a vasgyári csapatot. Azonban a piros-fehérek megtáltosodtak és az utolsó előtti fordulóban a Gamma ellen aratott győzelemmel elérték a biztos bennmaradást (1-0).

,,Ezután Tomecskó Józsefet a csapat edzőjét kerestük fel. Ő is mint a játékosok, legnagyobbrészéhez hasonlóan, a diósgyőri Vasgyár Újgyári számosztályán van a labdarúgó edzői hivatásán kívül tisztviselői minőségben alkalmazásban. Ilyenformán a polgári elfoglaltságán keresztül ismódjában áll a DiMÁVAG játékosaival közelebbi, baráti kapcsolatokat teremteni.

Kérdésünkre, hogy miben látja a DiMAVAG tavaszi jó szereplését,az alábbiakban válaszolt:

- Nehéz erre a kérdésre egyszerűen válaszolni. Mert bizony a gyenge őszi szereplés után, - amikor a rengeteg balszerencsés körülmény oly sok akadályt gördített a csapat eredményes szereplése elé - a tavasz kezdetén, a kiesési veszélyek közepette, minden edzői önbizalmamra és kitartásomra szükség volt. Tavasszal az újonnan beállított játékosokkal végre megtaláltam a legmegfelelőbb összeállítást, amely csapat a későbbiek során mindnagyobb mértékben beváltotta a hozzáfűzött reményeinket és megmutatta, hogy játéktudása révén az NB. I-en a mainál előkelőbb helyet is megérdemel."

(Képes Sport - 1944. július 11.)

Tomecskó József maradt a csapat edzője. A következő, 1944/45-ös szezon ugyan elindult, de mindössze négy mérkőzést sikerült lejátszani - az országot elérte a második világháború.

A pusztító háború után 1945 májusában éledt újra a labdarúgás megyénkben. Nyolc csapat vett részt a bajnokságban, melyet az immár ismét DVTK néven szereplő klub nyerte meg, még Tomecskó Józseffel a kispadon. A következő NB I.-es bajnokságot azonban Móré Jánossal kezdte el a vasgyári csapat.

Az a szezon kieséssel végződött és a klub ezután csak szenvedett a másodosztályban. Már a negyedik évét töltötte az NB II.-ben a Diósgyőri Vasas, amikor ismét Tomecskó József kezébe került a karmesteri pálca. Az 1949/50-es szezon tavaszi idény előtt, a klub egyik legendáját, Felföldi Sándort váltotta a kispadon.

,,Egyesületünk vezetőségének sikerült megállapodást kötni Tomecskó József kiváló edzővel, akinek személyét nem kell külön bemutatnunk, hiszen egyidőben már végzett nálunk is igen jó eredménnyel nevelői munkát. Szerződtetése nagy örömet váltott ki szurkolóink körében is, akik a csapat eredményességének kialakításában várnak jó munkát az új edzőtől, aki már meg is kezdte a csapat edzéseinek vezetését."

(Diósgyőri munkás - 1950. január 24.)

A vasgyáriak a hatodik helyen álltak a tabellán az NB II.-ben, hét pont lemaradással az éllovas Ózdi Vasas mögött. Innen kellett elkezdeni a felzárkózást. Szinte lehetetlen küldetésnek tűnt a bajnoki cím. De nem Tomecskó József legénysége számára. Tavasszal elképesztő menetelésbe kezdtek, 12 győzelem mellett 2 döntetlen és mindössze 1 vereség volt a csapat mérlege. Az utolsó fordulóban így is bravúr kellett, hiszen az egy ponttal a Diósgyőr mögött második helyen álló Ózdtól kellett legalább egy pontot elhozni. Ez sikerült (3-1), így az első másodosztályú bajnoki címmel sikerült a visszatérés a legjobbak közé.

Ahol egész jól sikerült a szezon, hiszen újoncként sikerült elérni a biztos bennmaradást, a 8. helyen végeztek. Félidényes bajnokság volt, hiszen az MLSZ áttért a tavasz-ősz lebonyolítási rendszerre (1950). Olyan játékosok mutatkoztak be piros-fehérben az NB I.-ben mint Csorba, Török, Demény, Kakuszi, Palicskó II.

A következő szezonban (1951) is a középmezőnyben szerepelt a Diósgyőri Vasas, az utolsó mérkőzések azonban nem úgy sikerültek, ahogy tervezték. Az utolsó kilenc mérkőzésen nem hagyták el győztesen a pályát, ezért a kiesés elérhető közelségbe került a végére. Ebben a szezonban mutatkozott be a felnőttek között Dudás Zoltán, a későbbi olimpiai bronzérmes, Közép-európai kupa győztes, magyar bajnok, MNK győztes labdarúgó. Ezeket a sikereket azonban a Budapesti Honvéd színeiben érte el.

Csak egy fél idény jutott a népszerű ,,Tomi bácsinak" 1952-ben a Diósgyőr kispadján. A Kinizsi és a Vasas négy, az MTK nyolc gólt rúgott Károlyi kapujába. Ráadásul az ekkor Budapesti Bástya néven szereplő kék-fehérek Diósgyőrben jutottak el ilyen sok találatig. Tomecskó helyét Szabó Pál vette át a kispadon, ám ez sem segített: a szezon végén kiesett a csapat az NB I.-ből.

A kiváló szakember összesen 101 mérkőzésen irányította a vasgyári csapatot, ennél többször csak Szabó Géza és Preiner Kálmán ült a kispadon. 86 mérkőzés az NB I.-ben, 15 az NB II.-ben. A mester edzői pályafutása során több csapatot is az első osztályba vezetett (Salgótarjáni BTC, Zugló, Lampart) mielőtt a vasgyári csapat trénere lett.

Tomecskó József tragikus körülmények között hunyt el. A Salgótarjáni SE edzője volt, amikor a fővárosi Sellő eszpresszóban összeszólalkozott a Szállítók játékosával, Pecsenye Józseffel, akivel a közelgő hétvégén egymás ellen meccseltek volna. Az edző azonban nem ült a kispadon, hiszen Pecsenye egy ütéssel a földre küldte a nyugdíj előtt álló szakembert, aki koponyaalapi törést szenvedett és az egy héttel későbbi haláláig nem is tért magához. Egészen hihetetlen, de Pecsenye nem került letartóztatásba, sőt, a hétvégi mérkőzésen két gólt is szerzett Salgótarjánban.

Nyugodjon békében Tomecskó József, emlékét megőrizzük!

Reiman Zoltán