Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A mai kezdőrúgást a Vásárhelyi Betyár végzi el
Szerző: amigeleken.hu | 2024-10-19 12:15:00Nagy tapsot Szűcs Gézunak!
A ma délután fél hatkor kezdődő MTK elleni bajnoki kezdőrúgását egy számunkra nagyon kedves szurkolótársunk, Szűcs Gézu fogja elvégezni, akit "Így lettem Diósgyőr szurkoló" sorozatunkban ismerhettünk meg.
Géza Hódmezővásárhelyen él és majd három évtizeddel ezelőttig az égvilágon semmi sem kötötte Miskolchoz. A televízión keresztül érintette meg a diósgyőri stadion hangulata és azóta a csapat elválaszthatatlan részét képezi az életének. Olyannyira az élete részét képezi, hogy az alkarjára tetováltatta a DVTK feliratot!
"Hogyan kezdődött a DVTK iránti rajongásom?
22 éves koromig Békéssámsonon laktam, ami egy kis falu Hódmezővásárhelytől 20 km-re, Szegedtől 40 km-re található. Biztosan emlékeztek még, 1998-ban az egyik kereskedelmi csatornán ment a Gól-gól-gól című műsor, ami egy bajnoki összefoglaló volt, valami olyasmi, mint a mostani Harmadik félidő.
Ekkor volt a Tornyi féle őszi menetelés, és amit akkor láttam, a szurkolók, a hangulat, a lelkesedés, a tömött lelátok, a koreok, mind magával ragadott, és így alakult ki a szerelem... Így kezdődött!
Rám is jellemző lett az a fajta mentalitás, ami mindig is jellemezte a diósgyőri szurkolókat. Nem csak akkor szurkolok, amikor nyerünk, hanem a bajban is a csapat mellett állok. A bajból ki is jutott bőven, mert jött a tavaszi visszaesés, a pénztelenség. Aztán a még rosszabb 1999/2000-es szezon, a kiesés, a megszűnés.
Sajnos, a tv ebben az idényben nem nagyon közvetítette a meccseinket, így jobb híján a Nemzeti Sportból tájékozódtam. Végig éltem a gyászos tavaszi szenvedést és sajnos a kedvencem, Frunza is eltűnt. Az akkori kornak megfelelően internet hiányában az újságból értesültem a megszűnésről és az őszi Borsod Volán féle egyesülésről.
2001-ben végre sikerült először eljutnom Diósgyőr meccsre. A Makó ellen játszottunk az NB2-ben. A szüleimmel utaztunk a meccsre kocsival. 0-0 lett az eredmény, akkor már Kulcsár Sanyi volt az edző, vele sikerült is egy fotót készíteni. Ebben az évben az Egerrel szemben úszott el a feljutás, ami utólag kiderült, a Bőcs miatt mégis sikerült!
Gézu a kép bal oldalán, jobbra Kulcsár Sanyi
Makón a Harcosok között
A következő évben a Békéscsaba nyerte meg a másodosztályt, de a mi 2. helyünk is szép eredmény volt Biztos voltam benne, hogy hamarosan mi is feljutunk. Békéscsabán mindkét meccsen ott voltan a vendégszektorban (jobb oldali kép) Emlékszem, volt egy kis dobálózás, meg balhé és volt egy kis boksz is. Oda már elkísért 1-2 haver, de igazából egyik sem lett akkora szurkoló, mint én. Sajnos, ezekben az időkben nem tudtam eljutni Miskolcra, így csak a közelben, Békéscsabán szurkolhattam élőben kedvenc csapatomnak.
2002-ben nagyon bíztam a feljutásban, de a Reszeli féle banda megint tönkretett mindent. A 2003-as dunaújvárosi teremtornára is eljutottam, és emlékszem, az Újpest is ott volt és megvertük őket. Kiváló volt a hangulat.
Aztán végre nagy nehezen összejött az első osztály! A feljutást – emlékszem - egy internet kávézóban szurkoltam ki, ott néztem az eredményeket. De hiába kaptunk ki az utolsó fordulóban idegenben a Váctól 1-0-ra, a tirpákok se nyertek a Vasas ellen, így mi jutottunk fel és nagyon boldog voltam.
2004 tavaszán legnagyobb örömömre végre valahára eljutottam Miskolcra hazai bajnokira. Ismét csak ketten vágtunk neki az útnak, egy másik barátommal. A Kispest volt az ellenfél, de sajnos vereség lett a vége. A képen a haverommal éppen indulunk Miskolcra a meccsre.
Az évek alatt Miskolcról rendeltem mezt, sálat, régi szurkolói harcosok kazettákat stb…
5 év után ismét csak első osztály, és a nyitányt nem akartam kihagyni. A Pápa ellen ott voltam, oda a bátyám kísért el. Szerettem azt a szezont, mert végül Gálhidi György csak összerakta a csapatot. A Fradi elleni hazai és idegenbeli meccset is láttam és Békéscsabára is eljutottam ismét ebben az évben. Lehetőségem szerint mentem, mikor csak tudtam!
Szerencsére 2005 és 2010 között sem volt olyan szezon, hogy ne láttam volna élőben meccset. Általában a nagyobb derbiket, a Fradi, az Újpest, a Kispest és a Nyíregyháza elleni meccseket iktattam be. A rajongásom addig fajult, hogy a DVTK szót is a bal alkaromra tetováltattam.
Sajnos jött a második kiesés, amit megéltem. Az NB2-ben a közeli Békéscsaba, Makó és Orosháza elleni meccseken szorítottam a csapatnak, útitárs híján nem ritkán egyedül utaztam.
Amikor visszajutottunk és Orosházán játszottunk kupameccset, akkor írtam rá Görgényi Gáborra (Betyárok - szerk.) a DVTK Fórumban, mert láttam, hogy többször megemlíti Hódmezővásárhelyt. Összehoztuk a találkozót, és a kupameccsre már együtt mentünk. Ott ismertem meg a másik Betyárt, Orbán Józsit is!
Azóta már jó pár meccset megjártunk együtt. Ha időm, pénzem engedi, sokszor csatlakoztam hozzájuk és beléptem a Betyárok közösségébe.
A két kiesésen kívül a Magyar Kupa döntő után voltam a legszomorúbb - természetesen a helyszínen tekintettem meg - de azért büszke voltam a csapatra. Annyira szerettem volna azt a győzelmet!
A jelenlegi helyzet egyben szomorú és boldog számomra. Nagyon örülök a csapat jó szereplésének, de a jelenlegi MLSZ vezetést nem fogadom el. Büntetések, piro tiltása, regisztráció, szurkolói kártya. Még ezt a maradék pár ezer embert is el akarják lehetetleníteni.
Értem, hogy ez külföldön itt-ott így van, de ott van foci is. Sajnos itt nincs, és ezért én is csatlakozom a "lázadókhoz". Idén mehetek még meccsre, de hogy utána mi lesz, nem tudom. Tavasszal bejutok-e valamelyik stadionba?
Bízom benne, hogy a diktatúrák előbb-utóbb megbuknak, és a Betyárokkal mehetünk meccsekre még nagyon sokáig.
Az utánpótlás nevelésről természetesen itt a távolban is gondoskodom, nagy vágyam, hogy a kisfiam egyszer a DVTK-ban futballozzon!
Hát, ez az én történetem."
Amikor Gézu elküldte írását, megkértük Betyárok-at, írjon pár méltató sort vásárhelyi cimborájáról. Gábor ezúttal sem hazudtolta meg magát és az ő már megszokott, sajátos stílusában mesélte el nekünk, mi is esett meg velük az 1-4-es hazai Fradi meccsen Futács Márkó gólja után ...
Gézuról…
…a bonyolult logisztika miatt öten négyfelől érkeztünk Diósgyőrbe a fradi-meccsre. Már Bandi is befutott Túrkevéről, a rúzsai betyár ment ki a Tiszaira kocsival Gézu elé. Vásárhelyi barátunk a Szeged - Bp. - Miskolc expressz vonal unalma helyett a kisebb pályákat választotta, így négy átszállás után érkezett. Ez négy restit is jelentett, és a nagy nejlonszatyor is kiürült az avasaljáig. Ezt azonban mi, akik a Márkában boroztunk, nem tudtuk, így kevés idő lévén a meccsig, egy laza három decis száraz furminttal vártuk. Másokkal is beszélgettem, s mikor visszaértem a pulthoz egy újabb pohár borral, már egy sört láttam a kezében. Ekkor véltem először, hogy mintha megtántorodott volna… aztán induláskor kiderült, hogy igen kemény a helyzet. Sebaj, a barát az barát, így komoly áldozatot vállalva már a Bakterba sem mentem be, hanem elcipeltem a kapuig, ahol is egy kedves biztonsági őrt sikerült meggyőzni, hogy vállalom a felelősséget érte. Úgy nézett ki, hogy egész meccsen rajtam lesz a teher, de Futács Márkó korai gólja után egy pillanatra megtáltosodott, majd leült s csendesen úgy maradt a mérkőzés végéig.
Na ne higgyétek, hogy Gézu barátunk ilyen elvetemült fickó, szó sincs róla. Sokan tudjuk, hogy másként van már, mikor az ember kiszabadul a heti három műszakból, s ezt a kevés alkalmat is arra használja föl, hogy Diósgyőr-meccsre utazzon. Különben ő az egyetlen köztünk, aki nem váltja ki a kártyát. Ezért is jó lenne, ha eltörlődne ez a szörnyedelem, mert iszonyú méltánytalan lenne, ha a vásárhelyi betyár többé nem bukkanna föl a Bulgárföldön…
Néhány kép még Gézuról:
A Pápa ellen meccsen Diósgyőrben 2004-ben:
2004
2012 Kecskemét - Vityával
Betyárok barátunk "Bacsa Patrik találkozása Szulejmánnal" című írásában Gézunak a Bacsa Patrikkal való szegedi találkozásának történetét ismerhettétek meg.
Ne hagyd ki ezt sem!
Ide kattintva elolvashatod a "Bacsa Patrik találkozása Szulejmánnal" című írást >>>>>>>
És ezt olvastad már?
Gratula... !
: )))
Ez a kezdőrúgás műfaj a legnehezebb dolog, abban az értelemben, hogy van mindösszesen 4-5 másodperce az embernek arra, hogy bebizonyítsa konyít valamit a sporthoz, azon belül a labdarúgáshoz. A fizikai állóképességről vajmi kevés következtetést lehet levonni ilyen rövid idő alatt, legfeljebb a testalkat lehet valamelyest árulkodó. Gézu esetében azt hiszem nincs olyan manager, aki a külsője alapján első blikkre leigazolná! De mégis bízom benne, hogy jó leszel, és felfigyel rád legalább a Wayne Rooney, és a Plymouth-ba nem csak Szűcs K, hanem egy Szűcs Dzsí is odakerül!
Csak nehogy emtèká mezben legyen!.